A balassagyarmati 23. gyalogezred katonái
az első sorokban harcoltak, amikor 1943. január 12-én a Donnál megindult a
szovjet csapatok rohama. A második világháborús hősökre vasárnap emlékeztek a
városban, a Hősök terén lévő 16-os honvéd szobornál.
A Jobbik helyi ifjúsági tagozata által rendezett ünnepségen
a szervezet vezetője, Veres Zsófia mondott köszöntőt, majd Gere József
helytörténész „historikus alapossággal” idézte fel a korabeli eseményeket.
Elöljáróban az 1938-as fegyverkezési programra utalt, amely az ország számára
teljesíthetetlen célokat irányzott elő. Így például hatszázezer új teherautó
beszerzése szerepelt benne, holott a hazai polgári forgalomban összesen
kétszázötvenezer hasonló jármű futott az utakon – beleértve a háromkerekű fuvaros
tricikliket is. Majd arról beszélt, hogyan kezdődött meg a 23-as gyalogezred
feltöltése, amit azonban az első bécsi döntés erősen befolyásolt, hiszen
Balassagyarmat helyett a Felvidékkel együtt visszakerült Losonc lett újra a
nógrádi hadászati központ.
Gere József hozzátette, 1942 nyarán a 23. gyalogezred is
bekerült a második magyar hadsereg frontra utazó alakulatai közé. A katonák egy
június végi napon gyülekeztek a mai Nagyligeti
Sporttelep helyén, majd a Kecske-ligetben búcsúzhattak el
hozzátartozóiktól. Július hatodikán szálltak vonatra, s meg sem álltak az
oroszországi frontig. Itt kemény harcok árán verekedték át magukat a Don
partjára. Súlyos veszteségeket elszenvedve alakították ki Hárs László százados
parancsnokságával a védekező állásokat. Ezeket érte 1943. január 12-én az első
roham, így a balassagyarmati bakák és tisztek első között szembesültek a
szovjet csapással, amit még aznap további tizennégy támadás követett. Gere
József szerint hazugság azt állítani, hogy a honvédek gyáván megfutottak volna
a hídfőről. Ellenkezőleg: a támadások sorozata mutatja, hogy milyen eltökélten
védekeztek.
Aztán jött a visszavonulás. A gyalogezred állományának
hatvan százaléka ott maradt holtan a csatatéren, vagy került hadifogságba. A
többiek tavasz közepén, májusban értek vissza Miskolcra, ahol azonnal
egészségügyi karanténba helyezték őket – de ahogy egy visszaemlékező mesélte,
csak arra voltak kíváncsiak, mennyire mérgeződtek meg a katonák a kommunizmus
mételyével. Július 8-án értek haza, Balassagyarmatra, ahol díszes ünnepségen
fogadták a gyalogezred maradékát – Oláh Ubald és zenekara játszott a
tiszteletükre.
A szónok végezetül elmondta: a rendszerváltásig szigorúan
hallgatniuk kellett a résztvevőknek, mit éltek át a Donnál. Aztán kaphattak
csak elégtételt és kárpótlást. 1993-ban állíttattak egy emléktáblát a 23-asok
emlékére, a 16-os honvéd szobron. Azonban jó esély van rá, hogy a közeljövőben
– már amennyire a pénzügyi lehetőségek engedik – a Bajcsy úti egykori
csendőrpalota előtt felállítsák a 23-as gyalogezred önálló emlékművét. A
látványterveket Párkányi Raab Péter szobrászművész már megalkotta, de összesen
mintegy tizenötmillió forintba kerülne az emlékmű elkészítése.
Az ünnepség hátralévő részében Szlatinszky Ivett szavalta el
Antóni Sándor: A Don-kanyarnál című versét, majd a megemlékezők gyertyákat és
mécseseket gyújtottak meg és helyeztek el a honvéd szobor tövénél.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése