Gyurkó Péter kollégám és barátom a pénteki Madách ünnepségen
remek fotókat készített Sidló Ferenc hetvenhét esztendővel ezelőtt készített és
felállított szobráról. Az egyik közeli fotó azonban rámutat egy komoly hiányosságra,
ami a kultusz erősítése miatt is felettébb rászorul a pótlásra.
Bizony, nincs a legjobb állapotban az alkotás. Nem vagyok
sem restaurátor, sem művészettörténész, sem másfajta, szoborügyek nívójának
megítélésében járatos szakember, de az még a laikus szemével is könnyen
észrevehető, mennyire megkopott minden, a fej, az arc, a kéz, a test, szóval
Madách állapota egyre romlik, amit az időjárás csak felerősít. Bevallom, én
magam, emlékezetemben nem tudom feleleveníteni, mikor láttam restauráló, vagy
akár csak toldozgató-foldozgató, festő-véső munkásokat itt, a régi vármegyeháza
nyugati oldalánál. Persze láttam már a Sidló-műre felcsimpaszkodó kiskölyköket,
meg alkalmi babérkoszorút is a homlokára aggatva.
Nem is olyan régen, amikor a Civitas Fortissima tér
beruházása készült, a Mikszáth-örökséget ápoló társaság fogta, és renováltatta
Herczeg Klára mell-alkotását, ami most pompásan csillog-villog, főként tavaszi
napsütésben. A közelmúltban pályázati pénzen sikerült az első világháborús
honvéd emlékművet „kicsinosítani” a Hősök terén, január 28-án fel is avatják
ünnepélyesen. A következő hasonló fejezet akár a Madách-szoborról is írható
lenne.
Nem tudom, kihez kellene fordulni, nem tudom – mert nem
beszéltem (még) e témában az illetékesekkel – a balassagyarmati városvezetésben
felötlött e a műalkotás megszépítésének ötlete, nem tudom, hogy ebbe lenne-e
beleszólása mondjuk a műemlékvédelmi hatóságnak, de egy tuti: Madách sokáig nem
maradhat így, mert az idő még jobban elemészti…
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése