Két személyvonat ütközött össze hétfőn hajnalban Mohora
határában. A Balassagyarmatról Hatvanba tartó személy hat óra előtt néhány
perccel csapódott neki a szemben jövő szerelvénynek. A balesetnek, szerencsére
csak két súlyos sérültje lett.
A hír hallatán azonnal autóba pattanunk. Szügy és Mohora
között a sínpár előbb egy magas töltésen siklik, majd aláhalad egy szurdokba,
hogy onnan emelkedve a Kőkapu forrásnál, szinte a falu határában bukkanjon
ismét elő a magas fák közül. Itt, ezen a ponton következett be a baleset.
Amikor odaérünk, a község felőli utolsó kanyar előtt rendőr
tereli a forgalmat. Lépésben gurultunk tovább. Egy tűzoltóautó mögött fékezünk,
újabb egyenruhás int, közelebb parkoljunk.
A két vonat – az egyik három kocsiból, a másik kettőből áll
– fenn, a parton, az árkon túl. A vezetői fülke ablakai mindkettőnél kitörve, a
Gyarmatról érkező szerelvény első kocsijának ütközője, behorpasztotta a mögötte
lévőnek a kocsiszekrényét. Ha ott, a második peronján ült valaki, biztosan
megsérült. Kisiklás nyomai nem látszanak, csak két vagon kerekei emelkedtek
néhány centivel a sín fölé. Feltehetően nem nagy sebességnél következett be az
ütközés.
Ezt megerősíti Gere József, a Nógrád-vidéki Térségi Vasút
vezetője: már fékezett mindkét szerelvény, úgy húsz-harminc kilométer per órával
csapódhattak egymásnak. Szűkszavú a szakember, mást nem mondhat, a felelősség
megállapítása még vizsgálat kérdése.
Nyüzsög a sajtó is a környéken. A Magyar Rádió munkatársa
épp Kaszás Ottót, a megyei rendőrkapitányság szóvivőjét faggatja. Az alezredes
is a hivatalos szöveget rebegi. A sérültek száma tizenkettő. A mentők ennyit
szállítottak kórházba. Közülük két eset súlyos. A baleset oka? Feltehetően
emberi mulasztás, de a végső válaszra még várni kell. A helyszíni szemle még
órákat vehet igénybe. a gyarmati
tévéseknek Szűcs József, a városi kapitányság közlekedési osztályvezetője
nyilatkozik.
Természetesen a helyszínen szemlélődik a környékbeli három
polgármester is. Markó Antal azt kérdezi, vajon tudják-e, hová valósiak a
sérültek. Fajcsik József mohorai és Sándor István magyarnándori polgármester a
rendőröktől érdeklődik.
A szerelvényhez nem engednek közel. Egyenruhások terelik el
azt, aki oda merészkedik. Csak a vasúti baleseti helyszínelők juthatnak a
kocsikhoz. A vonatvezetők is megközelíthetetlenek. Nem szólhatnak egy szót sem.
Egyre több az autó, a lassító és lépésben mellettünk
eldöcögő buszjárat utasai meredten tapadnak az ablakokra. Egyre több az
autójából kiszálló, gyalogosan nézelődő. Tévés stábok jönnek, mikrofonok lógnak
az illetékesek orra előtt.
Még pár fotó készül, aztán visszaindulunk. A
szerkesztőségből gyors telefon a gyarmati kórházba. A vonal túlsó végén dr.
Balga József traumatológus főorvos. Ő már tizenöt sérültről beszél. Időközben
három utas önként jelentkezett. A két súlyos sérült közül az egyik bordáját
törte, a másik a nyakán és a gerincén sebesült. Rá még CT-vizsgálat vár.
Elgondolkodunk: ez a baleset most szerencsésen végződött,
hála a fékező és a helyzetet felismerő vonatvezetők gyorsaságának. Ők az
ütközés elkerülhetetlenségét látva kimenekültek a vezetőfülkéből, hasra vágták
magukat, s erre figyelmeztették az utasokat is. Ám önkéntelenül felmerül az
emberben a huszonhárom évvel ezelőtti tragikus esemény. Alig száz-kétszáz
méterre ettől a helyszíntől, a mohorai kereszteződésben, 1982-ben sokan haltak
meg a vonat és az autóbusz végzetes karamboljában…
Hegedűs Henrik
Fotó: Torjay Attila
2005. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése