Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Mi ez a görög zene? Itt, a cserháti hegyvonulatok ölelésében
merőben tájidegennek tűnik az ilyenfajta muzsika. Márpedig mind közelebb és
közelebb érve a nógrádsipeki községházához, nem csupán a fülbemászó dallamok erősödnek
fel, hanem az „alapzaj” is. A polgármesteri hivatal udvarán ugyanis épp a
falunap zajlik.
Valóban, a színpadon hellászföldi népviseletbe öltözött
hölgyek és urak járják a „szirtakit”, s ha nagyon vizslatnánk a szemlélődő
tömeget, biztos felfedeznénk köztük magát Zorbát – vagy legalább a hasonmását. Az Iliosz
együttes tagjai nem restek, a közönséget is bevonják a mulatságba. Egy
fejkendős nénike igencsak szabadkozik, de mellette egy másik asszony szinte
azonnal kötélnek áll.
Az árnyas fák hűvösében egyre nagyobb a sokaság. Ki-ki
hűsítő sör vagy üdítő mellett adomázik a komájával, rég látott ismerősök
csevegnek a terebélyes sátor alatt. Nem messze innen, finom illatfelhő csábítja
az emberfiát. Egy mesterszakács készíti a babgulyást – méghozzá marhahússal
körítve ám! Ezt meg kell kóstolni!
A színpadon közben egymást váltják a csoportok. A Vadrózsa
hagyományőrzők már befejezték, népviseletben bámulják a többieket. Most éppen a
szécsényi Palóc Néptáncegyüttes mutat be kis ízelítőt az erdélyi mezőségi kultúrkincsből.
Nini, apró kislányok és kisfiúk nagyszerűen, tökéletes mozdulatokkal „apróznak”
és „bokáznak”. A közelben a házigazda polgármester, Doman Ferenc nézi a
produkciót, miközben a testvértelepülés, a felvidéki Galábocs első emberével, Chudy Istvánnal
beszélget. De készülnek a borlovagrend képviselői is, az ő feladatuk az édes
nedűk versenyének minősítése.
Elérkezik lassan az egyik legérdekesebb „attrakció” ideje.
Pünkösdi királyt és királynét választanak. A vetélkedőre előzetesen lehetett
jelölteket állítani, s most fel is olvassák sorban a neveket. Nocsak: az
erősebb nemből alig-alig érkeznek a próbálkozók, egy izmos legényt úgy kell
feltuszkolni a színpadra, hogy vállalja a nem mindennapi megmérettetést. Lány
viszont bőven akad a sorban. De hát milyen feladatok is várnak rájuk: először
karaokéban mérik össze énektudásukat. Bátortalan hangon szól a dal, nehéz a
szöveggel megbarátkozni, főleg akkor, ha elhalkul közben a zene. A
villámkérdések következnek: például hogyan hívják a polgármester kutyáját?
„Wifi” – jön a súgás hátulról. És hány gyermeke van a jegyző úrnak? Persze a
furfangos kérdések sem maradnak el: hány feje van az embernek? A jelölt
kapásból rávágja: egy. Ugyebár csak a kobakjára gondolt, a végtagjaira nem. Jön
egy újabb furcsa próba: egy-egy helybéli utcából három-három lakost kell
„felkutatni” a közönség között. Ez még megy, de nagy nyilvánosság előtt közös fellépésre
hív a muzsika. Kacsatáncra ropják ifjak és idősebbek, végül indul a
„Szerelemvonat”…
Lassan „gyengül” a hőség, már ki lehet bújni a sátor
hűvöséből. Főként azért, mert – ugye focivébé rajtja előtt állunk – szambázó
hölgykoszorú kápráztatja el a népet, s teszi kigúvadóvá a férfiszemeket. Mire
pedig a poéngyáros Irigy Hónaljmirigyre kerül a sor, „saccra” már erősen ezer
fölé dagad a falunap résztvevőink száma.
A pünkösdi király is elnyeri jutalmát, a tombola fődíj
kerékpárja szintén gazdára talál, és tart még a móka és kacagás késő estébe
nyúlóan.
Szöveg és fotó: Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése