Tizenkét év után távozott októberben a polgármesteri székből
Galgaguta faluvezetője, Orgoványi László. Az elmúlt három ciklusban sok
mindenre büszke lehet, de mint mondja, most már pihenni szeretne. Még polgármesteri pályája utolsó napjaiban beszélgettünk vele.
Reggeli órán találkozunk a galgagutai polgármesteri hivatali
irodájában. Fesztelen a beszélgetés, a „kötelező” kávé szürcsölése közben több
téma előkerül.
-
Annak idején, 2002-ben nagy lendülettel kezdtem a
munkához – idézi fel a polgármesteri tevékenység elejét. – Emlékszem, a
környéken először nálunk szereltek fel karácsonyi díszkivilágítást. Milyen
büszkén jártunk-keltünk akkor a faluban, fölöttünk égtek az izzók, az egész
főutca fényárban – remek érzés volt.
Nem sokkal később hozzáláttak az evangélikus templom
környezetének megtisztításához. Ami azért néhány – de azért gyorsan elsimuló -
nézeteltéréssel járt.
-
A községben eleinte furcsa szemmel nézték, miként
„akciózik” az önkormányzat – folytatja. – Ott állt több hatalmas gesztenyefa a
templom melletti tócsák között. Mi szerettük volna minél előbb kivágatni, mások
sajnálták. Az érvünk egyértelmű volt: balesetveszélyes, a lehulló levelek
eltömítik a csatornát, amit lehetetlenség olyan magasan kipucolni. De jött az
ötlet, a fákat hasznosítani is lehet: a kivágás után elvitettem a szomszédos
Püspökhatvanba, ahol szorgos faragó munkával elkészültek a faluközpont szobrai.
Jól döntöttünk. Igaz, egy idő után befészkelte oda magát a szú, ezért aztán
nemrégiben kicseréltettük a pusztulni indult szobrokat, s most már a tartósabb
tölgyből készült alkotások köszöntik itt a vendégeket.
Ahogy csevegünk, szóba kerül például az, hogy a környékbeli
polgármesterek milyen jó közösséget alkotnak. Eljárnak egymás eseményeire, állandó
a kapcsolat, tudnak a másik gondjairól-bajairól, közösen örülnek a
fejlesztéseknek. „Ez rendkívül fontos, és remélem, a jövőben is így marad” –
zárja le ezt a témát Orgoványi László.
Váltunk. Arról kezdünk tereferélni, az elmúlt tizenkét
esztendő során mire a leginkább büszke. Egy kicsit gondolkodik, majd sorolja a
vívmányokat.
-
A Keresztes-árokban létesített árvízcsúcs-csökkentő
záportározó kiépítése elengedhetetlenné vált. Hiszen egy-egy nagyobb esőt
követően veszélybe kerültek a község nyugati, észak-nyugati részei, betört a
víz az udvarokra, gyakran elsodorta az ólakat, kárt tett a berendezésekben, a
jószágokban. 2007-ben elkészíttettük tehát a tározót, és azóta ezzel nincs
gondunk. Ráadásul horgászhely, kiránduló övezet lesz ez a terület. De
említhetem még ugye a szoborparkot, az evangélikus templom melletti közösségi
tér kialakítását, a közvilágítás korszerűsítését, a hivatal és az orvosi
rendelő akadálymentesítését, vagy az iskola informatikai fejlesztését, az
internetes hálózat kiépítését, amelyhez több környékbeli település
kapcsolódott, ráadásul egy határon átnyúló pályázat eredményeképpen,
összeköttetést teremtettünk ily módon Ipolyon túli „testvéreinkkel”, a lukanényeiekkel.
Lassan itt a búcsú perce. Mégis, mi lesz ezután, hogyan
tovább? Teljesen elköszön-e a közélettől, vagy vannak még feladatok?
-
Elsősorban pihenni szeretnénk. Tudja, úgy vagyok ezzel,
idejében kell abbahagyni. Véleményem szerint nem lehet túlságosan sokáig
egyhuzamban ellátni a polgármesteri feladatokat. Hatvanhat éves vagyok,
mondhatom úgy is, benne a korban. Most már a szenvedélyemnek, a vadászatnak
szeretnék minél több időt szentelni. Egy utazás is vár rám: meglátogatom az Ausztráliában
élő fiamat, hogyan él, milyen a sorsa, mert ugye a nagy távolság miatt csak
skype-on tartjuk a kapcsolatot. Természetesen az utódom, bárki is lesz az öt
jelölt közül, számíthat rám, a tanácsaimra, a tapasztalataimra, ezért is
maradnék meg egyszerű testületi képviselőként. Mert nekem Galgaguta az életem!
Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése