2015. december 5., szombat

Tíz éve írtuk (39.) - Kapuzárási pánik



Mi lesz a határőrséggel? Elküldenek mindenkit, mert már nincs rájuk szükség? Vajon a balassagyarmati igazgatóság is mindörökre bezárja a kapuit? És akkor hová megy az a sok száz ember, aki egykoron biztos megélhetést remélt, ha felveszi az egyenruhát? Ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akiket felettébb érdekel a határőrség későbbi sorsa. Mert bizony mostanság a híradások e témával kapcsolatban mindenről szólnak, csak éppen a határozott jövőképről nem. Lapunk igyekezett utánajárni a legújabb fejleményeknek.

A Balassagyarmati Határőr-igazgatóság az elmúlt években több alkalommal került az érdeklődés homlokterébe. A hírek korrupciós ügyekről szóltak, megvesztegetett útlevélkezelőkről, parancsnoki erélytelenségről, sőt egy tragikus öngyilkosság még az országos média figyelmét is a rendvédelmi szerv felé irányította. Aztán Ferencsik Pál dandártábornok-igazgató leváltása után Dúzs József ezredes került a vezetői székbe, s szépen-lassan megnyugodtak a kedélyek. Amikor az uniós csatlakozást oly nagy csinnadrattával ünnepelte az ország, természetesen a határőrök sem maradhattak ki az események áradatából. 

Talán abban a pillanatban, 2004. május elsejének hajnalán, az örömittas ujjongásban senki sem gondolt arra, hogy az Unióba való belépést hozó igen szavazattal a határőr-igazgatóság halálos ítéletét hozta meg a nép.
Persze legtöbben arra gondoltak – okkal és joggal -, hogy ez majd csak a Schengeni Szerződéshez, vagyis a határok szabad átjárhatóságáról szóló nemzetközi egyezményhez való csatlakozásunk után válik valósággá. Ám úgy tűnik – és ezt mutatják a jelenlegi kormányzat elképzelései -, ezt az időpontot jócskán előrehozzák.
Az első híradások arról szóltak: megszüntetnek három, északi-nyugati határőr-igazgatóságot, köztük a gyarmatit. Később kiderült, ez a „kiszivárogtatás” nem teljesen fedi a valóságot. A tervek szerint ugyanis csak az egyes igazgatóságok vezérkarát, törzsét, illetve adminisztratív állományát szüntetik meg, a határvadász századokra, a határrendészeti alakulatokra ezután is szükség lesz.
Miután az elbocsátandó alkalmazottak mértékét illetően csak hozzávetőleges számok láttak napvilágot – „a három igazgatóságról összesen mintegy hatszáz embert küldenek el” – a bizonytalanság csak fokozódott. Mind a mai napig nem tudni, ténylegesen kiket és hogyan érint az igazgatóságok karcsúsítása, s azt sem tudni, mikor lép majd életbe ez a rendelkezés. Erre utalnak a Határőrség országos szóvivőjének, Kovács Iván alezredesnek is a szavai:
„Jelenleg az előkészítés szakaszában tart a folyamat, a különböző javaslatok vizsgálata zajlik, előreláthatólag egy hónapon belül születhet meg a döntés. Annyi azonban bizonyos: a vezetési szinteket érinti csak az átszervezés, a mélységi határellenőrzés továbbra is elengedhetetlen feladat, erre az állománynak, a határvadász századoknak rendelkezésre kell állniuk.”
A szűkszavú tájékoztatás hátteréből, valamint a szóvivő további, a fejleményeket sejtető mondataiból kitűnik, hogy az intézkedés fő célja nem a dolgozók tömeges elbocsátása, hanem az átcsoportosítás. Magyarán szólva felajánlják majd nekik az új állomáshelyet, aztán vagy elfogadják, vagy nem. Persze sokuk esetében felmerülhet a korkedvezményes nyugdíjba vonulás is – mint történt az már korábban a Magyar Honvédségnél, legutóbb például a nagyoroszi laktanya bezárásánál.
A történetben szót kért és szerepet vállalt a balassagyarmati önkormányzat is. Az augusztus 30-i rendkívüli testületi ülésen a képviselők napirendre tűzték a határőrség ügyét. Ezen egyhangú határozat született arról, hogy kérést intéznek a Belügyminisztériumhoz: halasszák el a határőr-igazgatóság megszüntetésére teendő lépéseket, és csak a Schengeni Egyezmény életbe lépése után kezdjék el a felszámolást. Lombos István polgármester ugyanakkor személyes szomorúságának adott hangot.
„Csalódott vagyok, mert tavaly év végén még Béndek József országos parancsnokkal arról tárgyaltunk, ha valóban megszüntetésre ítélik az igazgatóságot, akkor az Ady úti központ a továbbiakban oktatási bázisként működik, változatlan dolgozói létszámmal. Éppen ezért derült égből villámcsapásként ért bennünket ez az új helyzet. Szeretnénk elkövetni mindent, hogy 2007. októberig ne következzen be érdemi változás a gyarmati igazgatóság működésében, hanem gondosan vizsgálja felül a kormányzat az összes szakmai szempontot, pénzügyi számítást, s csak akkor hozza meg a végleges döntését.”
Lombos István elmondta még, hogy Dóra Ottó megyei közgyűlési elnök kezdeményezésére szeptember 16-án Nógrád megyei küldöttséget fogad Lamperth Mónika belügyminiszter, s a delegáció minden politikai befolyását latba vetve igyekszik elérni a Gyarmaton szolgáló határőrök maradását.
A politikus közbelépése azonban egyáltalán nem hat tökéletes nyugtatószerként az ügy érintettjeire. Több határőrrel beszéltünk, akik egybehangzóan állítják, féltik az egzisztenciájukat, az anyagi biztonságukat. Annak idején éppen azért választották a határőrséget, mert jó keresetben bizakodtak, amivel eltarthatják a családjukat, ráadásul hosszú távú biztos foglalkoztatást reméltek.
Úgy tűnik, közel tehát, nagyon közel a kapuzárási pánik…
Hegedűs Henrik

***

„Jómagam remek kapcsolatokat ápoltam a határőr-igazgatóság jelenlegi és régi vezetésével egyaránt. Számos jó barátom szolgál itt, tudom, mennyire felelősségteljesen, odaadóan végzik a munkájukat. Ám meg kell állapítanom, előbb-utóbb nem lesz szükség a klasszikus értelemben vett határőrizetre, megváltozik a határőrség feladatköre, amihez alkalmazkodni kell. Ez a folyamat pedig leépítésekkel, átszervezésekkel jár. Biztosíthatom ugyanakkor az állásukat féltő határőröket, a Belügyminisztérium valamennyiüknek esélyt ad, hogy életvitelük lényegében a jövőben ne változzon. Nem fog senki sem az utcára kerülni! Ezt Juhász Gábor politikai államtitkár is megerősítette. Ha rajtam múlna, én a családok érdekét tekinteném előbbre valónak a szigorú pénzügyi számításoknál és remélem, a döntéshozatalnál ezeket a szempontokat megkülönböztetetten figyelembe veszik majd.”

Urbán Árpád
országgyűlési képviselő

***

„Szakmailag egyáltalán nem tartom megalapozottnak az döntést, sőt elhamarkodottnak, kapkodónak tekintem. Bőven elég lett volna a schengeni csatlakozás előtt közvetlenül, tehát bő két év múlva meglépni ezt. Százötven ember megélhetése forog kockán, százötven okos, értelmes, diplomás ember kerülhet az utcára, növelheti az amúgy is aggasztó nyugat-nógrádi munkanélküliség számarányát. Időt kellett volna még hagyni, felkészülni, még alaposabban megfontolni a kormányzatnak, mit is tegyen a határőrséggel. Kizártnak tartom ugyanis, hogy Miskolcról akkora hatékonysággal irányíthatnák a határellenőrzést, mint innen, helyből most kiválóan végzik. Tartok tőle, hogy a szervezett bűnözés elleni harcban is hátrányos lehet, ha még Schengen előtt lecsökkentik a gyarmati igazgatóság állományát.A felelős potikusok, köztük a nógrádiak is, élükön Juhász államtitkár úrral, fontolóra vehetik, miért nem tettek meg mindent, hogy a Belügyminisztérium elhalassza ezt az átszervezést.”

Balla Mihály
országgyűlési képviselő

***

Mi lesz az épülettel?


A gyarmati igazgatóság mostani otthona az 1920-as években csendőrlaktanyának épült. A központi épülethez egyéb kiszolgáló létesítmények tartoznak, ezek többsége már az elmúlt két évtized fejlesztéseinek eredményeként készült el. A komplexumban tágas udvar található. Nagy kérdés tehát: ha valóban a megszüntetés sorsára jut az igazgatóság, mi lesz ezzel a több ezer négyzetméteres óriási területtel? Főként pedig az irodaépülettel, ami az átszervezéssel együtt valószínűleg megüresedik. Az épület állami tulajdon, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tudta és beleegyezése nélkül hasznosítani nem lehet. A gyarmati önkormányzatnak nincs pénze a megvételére, bár előfordulhat – a történelemben akad rá példa -, hogy jelképes összegért, akár egy forintért felajánlják a városnak. A témával foglalkozó szakemberekben és politikusokban is felmerült már, milyen funkcióval lehetne felruházni az egykori csendőrlaktanyát. Ötletek vannak: vállalkozási központ, oktatási bázis, hivatalok odahelyezése. Tény és való, ez igazán fogas kérdés, de igazán csak akkor adhat töprengésre okot, ha valóban megvalósul a határőrség visszafordíthatatlan leépítése.
2005. szeptember 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése