Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Sárga ruhás polgárőrök irányítják a forgalmat Rimóc
központjában, ahogy a rekkenő hőségben, a Sipeki-patak hídján áthaladva
megközelítjük a falunap helyszínét, a közösségi ház és az iskola mögötti tágas
térséget. Gyors útbaigazítást követően egy élelmiszerbolt előtti árnyas helyen
„pihentetjük” a gépjárművet, míg körbetekintünk a forgatagban.
Amikor odaérünk, a színpadon éppen Beszkid Andor
polgármester köszönti az érdeklődőket – akik a napsütés elől sátrak hűvösébe
húzódtak -, és megemlíti, hogy messziről jött vendégeket köszönthetnek, és a
cseh-morvaországi Rosice küldöttségét üdvözli.
Egy erős, férfias kézfogás után a polgármester a közösségi
házba invitál bennünket, mondja, érdemes megnézni a helyi alkotók kiállítását.
Valóban, akad ámulnivaló a tárlaton. Emitt Várkúti Csaba mutatja be egyedi
kinézetű számítógépeit, amelynek a belső berendezése teljesen átlagos, de a
külalakja minden színben pompázik. Egy másik asztalon népi szőttesek, rimóci viseletbe
öltöztetett babák, egyéb „termékek”. Összeszámolni is nehéz, mennyi falusi
mesterember munkáit láthatja itt a nézelődő.
Visszatérünk a színpadhoz, ahol az óvodások fellépésén már
fittyet hánynak az emberek az izzasztó melegre, közvetlen közelről szeretnének
tapsolni a szeretett gyermek, unoka, dédunoka produkcióján. Nemsokára a
hagyományőrzők jönnek. Gondosan koreografált program szerint. Előbb az
iskolások pajkos műsort adnak, majd követik őket az idősebbek, a felnőttek. A
Rimóci Rezesbanda zenéjére ropják a táncokat, forgatják párjukat a férfiak,
lengetik a keszkenőket a hölgyek.
A kavalkád folytatója két roma gyermek. Hamisítatlan cigánytáncot
lejtenek, a fiúcska lába lankadatlanul pörög, miközben az alumínium kannából
igyekszik hangokat „kicsiholni”, a kislány pedig vidáman járja, látszik rajta,
nem az első alkalom, amikor közönség előtt csillogtatja tudását. A hagyományok
útján haladunk tovább: A Mikszáth néptáncegyüttes mintegy húsz perces egyvelege
következik.
Egyre több és több érdeklődő érkezik a falunapra. Az egyik
sátor alatt rimóci tésztát árulnak az asszonyok, hátrább népi játékokat
próbálgatnak apróságok és nagyobbak, egy körbekerített területen pedig
villámgyors autómodellek cikáznak. Elkészült a finom gulyás is, oly forró még,
hogy hosszú percekig kell fújni-hűteni, míg a kanalakat megmeríthetik a
tálkában.
A színpadon zajlik tovább az élet, jön a „tanoda”, Vincze
Brigi és „Magit néni”.
A sztárvendéget, Horváth Charlie-t nem várjuk már meg.
Búcsúzunk a falunaptól, mely valóban méltó volt egy cserháti kisközséghez – a
hagyományőrzés szellemében.
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése