Több mint másfél éve várnak a pénzükre az egykori NB I/B-s
balassagyarmati labdarúgócsapat játékosai. Időközben a Nógrád Megyei Bíróság
másodfokon megállapította, hogy a csapatot működtető Balassagyarmati Futball
Kft.-nek meg kell fizetnie a tartozást, ám a társaság felszámolás alatt van,
ráadásul vagyona sincs. Így most a focisták és ügyvédjük az önkormányzat, mint
százszázalékos tulajdonos háttérfelelősségét szeretné megállapítani, hogy talán
onnan megkaphassák a forintokat. A patthelyzetből azonban jelenleg úgy tűnik,
nincs kiút.
A balassagyarmati sporttörténet dicsőséges lapjai íródtak
2002 és 2004 között. Ekkor szerepelt ugyanis az NB I/B-ben az a labdarúgó
csapat, amely hétről-hétre ezreket vonzott ki a Nagyligeti Stadionba, akiknek a
kedvéért átalakításokat hajtottak végre a sporttelepen, akiknek egy-egy
látványos megmozdulására vállalkozói pénztárcák nyíltak, s akiknek a nevét
szurkolók skandálták hosszasan a remekbe szabott gólok után. Ez az együttes olyan
nagy múltú gárdákat győzött le, mint a Honvéd, vagy a Vasas.
De az is kijelenthető bátran, hogy ennek a csapatnak a két
másodosztályú idény alatt sohasem volt biztos anyagi bázisa. Mivel profi
klubról volt szó, az önkormányzat százszázalékos tulajdonrészével megalakult a
Balassagyarmati Futball Kft., amelynek a menedzsmentje az állandónak számító
önkormányzati támogatás mellett igyekezett olyan szponzorokat maga mellé
állítani, akik tekintélyes összegű támogatással segítik a futballcsapat
szereplését.
Nos ez volt az, ami a
nehézségeket okozta. Az első évadban a Nagy László vezette klub még a nógrádi
származásával annyira büszkélkedő, kétes hírnevű tévésztárt, Fehér Anettet,
alias Anettkát is beszervezte, hogy aztán a játékosok a hátukon viselhessék a
névadó szponzor nevét. Aztán persze kiderült, az egész „anettkás” történet
inkább a mese világába tartozik, hamarosan ismét gondok következtek, mi több, a
2003-ban távozó klubvezetés nagy adósságállományt hagyott utódaira.
Felesleges itt, ezen a helyen különféle számokkal dobálózni,
lényeg az, hogy az önkormányzat a 2003/2004-es idényre szintén támogatásáról
biztosította az újjáalakult, s immár Czékus Lajos egykori MLSZ-főtitkár
irányításával működő futball káeftét. Két részletben harminc-harminc millió
forintot ígértek, aminek aztán, az önkormányzat anyagi problémái miatt csak az
első felét fizették ki.
Mindeközben a Czékus-team igyekezett új, tehetős támogatók
után nézni, mivel a csapatot meg kellett erősíteni, s a frissen szerződtetett
edző, Kis Károly is kívánságokkal állt elő – mármint az új igazolások terén.
Ráadásul jelentkezett egy önjelölt, pásztói származású vállalkozó, aki szintén
ígért fűt-fát. Mire azonban az ígéretekről kiderült, hogy „kacsa”, addigra
szépen-lassan túlköltekezett a klub, a játékosokkal aláíratott szerződésekben
emelkedtek az összegek, a bevételek bezzeg nem hullottak kemény
bankókötegenként a kasszába. Ezek után egyáltalán nem csoda, ha egyre késtek,
majd 2004 tavaszától elmaradoztak a fizetések.
A labdarúgók, tény és való, nagy-nagy türelemmel viseltettek
a fennálló állapotok iránt. Olyannyira, hogy a tényleges keresetük
megkaparintása nélkül bravúrokat értek el a bajnokság utolsó szakaszában, s
egészen a nyolcadik helyig araszoltak fel a tabellán, az utolsó fordulóban
pedig a bajnok Budapest Honvédot a Bozsik stadionban múlták felül.
Ekkor azonban már a klub végóráit élte. Az önkormányzat,
látva a kezelhetetlen helyzetet, az adott pillanatban legkézenfekvőbbnek tűnő
megoldást választotta: visszaléptette az együttest. Az MLSZ fennálló
szabályzatai alapján ez két osztállyal való visszacsúszást jelentett, magyarul
az NB III-ban folytathatta csak a társaság.
És itt vált ketté a történet, ami azért még több ponton
összekapcsolódott. A BSE új vezetéssel, és a régiek közül csak három játékost,
Lenkey Gábort, Mohácsi Lászlót és Zolnyánszky Norbertet megtartva, Szalai
István edzői irányításával szerepelt, egyre jobb formát mutatva az NB III.
Mátra csoportjában. A távozó NB I/B-s
mag nagy része pedig – elkerülve más csapatokhoz – előbb fontolgatta, majd el
is indította a pereskedést, kérve jogosnak vélt jussát, amire 2004. tavasza óta
várnak.
Az indítványt még tizenheten adták be az első fokon eljáró
bírósághoz, később azonban már csak nyolcan, végül csupán hárman maradtak:
Szabó Csaba, Palaticzky Szabolcs és az edző Kis Károly.
És ekkor jött a csattanó! A pereskedők arra gondoltak, nem
csak a futball kft.-t marasztalja el a bíróság a kifizetetlen pénzek miatt, hanem
megállapítja az önkormányzat, mint százszázalékos tulajdonos mögöttes
felelősségét is. Ám végül csak a kft.-t kötelezték a tartozás megfizetésére,
ugyanakkor a bírósági határozat szerint az önkormányzat a kft. tevékenységét
mindvégig pozitívan befolyásolta.
A hármas azonban nem adta fel a harcot: polgári peres
eljárást kezdeményeztek, a fentebb említett mögöttes felelősség
megállapítására, de ez nem sikerült. Így az utolsó lehetőséget választották:
felszámolást kértek a kft. ellen. Ebben azonban, mint utóbb kiderült, az APEH
megelőzte őket. (Időközben azonban, 2005 márciusában – nem sokkal a jogerős
bírósági határozat megszületését követően – Czékus Lajos lemondott a
Balassagyarmati Futball Kft. ügyvezető igazgatói posztjáról, ezzel lényegében
meg is szűnt a társaság tevékenysége.)
Rövid időn belül – úgy tűnik – az edző és játékosok nem
juthatnak a pénzükhöz. Az üzleti tevékenységet gyakorlatilag már nem végző
futball kft.-nél a felszámolást végző miskolci cég nem tud majd vagyont
felmutatni, így a hitelezői igényeket sem lehet majd teljesíteni. Ekkora pedig
egyszerűen szólva – pénz az ablakban.
Vagy mégsem? A hírek szerint a futballisták ezután sem adják fel, továbbra is küzdenek a
mögöttes felelősség megállapításáért. Hogy majd az önkormányzat fizessen a
hitelezőknek. Ehhez azonban mindenképpen új bírósági határozat szükséges.
A juss tehát jár, de voltaképpen nincs. Még nincs. A
gyarmati futball pedig ismét egy osztállyal alacsonyabbra huppant, a megyei első osztályba.
„Köszönhetően” a
felszámolás megindulásának.
(hege)
(Következő számunkban megszólalnak az ügy érintettjei.)
2005. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése