Tíz éve írtuk (46.) - Veszélyes útszakasz

Kis túlzással akár nevezhetnénk veszélyes frontszakasznak Balassagyarmaton a Hétvezér útnak azt a kétszáz méter hosszú részét, mely szemben található a Mikszáth KÉVIG Középiskola épületével. A múlt tanév végén bekövetkezett sajnálatos kettős baleset hatására ismét előtérben került a régóta húzódó megoldatlan probléma.

Köztudott, hogy az említett intézmény előtt nincs, és nem is volt soha kiépített betonjárda. Így főleg a tanítás végeztével megkönnyebbülten kizúduló diáksereg az út szélességének legalább a felét elfoglalva, egymással cseverészve halad a legközelebbi útkereszteződésig. Mehetnének libasorban a fűvel benőtt földjárdán, de hát tudjuk milyenek a gyerekek, zabolázhatatlanok, főleg ha megszabadulnak az iskolai béklyóktól, szeretik több fül hallóterületén belül megvitatni a velük történteket. Erre sajnos nincsenek tekintettel a vasúti átjáró lejtőjén „svungot” kapó autósok, ennek következtében mindennapos a fülsiketítő fékcsikordulás, tülkölés, ökölrázás és miegymás.

Nos, az említett balesetek hatására augusztusban az önkormányzat gazdasági, városfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága saját hatáskörével élve, jobb híján azt az intézkedést hozta, hogy a Trikál József és a Hajós Alfréd utcák kereszteződéseihez helyezzenek el harminc kilométeres sebességkorlátozási KRESZ-táblákat. A döntés még az őszi tanévkezdés előtt megszületett, a tábla ott díszeleg a sarkokon.

Az üggyel kapcsolatban említett bizottság egyik tagja Láng Mihály elmondta, a táblák hatályát kiegészítő feliratokkal korlátozná, így nem lennének hatályban az esti órákban és munkaszüneti napokon, mivel akkor tanítás sincs.

Hogy meggyőződjünk a képviselő ötleteinek realitásáról, ez ügyben járatosabb szakértőt, Szűcs József alezredest, a városi rendőrkapitányság közlekedési osztályvezetőjét kerestük meg. Kérdésünkre kifejtette, hogy a táblákat nem ők, hanem a város helyezte ki, a képviselő ötletei pedig KRESZ-szabályba ütköznek, ilyen típusú táblákra nem lehet kiegészítő utasításokat tenni, mint például a várakozni tilos táblák alá. Különben sem árt, ha szokják a pilóták a változást. Annál is inkább, mert azon a környéken nem nagyon tudnak autóval beállni, és hatékonyan ellenőrizni, illetve büntetni. A balesetekkel kapcsolatosan pedig azt a felvilágosítást adta, hogy az elsőnél egy autó takarásából kilépő kislányt ütött el a szemben jövő gépjármű, a másik esetben pedig a gyorshajtás is közrejátszott a baj megtörténtében. A balesetek szerencsére nem voltak túl súlyosak. További megoldásként az osztályvezető javasolta, hogy az iskola bejáratával szemben gyalogátkelőt kellene felfesteni a másik oldalra, hogy az ottani betonjárdán közlekedjenek a diákok, ne az úttesten, de az igazi a szilárd burkolatú járda kiépítése lenne az iskola felőli oldalon. Sőt „műsoron kívül” azt is megemlítette, hogy az önkormányzat azon az úton, az Ady Endre úti kereszteződésnél sem állt a helyzet magaslatán, mert a nemrég telepített fekvőrendőrök túl domborúak, valamint nincsenek befestve, hogy az autósok időben észrevegyék azokat, és lassítani tudjanak.

Kaszab Gézáné, a körzet egyéni önkormányzati képviselője egyetértett a sebességkorlátozó táblák kihelyezésével. Szerinte a pénzügyi nehézségek ellenére sem kellene tovább húzni az igazi megoldást, mert két sorban, negyvenszer negyven centiméteres betonlapok lefektetésével, kis költséggel elkészíthető a járda. A fekvőrendőr problémáról is tudott a képviselő asszony, elmondta, hogy sok autós kikerüli.

Másnap egy órakor az iskolából kiáramló diákokat próbáltu faggatni. A nebulók rutinos nem nyilatkozóknak bizonyultak. Voltak, akik arra hivatkoztak (vagy talán úgy is volt), hogy elsősök, nem tudnak a dolgokról, másoknak sietni kellett a buszhoz. Arra a kérdésünkre, hogy ha elkészülne a járda azon járnának-e, az úttesten haladva, nyakukat hátrafordítva visszaszóltak: „hát persze”.

Elkeseredve a gyerekektől kapott „kosarak” sokaságától, a szemben lakó szomszédok véleményét próbáltuk megszerezni. Ez nagyjából sikerült is, de az illető nevének elhallgatását kérte. Elmondta, hogy a mostani intézkedés semmit nem old meg. Tudomása van róla, hogy a gyerekek a buszmegálló és a Trikál úti kereszteződésben lévő korlátozó táblát már többször visszájára fordították. Az arra elhaladó autók, de főleg a kamionok nagy része nem tartja be a sebességkorlátozást. Úgy száguldoznak, mint az őrültek. Nem érti, miért kellett addig várni, míg balesetek történtek.

***

Messzemenőleg egyet kell értenünk a szomszéddal, hisz legdrágább kincsünk a gyermek. Vigyáznunk, óvnunk kell őket. De ha adja Isten, elkészül a rég óhajtott járda, ezzel még nem oldódik meg minden. Hisz előre tudom, akkor is nehéz lesz őket rávenni, hogy változtassanak berögződött szokásukon, és azon közlekedjenek.

Ez a feladat elsősorban majd tanáraikra vár. Tudom, nem lesz könnyű.

Tresó Gábor 

2005. szeptember 23.

.