Lapunk bemutatkozó sajtóértekezletét és fogadását
megtisztelte jelenlétével az Újpest FC két válogatott labdarúgója, Kovács
Zoltán és Tóth Norbert. Az első osztályú futballbajnokságban jelenleg igencsak
vitézkedő, átalakult, megfiatalított játékoskerettel kiválóan szereplő
lila-fehér gárda gólvágója és játékmestere készséggel állt rendelkezésünkre, mi
több, még a kényesebb kérdésekre is bátran válaszoltak. A hétfői, debreceni
rangadón kiérdemelt 2-2-es döntetlenből pedig mind a ketten góllal vették ki a
részüket.
Kovács Zoltán. Róla igazán elmondható, hogy a zord külső
szelíd bensőt takar, hiszen a kopasz férfi, amint beszélgetésbe elegyedünk,
máris megnyílik, és kedves arcát mutatja felénk. A Kínában is megfordult csatár
jelenleg vezeti a honi NB I góllövőlistáját.
-
Hogy ízlett a kínai kaja?
-
Nem lett a kedvencem.
-
Ezek szerint maga a keleti életmód sem?
-
Nem tudtam megbarátkozni vele. Idegen kultúra, az
európaitól merőben eltérő életvitel. Nem tudtam megszokni.
-
Itthon viszont, most nagyon megy a foci.
-
Nem panaszkodom. Jó formában érzem magam, öt meccsen
hat gólt rúgtam.
-
Akadt már ilyen jó idénykezdeted?
-
Volt már olyan, hogy az első négy fordulóban négyszer
találtam be, de öt meccsen hatszor… őszintén megvallva erre nemigen emlékszem.
-
Az Újpest pedig szárnyal…
-
Azért vigyázzunk. Jó-jó, remekül kezdődött az idény
számunkra, de ne felejtsük, fiatal csapat a miénk, nagyon tehetséges, de eléggé
rutintalan fiatalok épültek közénk, akik tudnak harcolni, küzdeni, ám más egy
lendülettel kezdett szezon és más egy tartós forma.
-
Mennyire sikerült megtalálni a megfelelő viszonyt a
fiatalabb nemzedék és az idősebb korosztály között?
-
A fiatalok tiszteletben tartják az idősebbek
tapasztalatát, az öltözőben egyáltalán nem érződik a generációs különbség. Talán
épp ez a jelenlegi sikereink kulcsa. Ugyanakkor tudjuk, legalább négy-öt
minőségi igazolásra lesz szükség, hogy hosszú távon az élen maradjunk, és
esélyünk legyen a bajnoki címre.
-
Vágysz még a válogatottságra?
-
Harmincegy éves vagyok és látom a válogatotton belüli
tendenciákat, hogy az ifjabbakat részesítik előnyben. Ennek ellenére, ha
behívnak, nem utasítom vissza az esélyt, bátran felveszem a harcot a keretbe
kerülésért.
-
Mire lehet képes ez az Újpest a jelenlegi NB I-ben?
-
A legnagyobb meglepetésekre. Túlzást azt mondani, hogy
esélyünk lesz a végső győzelemre, de ellenünk senki sem mehet majd biztosra.
***
Tóth Norbert. Akad, aki szereti, van, aki nem. Szőke, jóképű
és népszerű. Hiába volt az év játékosa, az érdeklődés középpontjába nem
elsősorban a futballtudása miatt került. Sokkal inkább a párkapcsolatai végett.
Pedig amekkora gólt onnan, a balösszekötő pozíciójából a Pápának „beragasztott”!
-
Akkor kerültél először reflektorfénybe, amikor tizenhét
évesen bemutatkoztál a legszebb napjait élő, a kupában egészen a döntőig
menetelő Haladásban. Mennyire követed figyelemmel még Szombathely fociját?
-
Sajnálom, hogy ennyire leáldozott a Vas megyei
labdarúgás csillaga. Gyakran járok haza, beszélgetünk egy-két régi jó baráttal,
s mindannyian mondják, ez a város, ez a lelkes szurkolóhad megérdemelné a
minőségi futballt.
-
Nálad sem jött be az idegenlégióskodás.
-
Megfordultam Görögországban, de nem sokáig bírtam.
Pénzügyi és morális gondok egyaránt felmerültek, így jobbnak láttam, ha
távozom. Őszintén szólva, ma már nem vonz a külföld, szeretek itthon focizni.
-
A válogatottba viszont te sem férsz be, pedig korod és
a formád miatt bátran bekerülhetnél a nemzeti csapatba.
-
A szövetségi kapitánytól kellene megkérdezni, miért
mellőz. Matthaus a húsz-huszonhárom éves játékosokat pártfogolja, akik még
eladhatóak a nyugati profikhoz. Mindennél többet mond a szemléletváltozásra – és
erről mindenki döntse el maga, hogy pozitív vagy negatív -, hogy egy-két év
alatt hetvenöten vehették fel a címeres mezt. De a magyar labdarúgás ennek
ellenére sem lett jobb, csak a barátságos meccseken vitézkedik igazán a
válogatott, a tétmérkőzésen még hiányzik az átütő siker.
-
Bezzeg az UTE most pörög…
-
Remélem, még sokáig pörögni is fog. Meglepően jól
játszunk mostanság, bár egy-két alkalommal szerencsénk is volt, gondoljuk csak
a diósgyőri győzelmünkre. Egyetértek Zolival abban, hogy három-négy minőségi
igazolással még jobban szerepelhetünk. De ez a lendületünk sokáig kitarthat. A
fiatalok remekül beépültek a gépezetbe, megértjük egymást velük, egyszóval én
reményteljesnek látom a lila-fehér jövőt.
-
Beszéljünk végül egy kicsit a magánéletedről: mennyire
zavar téged, hogy a párjaid sztárok, és ezáltal te is a bulvárlapokba kerülsz?
-
Abszolút nem élvezem, de már megszoktam, akadnak
kikerülhetetlen események, amelyeken rám is villognak a vakuk. Öt éve tart ez
az „állapot”, de én mindig hangsúlyoztam, a kedveseimet, Lilut és Ramónát nem
azért szerettem és szeretem, mert sztárok, hanem mert aranyosak, szépek és
okosak.
H.H.
2005. szeptember 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése