Balassagyarmaton az iskolásoktól
a legidősebbekig jól ismerik a Honismereti Kört. Ugyan a tevékenysége
részleteibe csak a tagok, a beavatottak mélyednek, a különböző rendezvények és
kiadványok nyomán a szervezet mind ismertebb és elismertebb. Otthonuk a
Csillagház, vagyis a Jókai utca sarkán található kisnemesi kúria épülete, ahol
számtalan értékes információt kaphatnak a város története iránt érdeklődők.
A Honismereti Kör elnöke,
Kovalcsik András nem balassagyarmati. 1951-ben jött feleségével Gyarmatra,
azóta lelkes lokálpatriótaként fotózik, cikkeket ír, kiadványokat szerkeszt,
kutatja a város múltját. Számtalan kiállítás szervezése, album kiadása fűződik
a nevéhez. A kezdetekre így emlékezik:
„Dél-Alföldről származom,
Battonyáról, pontosabban Makó környékéről. Mezőkovácsháza az apai, Battonya az
anyai felmenőim lakóhelye, én pedig Makón születtem, de csak azért, mert ott
volt a kórház. ’51-ben végeztünk a feleségemmel a főiskolán, és akkor – nem
kell mondanom, milyen világ volt abban az időben – az volt a szokás, hogy a
pedagógusokat lehetőleg ne azon a vidéken helyezzék el, ahonnan származnak. A
klerikális, meg az egyéb ilyen-olyan kötődések miatt. Bennünket is
odaállítottak a térkép elé, és azt mondták: Zala, Fejér, vagy Nógrád megye a
választási lehetőség. Én abban az időben népi táncoltam, meg benne voltam
nyakig a népi gyűjtő mozgalomban, így ismert volt előttem Nógrád népművészeti
hagyománya, meg aztán olyan szépen nézett ki a térképen az a barnás folt, hát
azt mondtam: legyen Nógrád. Így ideköltöztünk. Először ugyan Tarjánba, de a
feleségemnek nagyon nem tetszett az a hely. Nehezen, de sikerült elintéznünk,
hogy Gyarmatra jöjjünk. Nagyon megkönnyebbültünk, mert, bár elhanyagolt
kisváros volt, mégis annyira barátságos, meleg, családias. Azt kell mondanom,
hogy tulajdonképpen nagyon jól választottunk.”
Éveken keresztül tanított a
balassagyarmati tanítóképzőben, majd a Balassi Bálint Gimnáziumban. A
Honismereti Kör létrehozásának ötlete pedig a hetvenes évekhez fűződik.
„Ekkor, ’75 táján kezdtem Farkas
András festőművész (Bandi bácsi) ’népszerűsítésével’ foglalkozni. Egy-egy
cikket írtam, egyéb kiadványokat hoztam össze. A helyi nyomdával való jó
kapcsolatom lehetővé tette, hogy a Villon-albumot megjelentessük, két
Madách-albumot, kiadtuk a Rajzok című albumát, a Madách összes illusztrációját,
ezt a nagy albumot. Aztán 1979-ben úgy gondoltuk, hogy a Csillagházzal kell
valamit kezdeni. Igen nagy fotóanyag állt rendelkezésünkre a város történetével
kapcsolatban. Akkor rendeztük meg az első kiállítást: Arcok Balassagyarmat
múltjából címmel. A városkép száz év alatt történt változásait régi
képeslapokkal összehasonlítva. Voltak nagyon jó fotósok, Vácz Béla bácsi,
Reiter Laci, Vojtkó Pista. Igyekeztünk a munkásságukat nyilvánosságra hozni, ehhez
kellett valami orgánum, így megindítottuk a Honismereti Híradót. Most már
persze átalakult, a városi könyvtár évkönyve lett, de valójában innen
származik. El kell ismerni, a könyvtár komoly munkája áll az egész mögött. Akkoriban megrendeztük a Balassi ’80
megemlékezést. Valami fantasztikusan jól sikerült az öregdiákok találkozója.
Ebből nőtt ki a Balassagyarmatért Barátok Köre, amit 2002-ben Balassagyarmatért
Emlékéremmel tüntettek ki.”
Az elmúlt negyedszázadban sok-sok
kiadványt jelent meg a Honismereti Kör gondozásában.
„Hatalmas munkánk volt Nagy Iván naplójának
kiadása, a Horváth Endre hagyaték feldolgozása. Bár Horváth Endre nem
balassagyarmati, Pozsony mellett, Bazinban született, de ide járt iskolába, a
Balassiban érettségizett. Fantasztikus az anyag, ami nekünk róla megvan.
Feldolgoztuk Megyeri Sári, dr. Esze Tamás, Túrmezei Erzsébet életét,
munkásságát, és még sorolhatnám. Néhány éve könyv alakban is megjelent az Arcok Balassagyarmat múltjából. A 2001-ben
kiadott kötetet idén adtuk ki másodszor is. Nagyon keresték. Jöttek a
telefonok: van még? Nincs, elfogyott – válaszolgattam.”
Hagy büszkélkedjem: ebből a
második kiadásból kaptam egy példányt Kovalcsik András dedikálásával.
A Csillagházat jelenleg
felújítják, a tervek szerint 2006. január vége felé nyílik meg, újjászületett
külsővel-belsővel – kapom az információt Oroszlánné Mészáros Ágnestől, a Madách
Imre Városi Könyvtár igazgatójától. Addig a Honismereti Kör összejöveteleit a
könyvtárban tartják.
„A taglétszám változó,
nyolcvan-száz között mozog. Nagy részük látogatója a rendezvényeknek.
Tagdíjfizetési kötelezettség természetesen nincs, a tagok lehetőségeik szerint
járulnak hozzá a működéshez. A könyvtári háttér nélkül, persze, jóval
nehezebben működhetne, gondolok itt a meghívók, ismertetők elkészíttetésére
például. De a kiállításoknak is helyet biztosítunk, mint a december 5-én
megnyíló Szabó Vladimir kiállításnak.”
Messzemenőkig egyetértek – és
nyilván, nagyon sokan velem együtt – Lengyel Anna rádióriporterrel, aki így
fogalmazott:
„A Honismereti Kör kiadványairól
számos riportot készítettem. Múlhatatlan érdemeik vannak városunk történelmének
megismertetésében. Ahol a Honismereti Kör ilyen színvonalon működik, ott nagy
baj nem lehet.”
(sztranyó)
2005. december 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése