Karantén napló 3/1

március 30. 11.15

Első munkanap a kijárási korlátozásban. Ideje lenne végre felderülni, jókedvvel elárasztódni, de a kora reggeli hírek megint sápadtságot okoznak: újabb két halott hazánkban a vírus miatt, szerencsére valamivel kevesebb az új fertőzött.

Az utcára kilépve sem segítik elő a körülmények a boldogság kiserkenését. Az időjárás egyre nyomottabb, hol van már a tegnapi vidító napfény, vészesen apad a hőmérséklet, újra elő kell venni a nagykabátot. Didergek rendesen a kerékpár nyergében.

Tapintható a feszültség. A kevés járókelő arcáról – már aki nem visel szájmaszkot – hiánycikk a mosoly, sokkal inkább egykedvűség, melankólia tükröződik. A szép lányok sem jönnek szembe nevetve, kivillanó fogsorral, csak néznek maguk elé, lépteik során számolgatva a járda réseit.

A buszpályaudvari dolgaimat letudván az Ipolypart úton haladok. A tanuszoda vezetője – régi ismerős sporttárs – int egyet, most neki is biztosan kevesebb a munkája, hiszen senki sem kartempózik önfeledten a medencében. A horgásztanya gondnoka a közeli fák tetején gubbasztó varjakat ijesztgeti, akik harsány károgással nyilvánítják ki nemtetszésüket, hogy rövid időre el kell hagyniuk szeretett fészküket. A Lidl Áruházból két idős hölgy baktat hazafelé a Madách-liget 1-es épületénél. Szatyruk tömve.

Balassagyarmat városközpontja - még vasárnap délelőtt

Visszafelé némi felüdülés ebben a modern kopárságban: a városgondnokság munkatársai szorgosan gyomlálnak, a megyeháza előtt ültetik a virágokat. Igen, kérlelhetetlenül itt a tavasz, még akkor is, ha ezt testileg-lelkileg még cseppet sem érezzük.