Március 31. 11.45
Csípős reggelre ébredek, mégsincs komoly depressziós hangulatom, noha már negyedik napja ugyanabban az unalmas mókuskerékben töltöm az életem. Mégis, az ember igyekszik a megfelelő mértékben tartalmasan eltölteni az órákat, különösen akkor, ha sorsa kötelező feladatok ellátásával hatalmazta fel. Az abderai civil bringázás - ahogy Komjáthy Jenő és T. Pataki László nyomán a kedélyes kisvárosi pedáltekerést nevezem - ugyan nem tartozik ebbe a kötelező körbe, de azért hideg idő ide vagy oda, jóleső érzés a napfényben felpattanni a nyeregbe, főként abban a megelégedett lelkiállapotban, amelyet egy reggel sikeresen megírt cikk okozott.
Délelőtt ismét madártani élménnyel lettem gazdagabb. Megfigyeltem, ahogy egy gerlepár szeretteljesen igazgatja a fészkét, míg az "asszony" fenn ült az ághajlatban, "ura" szorgosan szedte fel a fúszálakat a földről. Most legalább náluk lesz gyermekáldás, nekik nem kell betartaniuk a másfél métert.
Hazafelé, az Ipolypart úton haladva, a Kövi Pál Sportközpont felé egy mentőautó - szirénahasználat nélkül - fordult be előttem. A sofőrön és a mellette ülő személyen egyaránt a járványhelyzetben viselendő védőruházat volt. De nem kell megijedni - ott alakították ki a kórház fertőtlenítő részlegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése