Nem csitul a vihar Nógrádmarcalban a helyi önkormányzat
gyémántügylete kapcsán. A falubeliek egy része azért háborog, mert még mindig
nem értesültek hivatalosan arról, mi történt valójában a háttérben, ezzel
szemben a polgármester továbbra is határozottan állítja, az ígéretek szerint
hamarosan maradéktalanul visszakapják a befektetett pénzüket. Lapunk utánajárt,
milyen mostanában a községben a közhangulat, s megszólaltattuk az érintetteket
is.
A történetet először egy országos napilap „pendítette” meg.
Az újság nem túl nagy terjedelemben közölte, hogy a nógrádmarcali önkormányzat
a helyi szeméttelep kialakításában végzett „gesztorságáért” kapott jelentős,
több tízmillió forintra rúgó tartalékösszeget szerette volna „megfialtatni”,
ezért elfogadta egy gyémántkereskedelemmel foglalkozó budapesti cég ajánlatát,
miszerint vásároljanak tőlük gyémántokat, aztán egy év múlva húsz százalékos
feláron veszik majd vissza tőlük. Az ügylet létre is jött, ám időközben sötét
felhők gyülekeztek a cég fölött. Miután közel hatszáz befektetőt nyertek meg
ügyünknek, egyszercsak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vizsgálódni
kezdett a részvénytársaság vagyona körül. Sőt be is tiltották mindennemű üzleti
tevékenységét. Amikor pedig az önkormányzat érdeklődött, hogy mi lesz a
befektetett pénzével, azt a választ kapták, hogy a gyémántokat hajlandók
visszavenni, ám nem fizetnek egy vasat sem. Később azonban tulajdonosváltás
következett be a gyémántos cég életében, s az új vezérigazgató azt az ígéretet
tette Sisa Gyula polgármesternek, hogy napokon belül hozzájuthatnak
elveszettnek hitt forintkötegeikhez.
Ez a helyzet állt fenn szeptember elején, ám azóta semmiféle
érdemleges előrelépésről nem értesültünk. Ellenkezőleg: olyan híreket kaptunk,
hogy egyre nagyobb a faluban a felháborodás, mert még mindig nem tudnak
érdemlegeset az ügyről, csak a sajtóból értesültek, az önkormányzat nem adott a
lakosságnak tájékoztatást.
Nosza, bepattantunk az autóba és elindultunk az információk
nyomában. Azon a hétköznap délelőttön a község központjában meglehetősen nagy
nyugalom uralkodott. Mindössze a bolt előtt, a küszöbön ülve óbégatott,
artikulált hangon értelmetlen szavakban fejezte ki nagy bánatát a világ felé.
Beléptünk a kocsmába, remélve, hogy ez a hely, ahol a
legtöbb helyi információhoz jutunk, ahol kinyílnak az emberek, s nyíltan
elmondják, miként is vélekednek a „gyémántbizniszről”. Nos, első kísérletünk
meglehetősen nagy kudarcot vallott, ugyanis az újságíró szóra bezárultak a
szájak, a borozgató férfiak mind elzárkóztak a nyilatkozat elől. Aztán ahogy
telt az idő, a feszültség mind egyre oldódott, mi több, lassan megeredt az
emberek nyelve. Először csak tőmondatokban, aztán egyre jobban belehevülve ecsetelték,
mennyire bosszantja őket az ügy. Hogy miért nem hívott össze falugyűlést a
polgármester, ha ekkora összegről döntött? Hogy miért kellett ilyen kockázatos
üzletbe belebonyolódni, ha egyszer eleve nem volt megbízható a partner… És így
tovább. Azt is megtudhattuk, hogy valaki(k) falragaszokat tett(ek) ki a
főutcán, amiben a polgármester választási ígéreteit sorolt(ák) fel. De azt
rögvest, feltehetően maga a polgármester, leszedette.
Az emberek nem győzték hangsúlyozni, igazán megérdemelték
volna, hogy időben értesüljenek arról, hogy mit is tervez a hivatal. Mások
viszont igyekeztek csitítani a hangulatot, mondván majd az állam úgyis
elintézi, nem hagyja olyan nagy bajban Nógrádmarcalt, és bizonyosan
visszakapják a pénzüket.
Eggyel tovább indulunk. A helyi általános iskolába
igyekszünk, amelyet meg is találunk a Marcali Vendégház mögött. Molnár Bélát
keressük, aki a rendszerváltástól egészen 2002-ig tevékenykedett tiszteletdíjas
polgármesterként, s most a kis nebulókat tanítgatja betűvetésre. Előbb ő is
szűkszavúnak mutatkozott, ám végül készségesen válaszolt a kérdésekre. Tőle
tudtuk meg, hogy a gyémántba forgatott milliókat még az ő ténykedése alatt
különítette el az önkormányzat, egy majdani szennyvízberuházás alapösszegeként.
-
Decemberben egy barátomtól értesültem arról, hogy az
önkormányzat valami gyémántüzletbe fektette a pénzét. Bevallom, akkor alaposan
meglepődtem ezen. Később, márciusban, a falugyűlésen rákérdeztem a
polgármestertől, ugyan tájékoztasson már, mi van a szennyvízkiépítésre szánt kerettel.
Ő akkor megnyugtatott, minden a legnagyobb rendben van, egyik része
OTP-optimálban, míg a másik része biztonságos, tartós lekötésben van. Nem is
fogtam gyanút, egészen addig, mígnem az újságok meg nem szellőztették az ügyet.
Azóta sem volt egyetlen tájékoztatás sem ezzel a befektetéssel kapcsolatban,
máig nem ismerjük a részleteket, pedig a téma jelentősége jóval nagyobb annál,
mintsem hogy ezt ennyire elhallgassák. Őszintén szeretném tudni, végül is
mennyi pénz úszott el, és miként akarja az önkormányzat ezt az összeget
visszaszerezni. Az egész falu érdeke, hogy mihamarabb értesüljünk a teljes
történetről és ne a sajtó útján tudatosuljon bennünk az önkormányzat pénzügyi
tevékenysége.
Molnár Béla arra a kérdésre, vajon a gyémántüggyel
kapcsolatban milyen a község közvéleménye, mekkora a felháborodás, sejtelmes,
kitérő választ adott.
-
Sokan még ma is úgy gondolják, az „állam bácsi” majd
mindent megold, lenyúlnak ide is és helyreteszik Nógrádmarcal költségvetését.
De ez már a múlt, ideje vele szembesülni.
Következő állomásunk a polgármesteri hivatal. Szép, új
épület, belépve egyenesen a közel kétméteres Sisa Gyulába botlunk. A
polgármester nem zárkózik el a megszólalás elől.
-
A Diamand Rt. 2004 tavaszán tette meg felénk az
ajánlatát, ami rendkívül kecsegtetőnek tűnt. Már csak azért is gondoltunk
effajta befektetésre, mert tudjuk, hogy a szennyvízkiépítés önereje még
társulásban is jóval többe kerül, mint amennyit mi eredetileg félretettünk erre
a célra. Ráadásul a húsz százalékos hozam még jobban felkeltette az
érdeklődésünket. A javaslatot megbeszéltem a körjegyzővel, dr. Kiss Pállal,
majd beterjesztettem a képviselő-testület elé. Zárt ülésen döntöttünk, hogy
belevágunk. Eleinte nem volt semmi gond, megérkeztek a gyémántok, rendben
zajlott az ügylet.
Arra a közbevetésre, hogy miért nem hívott össze
falugyűlést, ha egyszer több millió forint sorsáról akartak határozni, Sisa
Gyula határozottan kijelentette: nem látta szükségesnek, hogy ilyen módon
tájékoztassa a lakosságot, csupán akkor kívánt ehhez a fórumhoz folyamodni, ha
teljesen lezárul az ügy és a felárral együtt megkapják a pénzüket a
gyémántokért.
-
Aki hozzám fordult, mindenkit korrekten tájékoztattam a
fejleményekről, s a későbbiekben is állok minden nógrádmarcali rendelkezésére,
aki bővebb felvilágosítást kér. Még akkor sem estem kétségbe, amikor
meghallottam, hogy vizsgálat folyik a cég ellen, hiszen bűncselekményt nem
állapítottak meg, rendőrségi eljárás nincs ellenük, minden törvényesen zajlott.
Én továbbra is csak a részvénytársaság vezetőinek álláspontjára tudtam
hivatkozni, akik kijelentették, hiánytalanul megkapjuk a befektetett összeget.
Ráadásul a tulajdonosváltás után személyesen is felkerestek engem, legutóbb két
héttel ezelőtt, és biztosítottak afelől, hogy rendben mennek a dolgok, amit lesz
pénz, átutalják nekem. Maradéktalanul bízom abban, hogy mindezek az ígéretek
teljesülnek, és nem telik bele sok idő és az összeg a számlánkra kerül.
Újabb kérdésünkre, miszerint mi lesz a sorsa az eredetileg
befektetett összegnek, a polgármester nyugodtan felelt: a „gyémántos” cég új
vezetői szerint az eredeti megállapodás továbbra is él, vagyis a húsz százalék
felárral egy éven belül visszaveszik a gyémántokat.
- Az önkormányzatnak ettől a befektetéstől függetlenül nincs
anyagi gondja, nem lépett fel pénzügyi válság. Sőt, fejlesztéseket tervezünk
tízmillió forint értékben, utakat újítunk fel nemsokára, kifizettük a
beiskolázási segélyt, rövidesen kicseréljük a hivatal nyílászáróit. Tehát ne
állítsa senki, hogy veszélyben van a község zökkenőmentes működése.
Kilépünk az utcára. Nógrádmarcalban továbbra is nagy csend
honol. Az előbb még kiabáló férfi is továbbállt. Lassan elhagyjuk a községet.
„Gyémántfalván” tehát nyugalom uralkodik. Feltehető azonban, ha mihamarabb nem
fizet a cég, felforrósodhatnak az indulatok.
Hegedűs Henrik
Marcali múlt
Molnár Béla beszélgetésünk közben kitért a nógrádmarcali
múltra is, azaz az elmúlt tizenöt év fejlesztéseire. Elmondta, hogy a különböző
közműkiépítéseknél viszonylag olcsón vezették be az otthonokba a gázt és vizet,
a település központjában lévő vendégházra alapozva fellendítették a falusi
turizmust, komoly vadásztársaságok jöttek ide, a környékbeli erdőkbe vadászni,
s a fejlődésre mindennél többet mond dr. Csordás Pálnak, a megyei közigazgatási
hivatal osztályvezetőjének egy 2002-es nyilatkozata, miszerint Nógrádmarcal
1990 és 2002 között mutatott fejlődése nógrádi léptékkel alig mérhető,
leginkább a Balaton-parti települések fellendülésével hozható egy szintbe.
Ezzel szemben viszont 2002 óta egyfajta stagnálás figyelhető meg, a tájháznak
eredetileg tervezett épület megy tönkre, nincs körzeti orvos a faluban, s
legfeljebb egy-egy kisebb javítást végeztek.
Erre a felvetésre válaszolva Sisa Gyula hozzátette, nem
vonja kétségbe és maximálisan elismeri a község előző vezetése által elért
eredményeket, de senki ne várja azt, hogy röpke két év alatt megteremthető
mindaz az érték, ami tizenkét esztendő alatt létrejött. A faluháznak kiszemelt
épületről pedig csak annyit szólt, mielőtt konkrét elképzeléseket fogalmaztak
volna meg a felújítására, már összeomlott, nem tudtak vele mit kezdeni.
Amire költöttek volna…
Miután a víz- és a gázhálózat kiépült Nógrádmarcalban, az
önkormányzat tervbe vette a szennyvízhálózat megvalósítását is. Első lépésként
Csitárral és Ilinnyel társultak, ám azért utasították vissza a három falu közös
pályázatát, mert nem érték el a kiírásban meghatározott lélekszámot. Ekkor jött
a következő lépcsőfok: megkeresték Balassagyarmatot, hiszen a város bizonyos
részein nincs csatorna, így viszont a négy település együtt megfelel a
kritériumoknak. Sisa Gyula tájékoztatása szerint közel négyszáz-millió forint
lesz ebben a tervezett beruházásban a Nógrádmarcalra eső rész.
2005. október 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése