A pinceborozóban üldögélünk.
Éppen, hogy nem vidám iszogatással múlatjuk időnket, van megbeszélni valónk
elég. Társam egyszerre csak áthajol az asztalon, rábök jegyzettömbömre.
- Te – mondja – úgyis arrafelé
laksz, nézz utána a dolognak! Úgy hallottam, a két Petényben egyre-másra tűnnek
el nyom nélkül emberek, és a rendőrség nem tesz semmit.
Remek – gondolom néhány szót
firkálva füzetkémbe, s máris bukkannak fel a fejemben hangzatos címek: „Ufók
rabolnak a Cserhát hegyei közt”, vagy „Felszívódott férfiak, zokogó
családanyák” esetleg „Tehetséges emberrablók, tehetetlen rendőrség”. Ebből még
akármi is lehet…
Elég jó időpontot választottam a
petényi látogatásra: szitál az eső, a ködben alig látszanak az út menti fák.
Igazi, eltűnésre való időjárás.
- Krimit akar írni? – kérdez
vissza egy fiatalasszony puhatolózásomra. – Volt egy, de az nem itt, hanem
Felsőpetényben. Nem nagyon tudok róla.
- Vót egy, hát – mondja az idős
asszony, akit az utcán kérdezek – de az főkötte magát a tyúkólba’. Meg is tanátták
vagy három napra rá.
- Igen – válaszolja Laluja Imre alsópetényi polgármester a
telefonban – ez év áprilisában tűnt el az illető. Gombázni indult, és nem tért
haza. Keresték kutyával is, de nem lett meg. A rendőrség kiadta az országos
körözést, egyelőre itt tartunk.
Egyelőre itt tartunk, semmi
titokzatosság, ufóknak, emberrablóknak semmi nyoma. Nincs más hátra, magam is a
rendőrséghez fordulok. Körmendi Ákos nyomozó
főhadnagy foglalkozik ezekkel az ügyekkel.
- Valóban, az elmúlt négy év
alatt a két községből négy személy tűnt el, akik közül egyet néhány nap múlva
megtaláltunk. Öngyilkosságot követett el a baromfiólban. Nehéz volt ráakadni,
sötét ruhában is volt, az ól egy árnyékos sarkában követte el az
öngyilkosságot. Felsőpetényben jelenleg két személyt tartunk nyilván
eltűntként. Közülük az egyik, nevezzük K. J.-nak, még 2001. májusában tűnt el.
Május 9-én látták utoljára, 11-én jelentették be az eltűnését. Levelet hagyott
hátra, amiben bejelentette, hogy elmegy, ne is keressék. Adósságáról nem tudunk,
viszonylag kiegyensúlyozott volt a háttere, annak ellenére, hogy elvált. A nem
azonosított holttestek nyilvántartásában is kerestük, eredmény nélkül. Úgy
vélem, valahol az ország területén bujkálhat. Országos körözés alatt áll.
- Engem még nem köröztek
országosan – vetem közbe – így nincsen tapasztalatom. Hogyan „bukik” le a
keresett ember?
- Általában igazoltatás során. Az
igazoltatást végző rendőr megnézi a körözöttek listáját, ha szerepel benne,
megvan. Sajnos, nálunk még nem úgy megy, mint ahogy az amerikai filmekben lehet
látni, hogy a rendőr bepötyögi a rendőrautóban lévő számítógép-terminálba az adatokat,
és egy másodperc múlva a gép kidobja a választ. Itt ez még sziszifuszi munka.
Nézzük tovább. M. J. ez év
júniusában tűnt el.
- Alkalmi munkákból tartotta fenn
magát. Elvált, de közös háztartásban élt a családjával. Többször fenyegetőzött
öngyilkossággal. Eltűnésekor bálazsinórt is vitt magával. Vannak feltételezések
arról, hogy hová mehetett, de nem találtuk meg.
- Meddig keresik az eltűntet?
- A bejelentést követő kilencven
nap után az államigazgatási eljárást megszüntetjük, de az adatbázisban természetesen
benne maradnak az adatok. Azt lehet mondani, hogy amíg meg nem kerül az illető.
Egészen pontosan húsz évig maradnak meg az adatok, utána – elvileg – a
számítógép automatikusan törli ezeket. Öt év után a hozzátartozók kérhetik a
halottá nyilvánítást, ebben az esetben persze befejeződik a nyomozás.
A harmadik körözött, vagy eltűnt
személy, V. T. április 5-én tűnt el Alsópetényből, a hozzátartozók 7-én
jelentették a hatóságnak.
- Ő is elvált ugyan, de jó
élettársi viszonyban élt. Gombázni indult azzal, hogy utána az édesanyjához
megy. Többen látták, merre indult. Keresték abban az irányban is, arrafelé is,
amerre már máskor is látták. Ismerte a Petény körüli erdőket, mivel erdőhöz
köthető alkalmi munkákból élt. Eltűnése után három nappal a hozzátartozók
értesítették a miskolci speciális egységet, ők kutyákkal jöttek a helyszínre,
de nem találták meg. Ő egyébként többször eltűnt, volt, hogy 4-5 hónapra is.
Legutoljára, ha jól emlékszem, Győrből került elő. Úgy sejtjük, valahol az
országban lehet, mivel – állítólag – üzenget haza. De ezeket a szájról szájra
történő „állításokat” hitelt érdemlően ellenőrizni nem lehet. A legutolsó ilyen
állítólagos üzenete az, hogy karácsonyra hazajön.
Felkeresem Papp Éva felsőpetényi
polgármestert. A falu közvéleményéről faggatom, arról, hogyan élik meg az
emberek szomszédjuk, ismerősük eltűnését.
- Megdöbbenéssel vettük tudomásul
– válaszolja a polgármester asszony – és azonnal megszerveztük a keresést.
Amint bemondtuk a hangosbemondóban, az emberek azonnal itt gyülekeztek a
hivatal előtt. A segítő szándék mozgósított szinte mindenkit. A rendőrséggel
párhuzamosan mi is megszerveztük a kutatást. Az emberek ismerik az erdőt,
hiszen sokan járnak gombázni, dolgozni, vagy csak úgy, kedvük szerint járják a
környéket. Az erdő veszélyes hely is lehet. Árkok szabdalják, szakadékok;
baleset érhette az illetőt, esetleg vadtámadás, ez is előfordulhat. Az egyik
esetnél a váci tűzoltókat is kihívtuk, mivel itt van a tó. Beleeshetett abba
is. De megfordul az emberekben az a gondolat is, hogy öngyilkosságot követett
el az eltűnt. Nem tudhatjuk, mi járt a fejében. És ha így van, kapja meg a
végtisztességet, emberhez méltó módon temessük el. Nagyon nehéz feldolgozni az
ilyen eseteket. Borzasztó a családnak, megdöbbentő a környezetnek. Természetes,
hogy ilyenkor segít, aki csak tud. Segít a keresésben, esetleg – ha szükséges –
a gyerekek felügyeletében, vagy ha mással nem, legalább egy-egy vigasztaló
szóval. Persze, ennek az ellenkezője is tapasztalható. Ahogyan maga is hallott
ezekről az esetekről. Higgye el, az emberi butaságnál csak a rosszindulat
határtalanabb.
Igazat adok a polgármester
asszonynak, és magamban bocsánatot kérek hatásvadász címötleteim miatt.
Nem Bermuda-háromszög Felső- és
Alsópetény, már csak azért sem, mert, ahogy Körmendi főhadnagy úr
kesernyés-tréfásan fogalmaz: „hiányzik a háromszög harmadik pontja.” Az
eltűntek száma az országos átlaghoz képest egyáltalán nem kiemelkedően magas,
az évi három eltűnés nem erre a környékre jellemző, népesebb településeken
jelentősen nagyobb lehet ez a szám. Kíváncsiságból rákattintottam az interneten
az eltűnt személyek adatbázisára. Sok embert keresnek az ország területén,
akiknek eltűnésére – úgy látszik – nem lehet logikus magyarázatot adni. A
rendőrség azonban folytatja munkáját, s ha nem is látványosan, de lankadatlanul
keresi őket.
Sz.B.
2005. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése