Március
29. 20.00
Furcsa
ez a vasárnap. Az elmúlt tíz év legunalmasabbja. Pang minden, semmihez sincs
kedvem. Kínomban némi olimpiatörténettel foglalkozom, de fél óra múltán azt is
befejezem. Inkább a kert. Körülöttem a kutyáim, Muci macska nyávog egyet a
lábamnál, a barackfán legalább húsz-huszonöt méh zümmög boldogan. Ők nem
sejtik, hogy jön a „zima”, nem figyelik a meteorológiai jelentéseket. Holnap kérlelhetetlenül
betör a hideg, és nekik is rejtekbe kell húzódniuk. A virágok meg… De a remény
hal meg utoljára.
Kora
este némi vásárlás. A Kék ABC pénztárjához érve először úgy érzem, mintha
hétméteres lövéséhez készülődnék: nem szabad rálépnem a vonalra. Aztán olyan a
benyomás, mintha a Keleti pályaudvaron készülnék egy Budapest-Berlin
retúrjegyet vásárolni. A pénztáros zárt térben, a plexi előtt megy az áru a
szalagra, a plexi mögött mehet minden a táskába, menet közben érintem a bankkártyát
a kis ablakon keresztül a „terminálhoz”.
Rövid
kerékpározás még, hiszen mostantól csak hét körül bukik le a nap. A nyugati
égboltra tekintve csodás látvány tárul elém, amint a vörös gömb
másodpercről-másodpercre mind lejjebb és lejjebb ér a horizonton, aztán
eltűnik. Bealkonyult. Vár a vacsora, meg ennek a rendkívül sivár napnak az
összegzése. Inkább hagyjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése