Több mint huszonegy esztendeje végzi Bercelen polgármesteri
tevékenységét Jánvári Andrásné, akit ősszel a közszolgálatban végzett
tevékenységéért Nógrád Megye Közgyűlése Bérczy Károly díjjal tüntetett ki. A
jutalmazottal áttekintettük ezt a két évtizedet, a pályakezdéstől napjainkig.
*Mindig vonzotta a közszolgálati tevékenység?
*Inkább úgy fogalmaznék, kezdetektől fogva az
államigazgatási munka érdekelt. Négy éve dolgoztam már a berceli polgármesteri
hivatalban előadóként, amikor 1993-ban az elődöm, Nándori Ferenc sajnálatos
módon elhunyt. Időközi választást írtak ki, és sok-sok rábeszélés után
elfogadtam a felkérést, jelentkeztem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy
nyerek, még inkább azt nem, hogy azóta is polgármester maradok.
*Hogyan telt az első időszak a faluvezetői székben?
*Rengeteg munkával. Röviddel a rendszerváltás után jártunk,
országszerte megindultak a különböző közműfejlesztések. Számunkra 1994-ben
kiemelt feladatot jelentett a kábeltelevíziós hálózat kiépítése, ami húsvétra
fejeződött be. Emlékszem, milyen boldogak voltak akkoriban az emberek, hogy nem
csak a magyar egyes és kettes csatornát nézhették, hanem így is kitágult
számukra a világ.
*Aztán jött a többi beruházás.
*Az országos projektekhez csatlakoztunk, mint például a
gáz-közműhálózat fejlesztése során. Itt a legnagyobb nehézséget – és a
későbbiekben más területen is – a saját erő előteremtése okozta, szerencsére
azonban mindig vettük az akadályokat. De a kilencvenes évekből említhetném a
hősi emlékmű, a „Lélekhajó” felépítését – ez Bobály Attila szobrászművész
alkotása. Korszerűsítettük a község közvilágítását is. Később, 2000-ben
rácsatlakoztunk a szennyvízcsatorna-hálózatra, és elkészült a faluközpont.
*A kétezres évek első évtizedének végén válság söpört végig
nem csupán az országon, hanem az egész földkerekségen. Bercel hogyan vészelte
át a nehéz időket?
A legrosszabb esztendő egyértelműen a 2008-as volt, amikor a
gazdálkodásukban jelentős „likviditási” gondok jelentkeztek, lecsökkentek a
bevételeink. Nem maradt más megoldás, megszorító intézkedéseket kellett
bevezetnünk, ami sokaknak fájt a községben, de mindenki megértette, nem
várhattunk tovább ezekkel a lépésekkel. Szerencsére a következő évek már
könnyebb helyzetben találtak bennünket, sőt, fejlesztésekbe is foghattunk,
utakat újítottunk fel, elkészült a gyógyszertár, kialakítottuk a tájházat,
megépült a tűzoltóőrs, és most csak néhány lényeges vívmányt soroltam fel,
amivel Bercel gazdagodott.
*A gyerekei hogyan fogadták, hogy nem „szokványos” anyukájuk
van?
*Még kicsik voltak, amikor polgármester lettem. Nem egyszer
rángatták a kezemet, hagyjam már abba a beszélgetést az utcán, mert különben
elkésnek az iskolából. Idővel azonban megszokták ezt, és támogattak, a
legnehezebb időkben rendkívül jól esett, hogy biztos hátteret nyújtanak. A
lányom nagy büszkeségemre idén ment férjhez.
*Akad-e még olyan feladat, amely megoldásra vár a
településen?
*Bizony ám! Nézze meg például a polgármesteri hivatal
épületét. Rendkívül rossz az állapota. Nem is ajánlott már a
toldozgatás-foldozgatás: teljesen újat kell építeni. Ez is szerepel például a
2014-2020-as terveinkben, amiért központi támogatást igénylünk. Az ordaspusztai
ifjúsági szállót hamarosan átadhatjuk, és az árvízcsúcs-csökkentő tározónk is
befejezésre vár. Az intézményeinkben szintén akad feladat, így az iskola északi
szárnyának folytatása. Barnamezős beruházásokkal új munkahelyeket is szeretnénk
teremteni – ez ügyben tárgyalásban állunk befektetőkkel. Tavasszal kiírják a
pályázatokat, ekkor derül ki, mennyi központi pénzt igényelhetünk a terveinkre.
A lényeg: Bercel maradjon meg a jövőben is ennek a dél-nógrádi, Galga-menti
térségnek a központja.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése