2020. március 29., vasárnap

Karantén napló 2/1


Március 29. 11.30

Megtévesztő az óraátállítás. Most is úgy kelek, mint máskor, csakhogy hat helyett már hét van. Sebaj, belefér, hiszen nem sürget a tatár, nincs kés a torkomon. Kinn köd borul a tájra – a tegnapi kisebb zivatar hozadékaként. Gyors böngészés az interneten. Lesújtó hírek: újabb két halott, tovább nőtt a fertőzöttek száma.
Mire felpattanok a kerékpárra, már virul az idő, felszállt a pára. Ma más útvonalat választottam, a Hunyadi utcába fordulok be, dél felé veszem az irányt. A hajléktalan szállónál négy otthontalan cseveg, persze nem halkan, suttogva, harsogásuk betölti a tűzoltóság előtti területet.
Nyugalmas a vasárnap. Máskor is, legfeljebb a templomok közelében pezsdül meg az élet, ezúttal itt sem. Belegondolok: az evangélikusoknál az imaházban Bartha István lelkész talán épp most kezd bele a zárt kapuk mögötti virtuális istentiszteletbe. A szaléziaknál szintén zárva minden.
Bukovszky-parkoló vasárnap délelőtt
A Bajcsy utcára érve olyan érzés fog el, mintha a természet lágy ölén lennék. Csupán a madárcsicsergés zengi be a környéket, egy harkály élénken kopácsol szú után kutatva a fa törzsén.
A vasúton meglehetősen nagy a „nihil”, de ez szokványos, hiszen a vonatozás közlekedési formája mára mindinkább a múlt varázsává vált. A szerelvény az imént gördült be az állomásra, nem tódulnak le az utasok, a mozdonyvezető egykedvűen ugrik le állásáról.
A Leiningen úti Bukovszky-bevásárlóközpont tágas parkolójában két autó áll. Szájmaszkot viselő férfi pakolja be cuccait a csomagtartóba. A külvárosban bepillantok néhány udvarba. Semmi mozgás. A friss szellővel átfújt tavaszias napfényben kutyák süttetik a hasukat. Ember égen és földön sehol. Vasárnapi délelőtt karanténszagú körítéssel.
Mókus a régi. Balassagyarmat közismert guberálója szokásos körútját végzi a lakótelepen. Kimustrált babakocsijának belseje egyelőre üres, ezen a napon a kukák tartalma nem sok örömöt kínál neki.
Bezzeg az Ipoly-part. A horgászokat semmi sem tántoríthatja el szenvedélyüktől. Szabó Lőrinc emlékezetes verse jut eszembe, bár most a pecások sorra korántsem búskomor, hiszen nemrégiben volt a haltelepítés, a szórakozás gazdag fogási zsákmányt ígér.
Hazafelé begurulok a Palóc-ligetbe. Egy kiskutya önfeledten szalad a gazdája nyomában, az ebek sétáltatása nem tiltott, sőt, ebben a gyönyörű napsütésben kifejezetten hasznos a gyaloglás a kedvenc társaságában.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése