2018. augusztus 25., szombat

Húsz éve írtuk (4.) – Életveszélyes játszótereken szaladgálnak gyermekeink


Leszakadt hinták, széttört padok, rozsdás mászókák. A csúszda már csak nevében az, aminek eredetileg építették. A homokozókban kutyák ürülékei. Aki elmerészkedik Balassagyarmat játszótereire, nem talál mást, csak rendetlenséget és életveszélyt. Márpedig pénz jelenleg nincs a kasszában a felújításokra.

- Nem merem leengedni a gyerekemet a közeli játszótérre – fakadt ki a Dózsa utcában lakó anya, aki két apró csemetéjét védi féltően. – Az maga a pokol! Mi lesz, ha éppen hintázni támad kedve és leesik? Olyan rozoga tákolmányt még nem láttam! Kész életveszély!
A hölgy félelme érthető. Bárki körülnézhet a város lakótelepein. Mindenütt hasonló, szomorú látvány fogadja. Ósdi szerkezetek állnak egymás mellett. Legtöbbet a rozsda marja. Az egyik hintát például leszaggatták. Az egyik ága csak lebeg ég és föld között, a másik ülőkéjén már csak a vas tartólemez maradt, a fapallókat lelopták. A műanyag csúszdának se híre, se hamva. Csak a mászóka része jelzi, onnan valaha lecsúszhattak gyerekek. A játszóterek zöldövezeti facsemetéi alig növekedtek a telepítésük óta. Nem véletlenül: már maga az ültetés hanyag munka volt, azóta senki sem locsolja őket, a támasztó karókat pedig aprófának használták fel leleményes emberek.

Majdán Béla önkormányzati képviselő – aki ugyancsak azon a lakótelepen él, mint az imént kesergő hölgy – szintén elégedetlen.
- Sajnos van egy szűk csoport a városban, melynek tagjai abban lelik örömüket, ha falra firkálhatnak, rombolhatnak – mondja a városatya. – Az más kérdés, hogy ennek a fajta viselkedésnek milyen társadalmi okai vannak. Nem hiszem, hogy egy-két év alatt tömegesen tönkre kellene menniük ezeknek a játszótéri eszközöknek, ha arra megfelelő módon vigyáznának használóik. Ám véleményem szerint az is igaz, ezekre a területekre nagyobb figyelmet kellene fordítania az önkormányzatnak is. Úgy gondolom, és ennek többször hangot adtam, a mai közállapotok mellett nem elég összesen két alkalmazott egy ekkora településen a közterületek felügyeletére.
A képviselő úgy látja, a kutyatulajdonosok is felelősek a játszóterek állapotáért. Ő maga is számtalanszor tapasztalta, hogy a szabadon engedett ebek a homokozókban végzik el a legszükségesebb dolgaikat. Aztán a gyerekek gyanútlanul odamennek játszani. Többször javasolta már a képviselő-testületnek, hogy a kulturált országokhoz hasonlóan, a kutyatulajdonosok sétáltatásra kötelezően vigyenek magukkal kislapátot és nylonzacskót.
- Úgy gondolom, a játszóterek rendben tartását is a lakosság és az önkormányzat együttgondolkodásával és közös cselekvésével lehetne megoldani.
Medvácz Lajos, az önkormányzat művelődési bizottságának elnöke úgy véli, vannak biztató jelek. Saját körzetében, a Madách-ligetben nemrég festették le a hintákat, mászókákat, de ez szerinte is kevés.
- A legjobb megoldás talán az lehetne, ha a jelenlegi vasszerkezeteket lecserélnénk fajátékokra – vélekedik -, ám komoly pénzforrások kellenének ehhez a munkához. A helyi fafaragók készen állnak, csak megfelelő mennyiségű anyag szükséges. Remélem, jövőre lakossági segítséggel ez az átalakítás megvalósulhat.
Pulay László képviselő szerint a felújításról apránként kell gondoskodni, de addig is fel lehetne hívni a polgárok figyelmét, hogy jobban vigyázzanak saját lakóhelyük környezetére. Nemrégiben egy lakossági fórumon is szó esett a játékok állapotáról, s ő is szorgalmazza, hogy a legkorábban tavasszal induljanak el a felújítási munkák.
Láng Mihály nem csupán a képviselő-testület tagja, hanem városunk kertbarát körének vezetője is. Kertészeti szakemberként szomorúan látja, hová jutottunk.
- Borzalmas, ahogy kinéznek a játszótereink – kesereg. – A padok ülőkéi leszerelve, a hinták fele hiányzik. Egyes mászókák mellett hatalmas üreg tátong, tele szeméttel. A fák kapálatlanok, nem öntözik őket. Úgy tűnik, mintha senki sem törődne ezekkel az értékekkel. Valóban igaz a mondás, nincs gazdája a városnak.
A Városüzemeltetési Kft. csoportvezetője, Hegedűs Józsefné is bevallja, szomorú a helyzet, de mit tegyenek, ha nincs pénz.
- Sok játszótéri szerkezet elavult, huszonöt éve építették – mondja. – De nem csak a rozoga állapot a legnagyobb gond. Képtelenek vagyunk megfékezni a lopásokat. Évente 10-15 hintakosarat visznek hétvégi telkekre, nyaralókba, a csúszdalapokról nem is beszélve. Pótlásuk pedig nagyon pénzigényes. Egy hinta hétezer, a csúszdalap húszezer forintba kerül manapság. Ha tehetjük, cseréljük az eszközöket, de hiába, mert újból elviszik. Én is szeretném, ha környezetkímélőbb fajátékok kerülnének a jelenlegiek helyére, ám tartok tőle, azok sem hosszú ideig húznák, elhordanák gyújtósnak.
H.H.
Gyarmati Újság - 1997. szeptember 12.

Húsz éve írtuk (3.) – Fülön csípett biciklitolvajok


Emberünk csupán egy kenyérért tért be a főutcai Kék ABC-be. Gondolván, az egész vásárlás csak egy perc, nem lakatolta le a hegyikerékpárját. Miután kilépett a boltból, hiába kereste a járgányát. A tolvajok már árkon-bokron túl jártak.
Ez az eset az utóbbi hónapokban többször megismétlődött. Ám a rendőrök hamarosan fülön csípték a kerékpárlopásra szakosodott csapatot.
Eleinte nem tudták a zsaruk, mire föl érkezik ennyi bejelentés a rendőrkapitányságra. Hol egy alig tizenegy esztendős fiú érkezett haragos mamájával, hol egy idősebb úr tette meg a feljelentést. Mindannyiukat a hegyikerékpárjától szabadították meg.

A leleményes tolvajok nem ismertek lehetetlent. Mit nekik a lakat! A számzár kinyitására nem fecséreltek időt. Két kattanás és máris nyílt. A kulcsosokkal se sokat bíbelődtek. Ha kellett, vittek szerszámot és levágták a zárat. Onnan már csak pár pillanat, és kereket oldottak. A tulajdonosok hiába szaladtak utánuk. A sarkon befordulva egyből átadta a zsákmányt a társnak, aki gyorsan behúzta a bringát egy kapualjba. Amikor aztán tiszta lett a levegő, továbbálltak. Volt olyan kerékpár, ami rövidesen Szlovákiában kötött ki. Potom pénzért adtak túl a járgányokon. A határőrök is felfigyeltek a naponta érkező bringásokra, akik gyalog tértek vissza.
A banda három helyszínen serénykedett. A Kék ABC mellett a Szontagh Pál utcában és a volt Április 4. lakótelepen léptek akcióba. A rendőrségen pedig egyre vastagodtak a dossziék. Szeptember első napjaira számuk harmincra nőtt.
A rendőrök még jobban figyelték a három helyet. Rövidesen forró nyomra akadtak. Egy háromfős csapat kezdett volna a buzgólkodásnak, amikor a járőr észrevette őket, s máris kattant a bilincs. A gyarmati trió a vallatáson nem tagadott, a fiúk elismerték tettüket. Azt is elmondták, hová vitték a bicikliket.
Rövidesen a zsákmány egy része előkerült, ám a nyomozás ezzel még nem ért véget. Tovább tart az orgazdák felkutatása, és biztosak a zsaruk abban, nem csak ez az egy tolvajcsapat tevékenykedett a városban. Az ügynek tehát folytatása következik.
Gyarmati Újság – 1997. szeptember 12.

Húsz éve írtuk (2.) – Fellendülhet a városkörnyéki turizmus


Az utóbbi években egyre kevesebb turista keresi fel városunkat és környékét, az Ipoly-völgyét. Ennek oka többek között a megfelelő programok és a felhívó propaganda hiányában keresendő. Ezen az állapoton kíván javítani a közelmúltban alakult munkacsoport, amely komoly terveket szó az idegenforgalom fellendítésére.

A csoport egyik tagja, Majdán Béla elmondta, a közelmúltban személyesen is meggyőződött, milyen népszerű hazánkban a falusi turizmus. A Balaton-felvidéken járva sok településen látott szépen felújított házakat, nyugati turistákat csalogató programok plakátjait. Több helyen a vendégeket lóra ültetik, hosszú túrákat tesznek meg, gulyás-partikra invitálják a messzi tájakról érkezetteket. Úgy véli, ez szűkebb pátriánkban is megvalósítható.

Alig egy hónappal ezelőtt, az Ipoly-parti Vásár folklórnapja is bebizonyította, vannak komoly népi értékek a környékünkön. Ám ezek iránt alig-alig érdeklődnek a külföldiek, igaz, nem is tudhatnak erről a környékről, elvégre elég nagy a szervezetlenség, nincs ötlet az idegenforgalom fellendítésére. Sajnos kevés a szálláshely, így nagyobb társaságokat sem a város, sem a környező falvak nem fogadhatnak.
- A munkacsoport, amely a Balassagyarmat és Térsége Fejlesztéséért Alapítvány keretében, a napokban kezdte meg működését, kérdőívet és tervezetet készített, melyekkel a tagok felkereshetik a térség polgármestereit, és elbeszélgetnek az elképzelésekről. Arról faggatóznak majd, vajon milyen feltételekkel fogadhatják a vendégeket, rendelkeznek-e szállásokkal, van-e különleges látnivalójuk, sajátos helyi rendezvényük.
Majdán Béla szerint nem elveszett ügyön munkálkodnak. Ha mindenki komolyan gondolja az elképzeléseket, összeállíthatnak egy programfüzetet, melyet eljuttatnának az utazási irodákhoz, így a térség egészét jobban „eladhatnák”, hazánkban és más országokban egyaránt. Az érkező turistákat elvinnék falunapokra, palóc lakodalmakra, disznóvágásokra, Nógrádgárdony a lovasturizmus paradicsoma lehetne, Hollókő, Ipolytarnóc, Terény, Kétbodony és sok más település számos látnivalót és folklór eseményt kínál. A külföldieket megízleltethetnék a palóc tájjellegű ételekkel, a Nyírjes pedig igazi szabadidőközponttá nőhetné ki magát.  Persze ez még csak a távoli jövő, de a munkacsoport tagjai bíznak benne, jó úton járnak, hiszen pályázat útján elnyerték az Ipari Minisztérium támogatását is.
H.H.
Gyarmati újság - 1997. augusztus 29.

Húsz éve írtuk (1.)/ „Legyen végre normális piacunk!”


Ráfért már a felújítás Balassagyarmat piacára. Az árusok és a vásárlók télvíz idején bokáig sárban jártak, esőben a portékák is áztak. A napokban megkezdődtek a javítási munkák, ám jó néhány kereskedő elégedetlen. Az őstermelőket ugyanis „kilakoltatták” a Hunyadi utca egy üres házhelyére, ami sokaknak egyáltalán nem tetszik. Moór Mátyás, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője elismeri, késve értesítették az őstermelőket, de a többség türelemmel viseli a kellemetlenségeket.

Évek óta áldatlan állapotok uralkodnak a piacon. Teljesen méltatlan körülmények között dolgoztak a kereskedők. Az önkormányzat szinte havonta ígérte az árusoknak, gyógyírt hoznak a panaszaikra. Több alkalommal összehívták őket, ilyenkor aztán pattogtak a keresetlen szavak. Ki-ki hangoztatta a saját véleményét, a piacozók szerették volna minél előbb rendezni dolgaikat, míg a városvezetők nem rejtették véka alá: amint összegyűlik kellő pénz, máris megkezdődik a felújítás. Nos, a nyár közepére megoldódtak az anyagiak.

Máshova vándoroltak a milliók

- Korábban a piaci bevételek bekerültek a közösbe – mondta el Moór Mátyás -, de teljesen máshova vándoroltak a milliók. Három évvel ezelőtt a képviselő-testület döntött, ezentúl elkülönítik az összeget, a későbbi javítási munkákra. Ám hiába gyűltek a forintok, mindez még kevés volt. Épp időben jött a Tigáz-részvényekért kapott pénz, amiből ötmillió került a bevételek mellé. Ennyi már elegendőnek bizonyult, hogy meghirdessük a pályázatot. A terveket már előre elkészítettük, ezeket nyújtottuk át a győztes kivitelező cégnek.


Az önkormányzat úgy határozott, zárt, meghívásos pályázaton dönti el, kire is bízzák a munkákat. Elküldték hát a leveleket azoknak a cégeknek, amelyekről úgy vélték, szívesen vállalkoznának erre a feladatra. Végül a Karancs Épker Kft. tette a legkedvezőbb ajánlatot. Az a cég, amely az új iskolát és egyéb mást is felépített Gyarmaton.
- Mindent kutyafuttában csináltunk, épp ezért nem tudtunk értesíteni minden kereskedőt – ismeri el Moór Mátyás. – A munkák megkezdése előtt egy héttel szóltunk a pavilonos árusoknak, azonban az őstermelőket csak hirdetmények útján tájékoztattuk, azt is csupán pár nappal az építkezés augusztus 19-i megindítását megelőzően. Nagy nehezen találtunk ugyanis ideiglenes helyet nekik, a Hunyadi utcában. Igaz, ezzel az állatvásárt is el kellett költöztetnünk. Tárgyaltunk az ÁNTSZ-szel, hogy esetleg egy helyen legyenek a zöldség és gyümölcsárusokkal, ám erre nem adták meg az engedélyt. Jobb híján a baromfikereskedők a szomszédos parkolóba költöztek.

Csúszás várható

Az átszervezés miatt azonban némi csúszás keletkezett. A befejezés tervezett határideje szeptember harmincadika, ám könnyen előfordulhat, hogy csak október közepére lesz minden rendben. A műszaki osztályvezető szerint nem kizárt, hogy különböző pótlások, utólagos javítások szükségesek.
- Az őstermelői piacrész teljesen új tetőt kap – részletezi Moór Mátyás. – A most még fedetlen részeket is beborítják. Sőt, kérésünknek megfelelően az új felület átlátszó lesz. A régi, műkő asztalsorok helyett egységes, fémvázas fapadokat szerelnek fel, alul polcsorral, ahová a személyes holmikat rakhatják az árusok. A piac Thököly utcára néző felét aszfaltburkolattal látják el, méghozzá olyan folyóka-rendszerrel, amely tökéletesen megoldja a csapadékvíz elvezetését. Így aztán botlás – és csúszásmentessé, könnyen takaríthatóvá válik a kövezet. Mivel maradt még a tarsolyban némi pénz, arra is futja, hogy a fedett rész asztalsorai közé díszkő-burkolatot építsenek.
Ez persze még csak az első ütem. Folytatás akkor, ha újra összegyűlik pár millió a kasszában. A pavilonsor foghíjait szeretnék megszüntetni, a rossz kalyibákat lebontanák, a kavicsos felületet aszfaltoznák, és a sátrak helyét is pontosan felfestenék. A további munkák kezdésének időpontja azonban igencsak kétséges.

Bosszantják a körülmények

Több őstermelőt teljesen váratlanul ért a felújítás. Mari néni, aki zöldséget árul, az egyik reggelen megrökönyödve nézte, hogy ott, ahol naponta kirakja portékáit, épp bontják a padsort. Nem tehetett mást, fogta a holmijait és átcipekedett a Hunyadi utcába.
- Sajnos, ez a helyzet, aranyoskám! Ide kiküldtek minket, kevesebb a vásárló, alig adok el valamit. Jobb lett volna tavasszal átépíteni, tudja, a palánták miatt. Remélem, hamar visszahurcolkodhatunk, csak attól félek, többet kell fizetnem, mint eddig – fakad ki az idős asszony.
Erzsi néni ugyancsak elégedetlenkedik. Őt a mostoha körülmények bosszantják.
- Mondja meg, mi lesz, ha elered az eső? Mind eláznak a paradicsomjaim. Akkor meg már kinek kell? Ha meg rámjön a hasmenés, hová megyek? Nincs itt WC. Igazán építhettek volna egy alkalmi bódét. Azt ígérték, csak egy hónap. De mi történik, ha tovább tart? Akkor itt szenvedünk még késő ősszel is – kesereg.

Kár minden háborgásért

A szemközti asztalnál áruló férfi már higgadtabban fogalmaz. Szerinte könnyen átvészelik ezt az időszakot.
- Semmit sem tehetünk – vélekedik -, kár minden háborgásért. Törődjünk bele, azért dolgoznak, hogy nekünk jobb legyen. Igaz, egy hete nem volt forgalom, de most már jönnek szépen a vevők.
Szomszédja nem éppen szűkszavú, csak úgy árad belőle a szó.
- Csináljanak már végre egy normális piacot! Hát mi másból van pénz, mint a piaci bevételekből? Eddig csak szűkölködtünk, ide jöttek messziről az idegenek, kitúrták helyükről a gyarmatiakat. Ők meg a ruhákkal oda szorultak az őstermelők közé. Néhány néninek már annyi terület sem jutott, hogy két karalábét kitegyen. Kézből, meg szatyorból árult a kocsmaajtóban. Remélem, a mostani átépítéssel véget ér a tolongás. No, meg az sem mellékes, hogy olykor komoly harc dúl a helyekért. Egy-egy vita kis híján ölre ment. Ebben is megoldást kéne találni. És a WC. Egykor bezár, akinek ezután lenne sürgős dolga, a bódék falánál végzi el. A parkolást is szigorítsák meg végre! Nem egyszer előfordult, hogy a tűzoltóságtól cipeltem a húszkilós ládákat. Nagyon várom már a szeptember harmincadikát. Roppant kíváncsi vagyok, mit tesz értünk, termelőkért az önkormányzat.

Legyen végre szép piac

Moór Mátyás szerint csak néhányan fejezték ki nemtetszésüket, a többség örül annak, hogy végre rendeződik a helyzetük. Különösen a pavilonsori kereskedők reagálása meglepő. Ők nem emelték fel szavukat, pedig számukra lesz a legkellemetlenebb.  Amikor ugyanis a vízelvezetőket építik majd, csak a hátsó bejáratuknál árulhatnak. Reméli, hamarosan a háborgók is elhallgatnak, hiszen mindenkinek egy az érdeke: legyen végre szép a gyarmati piac.

Illemtelen illemhely

Aki közelebbről megnézi, vagy éppen használja is a piaci illemhelyet, igencsak elcsodálkozik. Egyetlen konténer az egész, és csak úgy árad belőle a bűz. Ráadásul délután egykor be is zárják, pedig a környékbeli kocsmák még pár óra múlva is nyitva vannak.
A kereskedők és a vásárlók már undorodnak az egésztől. Inkább visszatartják a lélegzetüket, de kerülik a WC-t. Ám azok, akik a kocsmákban oltják szomjukat, s bizony rákényszerülnek a használatára, mit tehetnek? A presszók szomszédságában lévő üzletek tulajdonosai állandóan panaszkodnak: a kocsmákból kioldalgó vendégek a bezárt illemhely láttán az ő boltjuk falánál végzik el abban a pillanatban legszükségesebb dolgukat.
A kereskedők remélik, ha már az önkormányzat vette a fáradtságot és nekikezdett a felújításnak, talán arra is lesz idő és pénz, hogy higiénikusabb illemhelyet építsen.
Hegedűs Henrik

2018. május 29., kedd

Körforgalom-váró a Madách-ligetben


Ha a folyamatok kellőképpen felgyorsulnak, akár már idén, de legkésőbb az elkövetkező esztendő elején fellélegezhetnek a balassagyarmati Madách-ligetben élő, illetve az erre gyakrabban közlekedő emberek. Az elkerülő út és a Kóvári út csomópontjában hamarosan megépül a várva várt körforgalom, amelytől a lakosság a balesetveszélyes helyzetek megszűnését reméli.

Nem volt azért ez mindig így. Amikor bő tíz évvel ezelőtt elkészült a várost északról elkerülő – csonkán maradt, hiszen elvileg egészen Kóvárig húzódott volna a szakasz – út, és kialakult a környékbeliek szóhasználata alapján csak „lenini csomópontként” emlegetett kereszteződés, a becsatlakozás helyén az eredeti tervek szerint már kiépült volna itt egy körforgalom. Csakhogy ez, főként a közelebb eső tömbházak lakóinál igen haragos felháborodást váltott ki. Ők erősen sérelmezték ezt az ötletet, sőt, még petíciót is megfogalmaztak, amelyben indokolták is mérgelődéseiket. Néhány szószólójuk azt hangoztatta, hogy a Budapest irányából érkező kamionok az esetleges körforgalmat észlelve erőteljes fékezésbe kezdenének, ettől feltorlódna a járműsor, amitől hatalmas zaj támad, megremegnek a házak, és félő, mély repedések keletkeznek a falakon. Még néhai Urbán Árpád országgyűlési képviselő sem tudta meggyőzni az embereket, hosszú távon milyen hasznos lehet a körforgalom, és közlekedés-technikai, illetve közlekedés-biztonsági szempontból is ez a legkézenfekvőbb megoldás. Végül a népakarat győzött, így valósult meg itt a jelenlegi forgalmi rend. Ami aztán utóbb kiderült, sok-sok balesetveszélyt tartogat. Igaz, azóta komoly baj nem történt, csupán kisebb koccanások voltak, de ez főként a rutinosabb, nagyobb helyismerettel bíró autósok figyelmén és türelmén múlt.
A kereszteződés jelenlegi állapotában sok balesetveszélyt tartogat

Az eltelt esztendők során azonban a Madách-ligetiek véleménye száznyolcvan fokos fordulatot vett. Már arra a hírre is örömüket fejezték, ki, hogy az önkormányzat által beadott, közlekedésfejlesztést célzó pályázatuk egyik eleme éppen ennek a körforgalomnak a létesítése lenne, akkor pedig még inkább elégedetten bólogattak, amikor a beadványt kedvezően bírálták el, és a város támogatási forrást kapott a beruházásra és kivitelezésre.
-          Nagyon örülök ennek – mondta ki határozottan egy férfi. – Mindennap erre járok, gyakran autóval, épp ideje már, hogy megépüljön a körforgalom. A közelmúltban nem sokon múlt, hogy a város felől érkező, és egyenesen tovább haladni szándékozó gépkocsival összeütközünk. Szerencsére én jól ismerem itt a rendet, előre felkészülők a hasonló esetekre, de egy körforgalomnál ilyen nem fordulhatna elő.
Egy másik úr hasonlóképpen gondolkodik. Azt fejtegette, annak idején, mikor ez a tiltakozási hullám elindult, a félelmük elsősorban a tapasztalatok hiányából származott, és csak az járt a fejükben, milyen ártalmas lehet a kiforduló, kanyarodó, fékező teherautók zaja.
-          Most már egészen más az ábra – folytatta , rájöttünk, ez a jelenlegi állapot tarthatatlanná vált. Itt van a közelben már két bevásárlóközpont is, teli parkolókkal, szóval nagymértékben megnövekedett errefelé a forgalom. A kereszteződés rendje pedig alkalmatlan a normális közlekedésre. Gyakran annyira feltorlódnak a járművek, hogy hosszú perceken keresztül várakoznak a továbbhaladásra, és sokan nem is tudják, kinek, mikor van elsőbbsége. Okultunk a keserű tapasztalatokból, a lakótelepen élők közül mára biztosan jóval többen kardoskodnának a körforgalom mellett, mint ellene.
Ez csupán két válasz volt a sok-sok kialakult nézet közül, de a megszólaltatott személyek megerősítették, a többség így vélekedik. A Madách-ligetben és környékén, de bízvást említhetjük, hogy egész Balassagyarmaton várják már az emberek, hogy az északi elkerülő út nyugati végében is körforgalom létesüljön.
- A személyes beszélgetéseim során magam is tapasztaltam, az évek során miként változott meg az emberek álláspontja. Győzött a józan ész, boldog vagyok, hogy már a lakótelepen és a környező utcákban élők is belátták, elodázhatatlanul hasznos itt a körforgalom – mondta Medvácz Lajos polgármester. – Nagyon komoly előkészítő munkát végeztünk, hogy ez a pályázatunk sikeres legyen, és a támogatás mértéke is biztosítja, hogy itt a legkorszerűbb, legbiztonságosabb csomópont létesülhet, ami megelégedéssel töltheti el az autósokat.
Hegedűs Henrik


2018. május 28., hétfő

Éles pillanatképek a természetből


Akár úgy is kezdődhetne a történet, hogy „hol volt, hol nem volt”, él Balassagyarmaton egy tehetséges fiatalember, aki nem csupán csodájára jár a gyönyörűséges természetnek, hanem meg is örökíti azt, amit lát, tapasztal, érez, szemlél. Megyeri Máté azonban sokkal talpraesettebb srác annál, mintsem a mesék világában révedezzen. Természetfotói bejárták már az országot, és a tizennyolc éves diák sorra nyeri el képeivel a különböző rangos elismeréseket, díjakat.

- Már kicsi koromtól rendszeresen jártam nyáron a madarásztáborokba, a dejtári Páskom-rétre, ahol Kagyerják Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa vezetett be bennünket a madarakkal való foglalkozás rejtelmeibe. Aztán az általános iskolás ballagásomra kaptam a családomtól egy Nikon D3200-as gépet, és innen már nem volt visszaút. Hozzáteszem, nagypapám is igencsak belém töltötte a természetszeretet. Azóta szinte minden szabadidőmet a fotózással töltöm – mondta a fiatalember.

Elég sokszor adódik úgy, hogy Máté csak úgy, ötletszerűen kimegy egy-egy helyre, és őszintén bevallja, ilyenkor nem is sikerülnek olyan fényesre a „művek”. Amikor egy komolyabb kép megalkotására összpontosít, már sokkal tudatosabban dolgozik. Otthon kiötli, mit szeretne megörökíteni, utána megkeresi azt a területet, amelyik a legalkalmasabb. Tisztában kell lenni az állatok tulajdonságaival, viselkedésével, ismerni kell egy-egy faj tipikus élőhelyét, akár itt az Ipoly-menti ártéri világról, akár az alföldi pusztáról van szó, mert oda is elég gyakran lejár. Például egy borz esetében lényeges, merre találhatóak a kotorékok, de ügyes szemmel könnyen felfedezhetőek azok. Az előkészületek és a megfelelő álláspont kiválasztását követően jön a türelmi időszak, a várakozás. Egy természetfotós számára talán ez a legfontosabb, a monotónia tűrése. Hosszú órák, nem egyszer egy teljes nap eltelik a lesben, mire feltűnik a kiszemelt célpont. Sokszor ő maga tesz ki nekik eleséget, hogy közelebb csábítsa az „alanyt”. Végül a tökéletes pillanatban megtörténik a kattintás.

- Az évek során egyre több fotós ismerősöm, barátom lett, akiknek megmutattam a képeimet és ők javasolták, érdemes felkutatnom a pályázatokat, beadni a legsikerültebb alkotásokat. Magam is meglepődtem a kedvező visszajelzéseken. Az első kiemelkedő eredményem 2015-ben volt, amikor az országos vadásznapi fotópályázaton két képem került be a legjobb ötven közé, amiket ki is állítottak.  Azóta szépen jönnek az elismerések, amelyek további ösztönzést adnak. Rendkívül érdekel a természetfotós turizmus is.
Nekem, személyes kedvencem Megyeri Máté két képe. Az egyiken egy kis róka, felálló füllel figyel, fürkészi a környéket, kíváncsian tekint körbe, talán éppen zsákmányra vár. A másikon egy szürke gém feje csobban a vízbe, s ha ez egy sorozat lenne, biztos, hogy a következő kockákon már azt látnánk, amint diadalittasan emeli ki a megkaparintott halat.
Hegedűs Henrik

Anekdotázás varázs-művésze


Éppen száznyolc esztendeje, május 28-án hunyta le örökre szemeit a Nagy Palóc, aki alig néhány héttel élte túl azt a nagyszabású ünnepséget, amelyet negyvenéves írói jubileuma alkalmából rendeztek tisztelői, mi több, ebből az alkalomból Balassagyarmat is díszkivilágítással köszöntötte a nógrádi tájegység hírneves szülöttét.

Mi is voltaképpen Mikszáth nagy titka? Miért képes olyan hatalmas erővel hatni a huszonegyedik század nemzedékeire? Talán a derű és a humor, amely még a legszomorúbb műveiből is erősen kicseng. A könnyedség, ahogy ír, amitől a „legíróbb író” lett, ahogy Ady Endre méltatta. Nincs más egyéniség a magyar irodalomban, aki olyan hitelességgel, olyan angyali nyugalommal, ugyanakkor nagyon tudatosan és a valóságot ábrázolva nyúlna vissza a szülőföld népéhez, bemutatva azt a paraszti világot, amit a palócság képvisel. Mindezt pedig az anekdotázás hamisítatlan eszközével művelve, aminek szerte e hazában ő az egyik legjelentősebb mestere.
„Mikszáthot, a művészt, csak a legnagyobbak múlták felül a magyar irodalomban. Pedig egy jelentéktelen emberi készségből indul ki és azt fejleszti a tiszta művészet értékhordozójává: az anekdotázó tehetséget.  (…) Klasszikusaink, Arany János és Jókai is mélyen merítettek a magyar anekdotázó hajlamból, nyomait mindenütt fel lehet fedezni műveikben. De formaalkotó művészi mozzanattá csak Mikszáthnál lett…” – fogalmazott róla Szerb Antal. Az irodalomtörténésznek teljesen igaza van: Mikszáth a szájával írt, szinte minden sorából elevenen bújik ki az élőszóbeli elbeszélés közvetlensége, és ezzel az európai és emberi magaslatra emelte fel a magyar humort. Ami ha kell csípős, élces, ha kell megbocsátóan gyengéd.
Ez a humor még élete alkonyán, a gyomorbajjal küszködve sem sokszor hagyta cserben. Egyszer talán igen: amikor a korábbi USA-elnök, Theodore Roosevelt budapesti látogatása alatt mindenképpen beszélgetni szeretett volna egyik legkedvesebb olvasmánya, a Szent Péter esernyője szerzőjével. Egy szállodában találkoztak és az amerikai politikus keserű szájízzel távozott: a rosszkedvében lévő Mikszáth bizony a honi közélet visszásságaival traktálta a vendéget, aki viszont arra lett volna kíváncsi, milyen motivációk alapján választotta éppen ezt a történetet a regény témájául.
De a Nagy Palócról ne ez a kép maradjon meg bennünk. Sokkal inkább azok a novellák, amelyben elénk tárul Mikszáth Kálmán rendkívüli tehetsége, páratlan bája, megértő közvetlensége.
Hegedűs Henrik