Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Valóságos kistérségi kavalkád volt a pünkösd vasárnapi,
pataki falunapon. A helyiek és a környékbeli falvak színe-java, civilben vagy
népviseletben ott sereglett a Derék patak-menti község központjában.
Rút, vénséges-vén asszonyság fogadja az érkezőt a művelődési
ház előtt. Összevont szemöldökkel, begubózva, morcosan ül egy kisszéken, elege
van már a zsivajból. Persze ő csak egy bábu, a figurát azok rakták ki
(csalogató módra), akik a háttérben egy sátor alatt sürgölődnek. A palóc
ízvilág remekét, a pampuskát készítik, gyúrnak, szaggatnak, hogy aztán a finom
fánk tetejére némi lekvárt is csurgassanak. Bent az udvaron is nagy a forgalom:
két kislány hosszú pálcikák segítségével hatalmas szappanbuborékokat alkot,
amelyek aztán röpke szállópálya után szétpukkadnak a tűző napon. Hátrébb
kondérokban rotyog a babgulyás és a palóc gulyás, illatuk beteríti az egész
térséget.
Benn, a nagyterem hűsében Fekete Tibor polgármester mondja a
köszöntőjét. Az idei falunap több helyszínre tagolódik, hiszen a futballpálya
jelenleg építési terület. A Kalászházban kegytárgy-kiállítás várja a látogatót,
a patakon átívelő kőhíd szomszédságában lovakra pattanhat a nép. Aztán intenek
neki a nézőtérről és folytatja: felajánlások érkeztek. Aki a palóc gulyásból
vásárol, a helyi óvoda játék-beszerzését támogatja, aki pedig a pampuskáért
fizet, a katolikus parókiára áldoz. A bejelentést természetesen tapsvihar követi.
De máris éled a színpad. Csinos hölgyek forgatják fenemód a
buzogányokat és karikákat, cirkuszi zsonglőr-produkción ámulnak az emberek.
Kisvártatva a bohóc következik, mókás szövegekkel hívja lufifújó versenyre az
apróságokat. Egy kisfiú meglehetős bátortalan, ösztökélni kell, hogy szájához
emelje a lufit. De a késdobálók sem maradnak el. A „westernhős” felhívja a
polgármestert, odaállítja a céltábla elé, aki rezzenéstelenül tűri, amint teste
körül a fába koppannak az éles tárgyak. Kattognak a fényképezőgépek, ezt meg
kell örökíteni (mi is ezt tennénk, de egy buzgó srác tolakodik mellettünk,
enyhe lökésével épp az exponálás pillanatában „homályosítja” el a felvételt).
A műsor következő része a táncosoké. Hagyományos és modern
vonulat egyaránt elfér a „folyamban”. A dejtári fiatal aerobikosok meglepően
ügyesek, de nem maradnak el mögöttük a tolmácsi, rétsági, nagyoroszi
néptáncosok teljesítménye sem. Utóbbiak fergetegesen ropják a kalocsai
„pattogóst”. A fellépések szüneteiben szellemes kvíz-feladványok dolgoztatják
meg az agytekervényeket.
Ahogy megyünk bele a késő délutánba, úgy gyűlik és gyűlik a
sokaság. Tikkasztó a forróság, de mindenki bírja a gyűrődést. Énekelnek az
ipolyveceiek, forgatják társukat a házigazda Gézengúzok, a hangulat egyre
emelkedettebb.
Mi búcsúzunk, de a mulatság folyik tovább, sztárvendégekkel,
kivilágos-kivirradtig.
Szöveg és fotó: Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése