Karantén napló 5/1

Április 1. 11.45

Tegnap este már semmi kedvem sem volt új bejegyzést illeszteni a naplómba, igaz különösképpen új téma sem adódott 7-8 óráig. Legfeljebb azt az örömömet tudtam volna tolmácsolni, hogy a keddi virradóra megérkezett fagy nem tett különösebb kárt a barackfámon, sőt, a méhecskéket sem riasztotta vissza a lehűlés, folytatták szorgosan nektárkodó tevékenységüket.

Már csak reggel értesültem a friss hírről, miszerint megnyitották a gyarmati határátkelőt. No azért ne szedje most senki sem gyorsan a sátorfáját, ne tervezzen kedélyes folyón túli, felvidéki kiruccanást ebben a karanténordító sápadtságban, hiszen csupán az ingázó munkások, illetve a mezőgazdasági földterületük művelése ürügyén átlátogató személyek előtt tárult ki újra Szézám eme kies kapuja.

Ugyancsak érdekes info, hogy most már megosztják a közvéleménnyel a koronavírus miatt elhunytak alapbetegségeit. Nem kell hozzá sok logika, hogy az alkoholos májzsugorban szenvedő 38 éves férfit beazonosítsuk a brit diplomatával. No comment!

Egészen kivirult délelőttre az idő. Azért kihalt a város. Legyen is úgy, amíg lecsengenek ezek a járványos napok és hetek…