Sok helyen, megannyi fórumon felmerül a bűnmegelőzés témája.
Beszélnek róla rendőrök, polgárőrök, pedagógusok, civil szervezetek, szinte
mindig napirenden szerepel, hiszen folyamatosan szolgál aktualitásokkal.
Nemrégiben egy konferenciát tartottak Balassagyarmaton a bűnmegelőzés
kérdéseiről. Az eseményen kérdeztük meg az illetékeseket, ez ügyben mi a
helyzet szűkebb pátriánkban, Nógrádban, illetve a megye nyugati részén.
Bűnmegelőzés. Az egyszerű embernek mi jut erről a szóról az
eszébe? Elsősorban a felhívó tevékenység. Amit folytatnak az iskolákban, a
szülők és a gyerekek körében, több-kevesebb sikerrel. Aztán a polgárőrök. Ők az
„önkéntes rendőrök” kései utódai, tehát azok, akik szabadidejük terhére kocsiba
ülnek, felöltik a fényvisszaverő egyenruhát és éjszakánként őrzik településük
közbiztonságát. Persze számtalan kérdés is felvetődik, vajon mennyire sikeres e
bűnmegelőzési munka, vajon milyen haszna van a sok-sok befektetett energiának,
vajon megtérül-e az az utcán-iskolákban töltött sok-sok óra, előadás,
figyelemfelkeltés. Ezekre az értékelésekre hivatottak azok a konferenciák,
összejövetelek, mint amilyet nemrégiben rendeztek Balassagyarmaton, a nyírjesi
„speciális iskola” ebédlőjében. Lapunk elsősorban arra volt kíváncsi, a megyei,
a nyugat-nógrádi szakemberek hogyan látják a tanácskozás tükrében a helyi
bűnmegelőzési helyzetképet.
Dr. Ármós Sándor ezredes, megyei rendőr-főkapitány szerint
nagyon jól áll Nógrád e témában.
„Évek óta joggal és büszkén hangoztathatjuk, hogy Nógrád
megye az ország egyik legbiztonságosabb területe. Ezt pedig nem csak a
kimutatások, a statisztikák igazolják, hanem az állampolgároktól érkező
visszajelzések is. A rendvédelmi szervek sokat tesznek annak érdekében, hogy ez
az eredményesség tartósan is megmaradjon. Ám hozzá kell tennem, a bűnmegelőzés
nem elsősorban rendőri feladat, elengedhetetlen az önkormányzatok, a civil
lakosság bevonása. Örülök annak, hogy egyre többen felismerik ezt, hogy csupán
összefogással valósulhatnak meg a céljaink. Erre az együttműködésre azért is
lehet hatványozottan szükség, mert a modern kor velejárója, hogy a technika
nagyon gyorsan fejlődik, a bűnözők jelentős része ma már nagy értékű, gyors
gépkocsikkal jár, aktívan használja a mobiltelefont, rövid idő alatt képes több
településen megjelenni, bűncselekményt elkövetni, s onnan villámsebesen
távozni. Személy szerint nagyon jó véleményt alakítottam ki az elmúlt bő egy
évben, mióta itt vagyok a megyében a polgárőrök munkájáról, kollégáim
intézményi felvilágosító tevékenységéről.”
Gubo Zoltán alezredes, rétsági rendőrkapitány nemrégiben
nyilatkozott lapunkban az ottani állapotokról. Tőle idézünk:
„Aprófalvas vidék a miénk, nincsenek rendkívüli kihágások.
Nyugodt a környék, de mindig akad olyan eset, garázdaság, kocsmai verekedés,
ahol szükséges a rendőri beavatkozás. A rendhez szokott lakosság
biztonságérzetére azonban ezek a kis kaliberű esetek is hatást gyakorolnak, így
ezeket az eseteket is komolyan kell vennünk. A polgárőrökkel az egész
illetékességi területen remek kapcsolatot alakítottunk ki, míg az iskolai
felvilágosító tevékenységünkről nagyon kedvező visszajelzéseket kaptunk.
Munkatársaim személyesen keresik fel a körzet iskoláit, és különböző akciókat,
egyfajta terepgyakorlatokat is szervezünk számukra.”
Fürjes Béla alezredes, szécsényi rendőrkapitány szintén a
kedvező tapasztalatokat emelte ki.
„Az ország egyik legszegényebb része a szécsényi kistérség,
tehát ha csak ezt tekintenénk mérvadónak, a bűnözés mértékének emelkedésével
kellene számolnunk. Ám ez nem jellemző, sőt. A bűnmegelőzési munkánkban nagyon
fontos helyre tettük a lakosság közvetlen tájékoztatását. Jómagam például
rendszeresen juttatok el körleveleket a falusi plébánosoknak, lelkészeknek, akik
a templomban olykor szó szerint olvassák fel ezeket az üzeneteket. Ha pedig a
pap mondja, hogy óvatosak legyünk, csukjuk be a kaput, vigyázzunk az
értékeinkre, akkor azt elfogadja a nép. Ez pedig többet ér, legfőképpen pedig
olcsóbb, mintha öt rendőr folyamatosan posztolna a községek főutcáján.
Határozottan állítom, ez is hatékony része a bűnmegelőzésnek."
Dúzs József dandártábornok, balassagyarmati határőr-igazgató
a társszerv képviseletében a határon átnyúló bűnözés veszélyeit emelte ki.
„Sokak számára ismert, hogy a Schengeni Egyezmény, vagyis az
uniós határok megnyitása nemsokára, röpke két éve belül a tervek szerint
bekövetkezik. Ez pedig nem csupán olyan előnyökkel jár majd, hogy mindenféle
ellenőrzés, okmányátvizsgálás, különösebb tortúra nélkül átmehetünk majd
Szlovákiába. Sajnos, számolnunk kell azzal is, hogy a bűnözői forgalom is
felerősödik a két ország között. Amit nagyon nehéz megfigyelni, lefigyelni,
kontrollálni. Mert a szlovák elkövető átjön, lop, rabol, aztán, mint ha mi sem
történt volna, hazamegy. Ez is előfordulhat. A magyar határőr, rendőr keze
pedig meg van kötve, nem mehet át a szomszédba, hogy bilincset kattintson a
jómadárra. Éppen ezért szorgalmazzuk mind jobban a két nemzet rendvédelmi
szerveinek szorosabb összefogását, a naprakészebb információ-áramlást. De nem
csupán az effajta bűnözőkkel kell felvenni a harcot. A szervezett bűnözés előtt
is megnyílik a kapu, jönnek majd a drogfutárok, a kábítószer-terjesztők, a
fegyverkereskedők és még sorolhatnám. Őket is fel kell tartóztatni, ellenőrizni.
Ebben a küzdelemben komoly feladat hárul majd az Ipoly-menti önkormányzatokra,
az ott működő polgárőr-csoportokra, mert körültekintő felderítéssel
kiszűrhetőek a bűnözők, és akkor az emberek személyes, szubjektív
biztonságérzete sem romlik. Mindenesetre a határőrök éberek lesznek, továbbra is
vállalnak közös szolgálatokat a rendőrökkel, ott maradnak a közterületeken.”
Kertész Sándor ezredes, a Balassagyarmati Fegyház- és Börtön
parancsnoka érdekes megközelítésben tárta elénk a bűnmegelőzés fegyintézeti
képét.
„Bármennyire is furcsán hangzik, nekünk is van bűnmegelőzési
programunk, bár ezt lehetne inkább bűnismétlés-elhárítási programnak is
nevezni. Ennek lényege, hogy olyan képzéseket, tanfolyamokat, oktatásokat
szervezünk az elítélteknek, amelyek elvégzésével szabadulásuk után könnyebben,
zökkenőmentesebben visszailleszkedhetnek a mindennapokba. Így a nyolc osztályt
elvégzettek számára kilencedik-tizedik osztályos képzést indítottunk, lehet
tanulni cipőfelsőrész-készítést és utcai szociális munkásokat is képezünk. E
mellett drámapedagógiai, önfejlesztő, konfliktus-kezelő tréninget is tartanak a
fogvatartottak számára külsős és belsős szakembereink. Minderre pedig még
pályázatokon pénz is szerezhető, csak egyet említenék. Az Esély falakon belül
és kívül című program kifejezetten a civil társadalomba való visszatérés
felkészítésére szolgál.”
Vass Miklós, a Balassagyarmaton működő Kistérségi
Bűnmegelőzési és Oktatási Központ Közhasznú Egyesület elnöke szerint nincsenek
válságjelek a polgárőrségnél.
„Jelenleg már huszonnyolc környező településen tevékenykedő
polgárőr csoport munkáját segítjük, s nagyon jó eredményességről számolhatok
be. Amióta léteznek ezek az önszerveződő, önkéntes társaságok, nagymértékben
fordult kedvező irányba a bűnözés elleni harc. Azokat a területeket, ahol
rendszeresen cirkálnak járművel, vagy gyalogosan a polgárőrök, messze elkerülik
az elkövetők. Ráadásul az utóbbi években az elfogás, felderítés terén is
jeleskedtek a kollégáink. Csak egy példát hadd említsek: az őrhalmi polgárőrök
segítségével több bűnesetet kezdeti szakban sikerült leleplezni, ami a
hatékonyság egyértelmű jele. De más településeken is ilyen jók a mutatók.
Szeretnénk, ha a szomszédos szlovák területekkel is mind jobb kapcsolatot
alakítanánk ki, s ösztönözzük őket ottani polgárőr alakulatok toborzására.
Ipolyvarbó és Ipolynyék már csatlakozott hozzánk, Szlovákgyarmat, Apátújfalu és
Ipolybalog pedig jelezte felénk ebbéli szándékát. Úgy gondolom tehát, jó úton
járunk, egyre többen érdeklődnek a polgárőri – engedtessék meg, hogy így
nevezzem – szakma iránt, az egyesület pedig rendszeres pályáztatással igyekszik
mind több forrást felkutatni, megszerezni a működésük biztosításához. Mert
bizony a benzin egyre drágább, az egyenruha, a felszerelés beszerzése sem
könnyű. Nem értünk tehát még a csúcsra, de állítom, mind jobb az ismertségünk
és elismertségünk a polgári lakosság körében.”
Orgoványi László, Galgaguta polgármestere maga is tagja a
helyi polgárőr csoportnak. A nyomaték kedvéért még az igazolványát is
megmutatta.
„Nálunk, a községben negyvenen szolgálunk polgárőrökként.
Bátran kijelenthetem, ha nem is olyan túl jelentősen, de azért megalakulásunk
óta visszaesett a bűnözési hajlam a faluban. A tagságból senkit sem kell külön
buzdítani egy-egy éjszakai szolgálat ellátására, a járőrözési kedv mindenkiben
megvan. Remélem, az elkövetkező időkben még több pénzzel gazdálkodhatunk majd,
ami a hatékonyságunkat mindenképpen növelheti.”
Hegedűs Henrik
A polgárőr jogi védelme
A polgárőr, mint közfeladatot ellátó személy jogi védelemben
részesül. Erről a büntető törvénykönyv 137. paragrafusa rendelkezik, mely
szerint közfeladatot ellátó személynek minősül „i) a rendőrségről szóló
törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének
biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja, a
közbiztonság javítására irányuló tevékenység közben.”
A törvény a közfeladatot ellátó személy ellen irányuló
erőszakos cselekményt ugyanolyan büntetéssel fenyegeti, mintha az hivatalos
személy (például rendőr) ellen intézték volna. E szerint három évig terjedő
szabadságvesztés róható ki arra, aki egy polgárőrt erőszakkal vagy
fenyegetéssel akadályoz, intézkedésre kényszerít, vagy eljárása alatt, esetleg
emiatt bántalmaz.
2005. november 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése