Március
28. 11.15
Míg
szorgosan „dünnyög” a mosógép, elindulok a körtúrára. Az első ember, akibe
belebotlok, kocsmáros cimborám. Dohog, mérges. Nem titkolja, ha egyszer a nép a
piacra kimehet, a kocsmába miért nem?! Természetesen nem szeg azért szabályt,
nem nyit ki, viszont véleményt alkothat. Tréfásan megjegyzi, az egészségügyi
dolgozók arra esküdtek fel, hogy a lakosságot gyógyítsák, ő meg arra, hogy ne
haljanak szomjan, erre ezt az életmentő műveletet is megvonják tőle.
Gurulok tovább a főutcán. Az Ipoly Áruház melletti, Ádám-féle patikánál
tíz-tizenkét páciens várakozik a gyógyszerkiadásra. A sor kis híján a lámpás
kereszteződésig tart, persze a százötven centis előíráshoz mérten.
A
Civitas Fortissima tér csendes. Az egyik házból idősebb, hetven-hetvenöt éves
férfi lép ki, az albán pékség felé veszi az irányt, és kisvártatva kenyérrel a
hóna alatt tér vissza. A régi vármegyeházánál lévő nagyóra elütötte már a
kilencet – épp elég ez a pár perc a bevásárlásra.
A
Törvényszéki Palotával szemközti kerékpáros bolt ajtaján a „nyitva” tábla
díszeleg. Az engedélyezett körbe számítanak: szervízszolgáltatás.
A
munka szombaton sem állhat meg: a „benzinkúti” óvodánál lévő, korszerűsítendő
szociális központ épületének udvarán lázasan zajlik a felújítás.
Megállapítom:
nincs komolyabb bevásárlási láz. A Penny Market parkolójában talán öt autót
számlálok, a Lidl-nél huszonegyet. Hiába, most már csak a hatvanöt éven
felüliek mehetnek be.
A
Madách-ligetbe fordulva, a keskeny földsávon a kerekek elől riadt varjúcsapat
rebben fel. Lehuppanok egy padra jegyzetelni a zöldségesnél. Általában szombat
délelőttönként errefelé nagy a jövés-menés, a hétvégi focimeccsekre tippmixelők
hada egymást váltja. Most csak két férfi beszélget itt: „Te hány éves vagy? Ja,
elmúlt kilenc, akkor oké!” - szól a fiatalabb.
Az
egyik paneltömb bejárati ajtajánál szájmaszkos asszony bosszankodik
barátnőjének. A közeli kisboltban hétkor kiszolgáltak hetven éves embereket, ez
nem illendő. Hiába, aki nem bírja ki, azt semmiféle rendelkezés sem tarthat
vissza szándékától.
Kis
kitérő az Ipoly-partra. A Nádor utca kihalt, a pusztuló betonpálya láttán
ifjúkorom kézilabda edzései jutnak eszembe, istenem, mennyi gólt is lőttem itt
szélről Ocsovai Zsolti barátom kapujába. Ez a kapu manapság kis híján
összeomlik. A sportcsarnokkal szembeni füves területen kismama szalad alig
másféléves topogós csemetéje után, a tanuszodánál egy árva lélek sincs. A
buszpályaudvaron mintegy tíz utas várakozik a járatokra, nincs jegykiadó
automata, akinek se bérlete, se okostelefonja, az bizony bliccelni kényszerül a
hátsó ajtón felszállva – pár napig még biztosan szabad.
A mosógép közben lejárt.
Kiteregetek, majd irány Őrhalom. Éhesek a kutyák és a macskák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése