Rózsa egy sírkereszten
Miféle tűz ég vörös szirmain?
Földöntúli tündérként
futja be a sírt,
az illat, mi körültáncolja,
- mint parfüm –
régi mesét idéz.
Elvarázsolt kastélyba való virág
- vagy talán ő
a kastélyban a hercegnő?
Hajnali harmatcseppek
ülnek ajkain,
egy-egy halovány
költemény;
sok kis vízcsöppbe zárt
csillagfény.
Valami titkot őriz belsejében
- talán a sírkő alatt nyugvó lelket.
Mégiscsak a temető őrzője ő:
csendes sóhaj tüskéin
a merengő gyász.
Szép kivitelű
verseskötetet jelentetett meg a tanév nyitányára a Balassi Bálint Gimnázium,
Törött árnyak címmel, az egyik diáklány műveiből. Elolvasva a benne lévő
írásokat, ha nem tudnám, hogy egy szépreményű, bájos arcú kis(nagy)lány a
versek "elkövetője", joggal hihetném, hogy egy élete delén lévő,
filozófus hajlamokkal megáldott "katedrakoptató" személy bújik a
sorok mögött. Ugyanis ilyen magvas gondolatokkal, ily fiatalon ritkán (én még
soha) találkozik az ember, a krisztusi kornak felétől innen. Ki is tehát Katona
Ágota, aki ilyen csodálatos gondolatokat farag rímbe.
- Mikor kezdett először
verseket írni, és mi késztette?
- Nyolc-kilenc éves
lehettem, amikor anyut a munkahelyén vártam, magamban próbáltam rímpárokra
verseket formálni. Édesanyámmal, aki a szociális otthonban dolgozik, nagyon jó
a kapcsolatom, ő több számomra, mint édesanya, egy picit a barátnőm is, akivel
mindenről őszintén lehet beszélgetni.
- Hallottuk, hogy kitűnő
tanuló.
- Általánosban, a Kiss
Árpádban és a Balassiban is végig kitűnő voltam.
- Nehéz kitűnőnek lenni?
- Szó nincs erről. Csak
egy parányi szorgalom kell hozzá.
- Nem furcsállják a
barátnők, hogy verseket ír, pláne ilyen elgondolkoztató de annál szebb
gondolatokat közöl?
- Az igazi barátnők nem.
Megszokták, és tiszteletben tartják a hobbimat.
- És a fiúk, ha lehet
ilyet kérdezni?
- Természetesen a barátom
sem csodálkozik, hiszen ilyennek ismert meg. Félig-meddig már vőlegény, Pécsre
jár egyetemre. Műszaki érdeklődésű, ellentétben velem. Azért ettől még nagyon
jól megvagyunk.
- Mivel foglalkozik
leginkább a szabadidejében? Mivel telnek a napjai?
- A legfontosabb, nagyon
szeretek verset írni, és verset olvasni. Eddig ötszáz verset írtam. Szeretem a
regényeket, különösen Victor Hugo-t, a költők közül az angol romantikusokat,
főként Shelley-t. Sokat hallgatok zenét, a kedvencem Schumann, illetve az
operák. Nyelveket tanulok, angolból középfokú "C" típusú nyelvvizsgám
van, a francia is jól megy. Érdekel a filozófia, a lét-nemlét kérdése, a
spirituális dolgok. Gyakran olvasok keleti gondolkodók műveiből, kínaiaktól, indiaiaktól.
Sőt, még az indiai ételek is érdekelnek. A lélek nagyságában hiszek és kevésbé
az anyagéban. Szeretek továbbá kertészkedni, varrogatni. A tévét is megnézem,
bár válogatni szoktam az értékes és a kevésbé értékes műsorok között.
- Van már kialakult
elképzelése, hogy milyen hivatást választ?
- Inkább csak
körvonalazódik. Gyerekekkel szeretnék foglalkozni és a pszichológiával, vagy
így együtt, a gyermekpszichológiával.
Soós Géza
Szaktanári vélemény
„Ágota igazi őstehetség.
Remekül ért a gondolatainak versbe öntéséhez. Főként a szabadvers iránt
érzékeny, de igyekszik alkalmazkodni a kötöttebb műfajokhoz, így a szonetthez
is. Rendkívül tág érdeklődésű, érettebb a korosztályánál. Sokszor a
tanulmányainál is előbbre halad olvasmányaiban. Szép jövőt jósolok neki, s
biztos vagyok abban, a költészet iránti elkötelezettsége tartós marad.”
Pásztor Sándorné
2005. szeptember 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése