Elszomorítóak a legfrissebb munkanélküliségi adatok.
Elszomorítóak Nógrád megyére, s annak nyugati vidékeire nézve szintén. Immár
mindhárom város térségében tíz százalék fölé emelkedett a ráta, még a korábban
oly jó helyzetben lévő Rétság környékén is növekedtek a számok. Az ellenzék a
kormánypolitikát teszi felelőssé a helyzet súlyosbodásáért, míg a szocialisták
objektív okokra hivatkoznak.
A munkanélküliség témáját nemrégiben a Fidesz vetette fel.
Egyrészt országos vezető politikusai értékelték a jelenlegi helyzetet, másfelől
a helyi pártvezetők is beszámoltak az ottani fejleményekről. A balassagyarmati
és rétsági állapotokról Balla Mihály országgyűlési képviselő adott
tájékoztatást.
„Országosan tragikus a helyzet. Naponta százhuszan kerülnek
utcára, nő a létbizonytalanság. Amikor a Medgyessy-kormány hivatalba lépett,
azt ígérték, hogy négyszázezer embernek adnak munkát. Ezzel szemben jelenleg, a
Gyurcsány éra második felére közel ugyanennyi magyar állampolgárnak szűnt meg a
munkahelye. Tehát csak pusztába kiáltott szó volt az az ígérethalmaz, amit a
szocialisták oly büszkén hangoztattak a munkanélküliség visszaszorítása
kapcsán.”
A politikus véleménye erősítése végett több példával is
szolgált.
„Az Orbán-kormány annak idején, 1998 és 2002 között célul
tűzte ki a teljes foglalkoztatottság elérését. Ez ugyan nem sikerült teljes
mértékben, de így is komoly eredményeket értünk el. Csupán Balassagyarmaton és
térségében a négy év alatt hétszáz fővel csökkent a munkanélküliek száma. Rétságon
és környékén ugyanakkor ötszáz ember tudott elhelyezkedni. A ráta mindkét
területen 2002-re tíz százalék alá csökkent. Ellenben 2002 óta nagyon
sajnálatos folyamatok játszódnak le. Sorra zárnak be a cégek: a rétsági TDK-ban
az elmúlt három évben nyolcszáz dolgozótól váltak meg, a romhányi
Zalakerámiában hetvenöt embert bocsájtottak el, Szécsényben két gyárban ezer
embertől búcsúztak. Gyarmaton a BUFI-ból kerültek közel százan utcára, és még
említhetnénk az üzemeket. De a közalkalmazotti-köztisztviselői szférában is
jelentős változások történtek. A balassagyarmati önkormányzatnál, illetve a
város intézményeiben hetvenöt fővel dolgoznak kevesebben, mint 2002-ben. Nem
beszélve a nagyoroszi laktanya bezárásáról, vagy említhetném a határőrségnél
tervezett létszámleépítéseket. És ebben a körben nem szerepelnek még a
kisvállalkozások, nem tudni, hány meg hány effajta, egy-két embernek munkát adó
családi vállalkozás szűnt meg az elmúlt években.”
Az országgyűlési képviselő aggódását fejezte ki a pályakezdő
diplomások sorsa iránt is.
„Ma már elmondható, minden ötödik munkanélküli a pályakezdők
közül kerül ki. A fiatalok nagy része a diploma megszerzése után nem tud
elhelyezkedni, ezért kényszerből vagy nappali tagozaton folytatja tovább a
tanulmányait, ha a család ebben támogatni tudja, vagy más, fejlettebb
tájegységen keres munkát magának. Érdemes lenne utánajárni, hogy például Győr
vagy Vas megyében mennyi nógrádi fiatal regisztrálta magát munkanélkülinek.
Megindult és egyre jobban felerősödik az elvándorlási folyamat, amit lassan már
képtelenség lesz megállítani.”
Balla Mihály újfent hangoztatta a kormányzat nagymérvű
felelősségét.
„Bátran kijelenthetem, hogy a jelenlegi kormányzati politika
a kampányígéretei ellenére semmit sem tesz a foglalkoztatottsági helyzetkép
javítása érdekében. A programjaik nem valósultak meg, nem teremtettek tömegével
álláshelyeket, nincsenek átképzési lehetőségek, a negyvenöt éven felüliek
számára sincs kidolgozott stratégiájuk. Nincs elképzelés ebben a politikában és
félő, a helyzet még tovább romlik. Itt a térségben csak az összefogás segíthet,
csak a nagypolitikán való felülemelkedés, mert mindenkinek jól felfogott
érdeke, hogy a nyugat-nógrádi vidék ne süllyedjen tovább, hanem emelkedő útra
lépjen, megtartva a fiatalokat, a szellemi erőforrásokat. Nem átgondolatlan
projektbe kell beleugrani, hanem közösen kiformált programokkal elősegíteni a
munkanélküliség visszaszorítását.”
Urbán Árpád szocialista országgyűlési képviselő szerint
sokkal összetettebb a munkanélküliség kérdése, hogy azt a jelenlegi kormányzati
politikára lehetne „kenni”.
„Hajlamosak vagyunk arra, hogy nem nézünk kellőképpen az
adatok mögé, nem vizsgálódunk alaposabban a témában. Az ellenzéknek kiemelt
feladata, hogy bírálja a kormányprogramot, de az az állítás, hogy a Fidesz
idejében szinte nullára csökkent a munkanélküliség, merő hazugság. Valóban, az
előző ciklusban kisebb lett az arányuk, ám azt az ellenzék elfelejti
hangsúlyozni, hogy a rétsági és a gyarmati ipari parkot a Horn-kormány idején
hozták létre, akkor történt számos iparfejlesztés és ipartelepítés, amit csak
folytattak 1998 és 2002 között. A mostani kormányzati elképzelések igenis jók,
senki sem mondhatja rólunk, hogy nem törekszünk a foglalkoztatottsági állapotok
javítására.”
A ráta jelenlegi emelkedésével kapcsolatban a honatya
objektív tényezőkre hivatkozik.
„Tisztában kell lenni azzal, a piacgazdaság velejárója, hogy
semmi sem biztos, ami ma jól működik, lehet, hogy holnap vagy holnapután csődbe
megy. A fontos az, hogy a megszűnő cégek, üzemek helyett teremtődnek-e újak.
Határozottan állítom, jönnek, csak éppen nem abban az ütemben, ahogy
számítanánk. Ha a 2/A úton jövünk Pestről Nógrád megye felé, a fővárost
elhagyva számos beruházással
találkozunk, ami egyértelműen jelzi, egyelőre Budapest és környéke áll a
befektetők látókörének előterében. Biztos vagyok benne, hogy ez a folyamat előbb-utóbb a mi térségünket is
eléri, ehhez kellene a 2-es út fejlesztése, hogy Nyugat-Nógrád még hamarabb
elérhetőbb legyen közúton. Az üzemek bezárása, a munkanélküliség emelkedése más
okokkal is magyarázható. Például a keleti piacokról származó olcsó áruk tömeges
megjelenésével párhuzamosan leapadt a hazai könnyűipar termékei iránti
kereslet, ami maga után vonta az ilyen jellegű gyárak elsorvadását, mint
például a BUFI megszűnését. Az egyre növekvő automatizálás sem a kézi munkaerő
foglalkoztatásának kedvez. Ha egy gép kiváltja húsz-harminc ember munkáját és
gyorsabb is, persze hogy áttérnek rá. De utalhatnék azokkal a remek
referenciákkal érkező cégekre is, akikről később kiderül, nincs olyan erős
pénzügyi hátterük, mint amilyennek hirdették magukat, így kútba esik az üzlet,
hoppon marad a megrendelő önkormányzat. Ugyanakkor nagy a felelőssége minden
politikai vezetőnek, hogy a lehető legnagyobb lobbyt fejtse ki a veszélyeztetett
m munkahelyek megtartása érdekében, így például tovább küzdünk a határőrség
fenntartásáért.”
Urbán Árpád felhozza a szlovák példát is, ott hogyan
igyekeznek enyhíteni a munkanélküliségen, igaz a szomszédos országok rovására.
„Közismert, hogy nagyon sokan ingázva járnak át Szlovákia
határmenti területeiről hazánkba dolgozni. A szlovák kormány havi kétezer
koronával támogatja a külföldön munkát vállalókat, ezzel is javítva az ottani
állapotokat. Ez önmagában példaértékű cselekedet lenne, de ha azt tekintjük,
hogy ezzel a mi honfitársaink elől veszik el a kenyeret, már korántsem olyan
dicsérendő az intézkedés. Nem késlekedtem, megtekintettem a határátkelési
adatokat, s kiderült, reggelente több mint nyolcszáz szlovákiai munkavállaló
jön át a gyarmati határon hozzánk dolgozni. Egyébként odaát sem sokkal jobbak a
viszonyok, elég, ha csak egy közelmúltbeli példát emelek ki: Kóvár (Koláre)
község polgármesterének vendégei voltunk, s házigazdánk elmondta, a kétszáz
lelket számláló faluban egyedül neki van állása. Ez azért megdöbbentő.”
A képviselő a pályakezdő munkanélküliek emelkedésének okait
is boncolgatta.
„A honvédség és a határőrség a sorállományú katonaság idején
nagyon sok középiskoláról és egyetemről kikerült fiatalt felszívott, akik az
egyenruha levetése után elhelyezkedhettek. Ma már egészen mások a viszonyok,
nincs olyan szerv, vagy intézmény, amely biztos pontot, biztos megélhetést
nyújtana a 18-23 éves korosztálynak.”
Urbán Árpád végezetül elmondta, óriási gondot jelent, hogy
az emberek munkakedve is megcsappant, s ez is közrejátszhat a munkanélküliség
növekedésében.
„Nemrégiben találkoztam egy ismerősömmel, aki segítséget
kért tőlem, mert nincs munkája. Azt tanácsoltam neki, menjen el egy helyre,
ahol építőipari segédmunkásokat toboroznak. Szó nélkül faképnél hagyott. Egy
másik férfiról pedig azt hallottam, azért nem fogadott el egy állásajánlatot,
mert a leendő munkahely húsz kilométerre volt a lakásától. Ez is a szomorú
valóság.”
„A laktanya bezárása nálunk annak idején nem csupán azért
okozott nehézségeket, mert egy csomó munkahely megszűnt. A vendéglátóipari,
szolgáltatási egységek forgalma is visszaesett. Ám ezen később túllendültünk.
Jelenleg az a nagy gondunk, hogy az utóbbi években növekedett az
adóerő-képességünk, emelkedtek az ezirányú bevételeink, így viszont több
támogatási rendszerből kiestünk, mi több a felénk juttatott állami normatíva is
lecsökkent. Vác és Budapest közelsége előnyös tényező, sokan ingáznak, de a szomszédos
kis falvakban jóval rosszabb a helyzet. Sajnálatos, hogy a munkanélküliségi
ráta tíz százalék fölé emelkedett, de még így is mi vagyunk a legkedvezőbb
helyzetben lévő város a megyében” - nyilatkozta lapunknak Mezőfi Zoltán rétsági polgármester.
H.H.
2005. szeptember 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése