Mostanában egyre több szó esik a www.handballnet.hu című internetes honlap
fórumán a kézilabda utánpótlás helyzetéről. Ezek az itt zajló, nem egyszer éles
hangúvá váló viták ösztönöztek arra, hogy megosszam az olvasókkal, hogyan is
látom a három, nyugat-nógrádi szinten kiemelt csapatsportág utánpótlásának
helyzetét.
Kezdjük a legnépszerűbbel, a labdarúgással. Köztudott, hogy
röpke egy éven belül három osztályt zuhant vissza a balassagyarmati felnőtt
futball, az NB I/B-ből meg sem álltak a megyei bajnokságig, onnan igyekeznek
most mind feljebb kapaszkodni. A felnőtt foci színvonalesésével párhuzamosan a
klub vezetői igyekeztek a korábbi magas szinten tartani az utánpótlás-nevelést.
Hiszen a tizenhárom-tizenhét éves srácok, míg másodosztályú volt a BSE, olyan
csapatokkal szemben vitézkedtek, mi több, rendszerint állták a sarat, mint a
Vasas, a Ferencváros, vagy az MTK utánpótlásának második vonala. Sikerült is –
immáron a Dózsa DSE „jogutódlásával” megmaradni az NB II-es küzdelemsorozatban,
ami a gyerekek fejlődése szempontjából mindenképpen előnyös. Ugyanakkor a
fiatalabbak, a hat-tizenét évesek számára a Bozsik-program és a különböző
korosztályos versenyek, tornák állandó játéklehetőséget adnak. Rengeteg fiatal
hódol a térségünkben a focinak, vidéki bázisok alakultak, vagy szélesedtek,
elég, ha a Stayer László fémjelezte szécsényi iskolát, a Salgai György
irányította rétsági apróságokat említjük, de jó példával szolgálhatunk más területekről
is Őrhalomtól, Szügyön át Bercelig.
Igaz, a Bozsik-program dotálja, támogatja is a trénereket,
testnevelőket, edzőket, kisebb-nagyobb összegekkel, amiért ár nekik is megéri a
munkát végezni. Ráadásul még a szülői zsebekből is csurran-cseppen nekik némi
apanázs, már ahol a papák-mamák ezt így gondolják.
De.. Addig az egész rendszer alapelképzelése jó, hogy minél
többen szeressék meg a labdarúgást, minél többen űzzék – ezáltal pedig a
szervezők minél több pénzt kapjanak (!), ami nem mellékes, sőt
rendszerfenntartó szempont –a labdarúgást, de ha eljutnak ezek a gyerekek az
ifjúsági korig, már jócskán leszűkül a lehetőségük. Hiszen egyetlen NB II-es és
NB III-as egyesület nem működik Nyugat-Nógrádban, s a pár tehetséges fiatalon
kívül, akinek sikerül eligazolnia nevesebb klubokba Pestre, Vácra, a többség
itt marad, és legfeljebb a falusi-kisvárosi nagyhangú törzsközönség előtt
mutathatja be tudását. Ez pedig már egyáltalán nem fejlődés.
Ami még inkább elszomorító, hogy a különböző
futballprogramok - aminek egy ideig, mondottam van értelme, de csak egy ideig –
elszipkázzák a jó labdaérzékkel rendelkező fiatalokat más sportágaktól. Így
csökken majd le drasztikusan, és a demográfiai zuhanás következtében egyre
aggasztóbb mértékben a kézilabda és kosárlabda iránt érdeklődők száma. Igaz, ez
utóbbi két sportág utánpótlás-nevelő rendszerében sem országos, sem vidéki
szinten nincs elég pénz, tehát a szakemberek fizetésére sem. Ingyen meg roppant
kevés „félőrült” vállalja a munkát. De nézzük részleteiben a problematikát.
Kézilabdában jelenleg a környéken négy elismert és
tehetségeket kinevelő műhely van a térségben. Gyarmaton, a Dózsa iskolában
Tillmann Rezső, a Kiss Árpádban Kovács József, Érsekvadkerten Cseh Zoltán, míg
Rétságon Hámori Imre foglalkozik kiemelten és lelkesen az apróságokkal, de csak
addig, míg ki nem kerülnek az általános iskolából. A középiskolákban nincs
önálló képzés, aki tartósan megmarad a sportág mellett, mehet a Kábel SE-be,
vagyis a gyarmati NB II-es klubba, míg a rétságiak – főleg lányok – egy része
Vác felé is veszi az irányt. Ami azt jelenti, hogy a négy intézményben
folyamatosan játszó, nemenként mintegy hatvan-hetven ifjú „kézisből”, jó, ha a
negyede megmarad a későbbiekben a Kábel SE, vagy a váci utánpótlás kebelében.
És ez a szám egyre csak csökken. Ráadásul akadnak „lyukas” évfolyamok, ahonnan
csak egy-két csemete sportol tovább egyesületi szinten. Jelenleg ilyen a
fiúknál a 92-93-as születésűek csoportja, míg a lányoknál a 90-91-es
évfolyam. Szükséges tehát egy
összehangoltabb, átgondoltabb és írásban is lefektetett utánpótlás-nevelő
program Balassagyarmaton, ahol a vidéki tehetségek felkarolásával a
középiskolás korosztály létszámát is bővíteni lehet. Indokolja ezt az a tény
is, hogy a – most már – Bgy. Suzuki Ipoly SE néven szereplő ex-kábeles férfi
gárda az NB I/B-be kívánkozik, ahol kötelező a serdülő csapat szerepeltetése
is, jelenleg viszont nincs elegendő kézilabdás fiú e két utánpótlás korosztály
versenyeztetéséhez. És nem beszéltünk még a lányokról, ahol szintén elkelne a felemelkedés,
a szervezettebb munka.
Ennél valamivel rosszabb a helyzet a kosárlabdázásban. Itt
Szécsény – Istók Ferenc és Pancsovai Gergely vezetésével – mutathat csak fel
képzettebb utánpótlás-nevelő munkát. Gyarmaton is van ugyan NB II-es férfi
együttes, a Justitia SE, de ott – sajnos – senki sem veszi a fáradtságot, hogy
törődjön a fiatalabb nemzedékkel, a 15-18 évesekkel. Így aztán könnyen
előfordulhat, hogy a Kenyeres Róbert-Koltányi Gábor-Lovászi Levente-Simon
Mihály fémjelezte korosztály „kiöregedésével” maga a minőségi kosárlabda is
halódásnak indul az Ipoly-parti városban. Pedig itt is lenne értelme az
összehangolt koncepciónak. A nyaranta rengeteg streetballozó fiút össze lehetne
fogni, bevonni őket a tudatos edzésmunkába, mi több, a Balassi Gimnázium Arany
János programjába például nagyon sok olyan diák érkezik, akik korábban
kosaraztak – mondjuk Diósjenőn, Józsa Csabánál -, akiket nem csak a
tehetséggondozó program saját körein belül lehetne versenyeztetni. Mondjuk a
Dózsa DSE megyei osztályban szereplő alakulatának vezéregyénisége, Pap Andrea
tanárnő és a rendkívül lelkes, hozzáértő Hortobágyi Hajnalka irányításával
hosszú távon lehetne női csapatot teremteni Gyarmaton. Persze ehhez pénz is
kellene, nem is kevés, mint ahogy a kézilabda alapgondja is a megfelelő
támogatók hiánya.
Összességében tehát a nyugat-nógrádi térségben, közelebbről
véve Balassagyarmaton leginkább, érdemes lenne mindkét sportágban legalább egy
olyan elképzelés-rendszert megfogalmazni és felállítani, mint az kialakult a
labdarúgásban, mert meggyőződésem, hogy tartósan csak így biztosítható a
kézilabda és a kosárlabda utánpótlása.
Hegedűs Henrik
2005. november 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése