Mi lesz a határőrséggel? Elküldenek mindenkit, mert már
nincs rájuk szükség? Vajon a balassagyarmati igazgatóság is mindörökre bezárja
a kapuit? És akkor hová megy az a sok száz ember, aki egykoron biztos
megélhetést remélt, ha felveszi az egyenruhát? Ezek a kérdések foglalkoztatják
azokat, akiket felettébb érdekel a határőrség későbbi sorsa. Mert bizony
mostanság a híradások e témával kapcsolatban mindenről szólnak, csak éppen a
határozott jövőképről nem. Lapunk igyekezett utánajárni a legújabb
fejleményeknek.
A Balassagyarmati Határőr-igazgatóság az elmúlt években több
alkalommal került az érdeklődés homlokterébe. A hírek korrupciós ügyekről
szóltak, megvesztegetett útlevélkezelőkről, parancsnoki erélytelenségről, sőt
egy tragikus öngyilkosság még az országos média figyelmét is a rendvédelmi
szerv felé irányította. Aztán Ferencsik Pál dandártábornok-igazgató leváltása
után Dúzs József ezredes került a vezetői székbe, s szépen-lassan megnyugodtak
a kedélyek. Amikor az uniós csatlakozást oly nagy csinnadrattával ünnepelte az
ország, természetesen a határőrök sem maradhattak ki az események áradatából.
Talán abban a pillanatban, 2004. május elsejének hajnalán,
az örömittas ujjongásban senki sem gondolt arra, hogy az Unióba való belépést
hozó igen szavazattal a határőr-igazgatóság halálos ítéletét hozta meg a nép.
Persze legtöbben arra gondoltak – okkal és joggal -, hogy ez
majd csak a Schengeni Szerződéshez, vagyis a határok szabad átjárhatóságáról
szóló nemzetközi egyezményhez való csatlakozásunk után válik valósággá. Ám úgy
tűnik – és ezt mutatják a jelenlegi kormányzat elképzelései -, ezt az időpontot
jócskán előrehozzák.
Az első híradások arról szóltak: megszüntetnek három,
északi-nyugati határőr-igazgatóságot, köztük a gyarmatit. Később kiderült, ez a
„kiszivárogtatás” nem teljesen fedi a valóságot. A tervek szerint ugyanis csak
az egyes igazgatóságok vezérkarát, törzsét, illetve adminisztratív állományát
szüntetik meg, a határvadász századokra, a határrendészeti alakulatokra ezután
is szükség lesz.
Miután az elbocsátandó alkalmazottak mértékét illetően csak
hozzávetőleges számok láttak napvilágot – „a három igazgatóságról összesen
mintegy hatszáz embert küldenek el” – a bizonytalanság csak fokozódott. Mind a
mai napig nem tudni, ténylegesen kiket és hogyan érint az igazgatóságok
karcsúsítása, s azt sem tudni, mikor lép majd életbe ez a rendelkezés. Erre
utalnak a Határőrség országos szóvivőjének, Kovács Iván alezredesnek is a
szavai:
„Jelenleg az előkészítés szakaszában tart a folyamat, a
különböző javaslatok vizsgálata zajlik, előreláthatólag egy hónapon belül
születhet meg a döntés. Annyi azonban bizonyos: a vezetési szinteket érinti
csak az átszervezés, a mélységi határellenőrzés továbbra is elengedhetetlen
feladat, erre az állománynak, a határvadász századoknak rendelkezésre kell
állniuk.”
A szűkszavú tájékoztatás hátteréből, valamint a szóvivő
további, a fejleményeket sejtető mondataiból kitűnik, hogy az intézkedés fő
célja nem a dolgozók tömeges elbocsátása, hanem az átcsoportosítás. Magyarán
szólva felajánlják majd nekik az új állomáshelyet, aztán vagy elfogadják, vagy
nem. Persze sokuk esetében felmerülhet a korkedvezményes nyugdíjba vonulás is –
mint történt az már korábban a Magyar Honvédségnél, legutóbb például a
nagyoroszi laktanya bezárásánál.
A történetben szót kért és szerepet vállalt a
balassagyarmati önkormányzat is. Az augusztus 30-i rendkívüli testületi ülésen
a képviselők napirendre tűzték a határőrség ügyét. Ezen egyhangú határozat
született arról, hogy kérést intéznek a Belügyminisztériumhoz: halasszák el a
határőr-igazgatóság megszüntetésére teendő lépéseket, és csak a Schengeni
Egyezmény életbe lépése után kezdjék el a felszámolást. Lombos István
polgármester ugyanakkor személyes szomorúságának adott hangot.
„Csalódott vagyok, mert tavaly év végén még Béndek József
országos parancsnokkal arról tárgyaltunk, ha valóban megszüntetésre ítélik az
igazgatóságot, akkor az Ady úti központ a továbbiakban oktatási bázisként működik,
változatlan dolgozói létszámmal. Éppen ezért derült égből villámcsapásként ért
bennünket ez az új helyzet. Szeretnénk elkövetni mindent, hogy 2007. októberig
ne következzen be érdemi változás a gyarmati igazgatóság működésében, hanem
gondosan vizsgálja felül a kormányzat az összes szakmai szempontot, pénzügyi
számítást, s csak akkor hozza meg a végleges döntését.”
Lombos István elmondta még, hogy Dóra Ottó megyei közgyűlési
elnök kezdeményezésére szeptember 16-án Nógrád megyei küldöttséget fogad Lamperth
Mónika belügyminiszter, s a delegáció minden politikai befolyását latba vetve
igyekszik elérni a Gyarmaton szolgáló határőrök maradását.
A politikus közbelépése azonban egyáltalán nem hat tökéletes
nyugtatószerként az ügy érintettjeire. Több határőrrel beszéltünk, akik
egybehangzóan állítják, féltik az egzisztenciájukat, az anyagi biztonságukat.
Annak idején éppen azért választották a határőrséget, mert jó keresetben
bizakodtak, amivel eltarthatják a családjukat, ráadásul hosszú távú biztos
foglalkoztatást reméltek.
Úgy tűnik, közel tehát, nagyon közel a kapuzárási pánik…
Hegedűs Henrik
***
„Jómagam remek
kapcsolatokat ápoltam a határőr-igazgatóság jelenlegi és régi vezetésével
egyaránt. Számos jó barátom szolgál itt, tudom, mennyire felelősségteljesen,
odaadóan végzik a munkájukat. Ám meg kell állapítanom, előbb-utóbb nem lesz
szükség a klasszikus értelemben vett határőrizetre, megváltozik a határőrség
feladatköre, amihez alkalmazkodni kell. Ez a folyamat pedig leépítésekkel,
átszervezésekkel jár. Biztosíthatom ugyanakkor az állásukat féltő határőröket,
a Belügyminisztérium valamennyiüknek esélyt ad, hogy életvitelük lényegében a
jövőben ne változzon. Nem fog senki sem az utcára kerülni! Ezt Juhász Gábor
politikai államtitkár is megerősítette. Ha rajtam múlna, én a családok érdekét
tekinteném előbbre valónak a szigorú pénzügyi számításoknál és remélem, a
döntéshozatalnál ezeket a szempontokat megkülönböztetetten figyelembe veszik
majd.”
Urbán Árpád
országgyűlési képviselő
***
„Szakmailag egyáltalán
nem tartom megalapozottnak az döntést, sőt elhamarkodottnak, kapkodónak
tekintem. Bőven elég lett volna a schengeni csatlakozás előtt közvetlenül,
tehát bő két év múlva meglépni ezt. Százötven ember megélhetése forog kockán,
százötven okos, értelmes, diplomás ember kerülhet az utcára, növelheti az amúgy
is aggasztó nyugat-nógrádi munkanélküliség számarányát. Időt kellett volna még
hagyni, felkészülni, még alaposabban megfontolni a kormányzatnak, mit is tegyen
a határőrséggel. Kizártnak tartom ugyanis, hogy Miskolcról akkora
hatékonysággal irányíthatnák a határellenőrzést, mint innen, helyből most
kiválóan végzik. Tartok tőle, hogy a szervezett bűnözés elleni harcban is
hátrányos lehet, ha még Schengen előtt lecsökkentik a gyarmati igazgatóság
állományát.A felelős potikusok, köztük a nógrádiak is, élükön Juhász
államtitkár úrral, fontolóra vehetik, miért nem tettek meg mindent, hogy a
Belügyminisztérium elhalassza ezt az átszervezést.”
Balla Mihály
országgyűlési képviselő
***
Mi lesz az épülettel?
A gyarmati igazgatóság mostani otthona az 1920-as években
csendőrlaktanyának épült. A központi épülethez egyéb kiszolgáló létesítmények
tartoznak, ezek többsége már az elmúlt két évtized fejlesztéseinek
eredményeként készült el. A komplexumban tágas udvar található. Nagy kérdés
tehát: ha valóban a megszüntetés sorsára jut az igazgatóság, mi lesz ezzel a
több ezer négyzetméteres óriási területtel? Főként pedig az irodaépülettel, ami
az átszervezéssel együtt valószínűleg megüresedik. Az épület állami tulajdon, a
Kincstári Vagyoni Igazgatóság tudta és beleegyezése nélkül hasznosítani nem
lehet. A gyarmati önkormányzatnak nincs pénze a megvételére, bár előfordulhat –
a történelemben akad rá példa -, hogy jelképes összegért, akár egy forintért
felajánlják a városnak. A témával foglalkozó szakemberekben és politikusokban
is felmerült már, milyen funkcióval lehetne felruházni az egykori
csendőrlaktanyát. Ötletek vannak: vállalkozási központ, oktatási bázis,
hivatalok odahelyezése. Tény és való, ez igazán fogas kérdés, de igazán csak
akkor adhat töprengésre okot, ha valóban megvalósul a határőrség
visszafordíthatatlan leépítése.
2005. szeptember 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése