Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Termetes mezei nyúl szökken át ijedten az úton
autónk előtt, és tűnik el a túloldali bokorban, amikor a kátyúkkal tarkított
aszfalton óvatosan ereszkedünk le a dombgerincről Patvarc felé. A Krumplibaba
Fesztivál remek hangulata már messzi méterekről hallatszik.
Nehéz parkolóhelyet találni, holott, így, délután négy óra
körül még közel sincs itt az esemény csúcspontja. Ahogy délre tekintünk, a
távolban villámok cikáznak, sötét felhők gyűlnek, igaz, a rádió hírmondása
szerint aligha ér ide a vihar, amely a Belső-Cserhát felett tombol. A
szabadidőpark felé vezető hídon áthaladva a távolban lovasokat pillantunk meg.
Apró gyermekek ülnek mosolygósan a pacik hátán, miközben a „kifutón”
körbe-körbe vezetik őket a szakképzett oktatók. Beljebb sétálva éppen egy kis
előadásba „botlunk”. Csernik Pál Szende bábos és mesemondó tálal egy történetet
a hallgatósága felé, miközben a nézők közül választ magának segítséget, hogy
még hitelesebb legyen a produkció. De csupán két perc, míg ebben a színes
forgatagban itt időzhetünk, hiszen a lényeget, azaz a krumplibabát keressük.
Nini, ott fő a finomság méretes kondérokban. Miközben az egyik asszony egy
hatalmas „varecával” (fakanállal) kavargat, társa már emeli is ki a rotyogó
üstből eme népi étket, amit tájegységtől függően nevezik még tócsninak,
lapcsánkának, vagy éppen macoknak. A krumplibabát aztán csinos lányok kenik meg
fokhagymás tejföllel, hiszen így van igazi „bukéja”. Gyűlik is az embersereg
tömött sorokban, hiszen mindenki szeretné megkóstolni e Palócföldre oly
jellemző ízletes ételt.
A nagyszínpad kezd megélénkülni. Két bohóc, Sanyi és Cini kacagtatja
éppen a nagyérdeműt – elsősorban az apróságokat. Külön kis székeket hoztak a
gyerekeknek, hogy minél közelebbről bámulhassák az előadást. Sőt, még őket is
bevonja a játékba a két mókamester, szárnybillegető pingvintáncot ropnak
közösen.
Felkapaszkodunk a szemközti emelkedőre, ahol a falusi
pincesorra vezet az út. Nagyszerű látvány nyílik innen, bár néhány sátor
takarja kicsit a kilátást. Amott egy fura hinta forog körbe, házi gyártású
kosarak az „ülőkék”, abban kuporognak a kicsik, miközben a szülők integetésre
buzdítják őket. A felfújható sportpályán pedig élő csocsómeccs kezdődik,
harsány kurjongatások közepette élvezik a résztvevők az örömjáték minden egyes
mozzanatát.
Nagy látványosság ez a fesztivál. Bernáth Kornéliával, a
község polgármesterével futunk össze, arcán mosoly, örül, hogy ennyien
eljöttek, mert 2010 óta egyik évben sem sikerült „összehozni” ezt a rendezvényt.
Most viszont, ahogy körbetekintünk szinte „fél Gyarmat”, mármint az alig három
kilométerre lévő Ipoly-parti város színe-java itt szórakozik. Nem messze tőlünk
az erdélyi partnertelepülés, Bors polgármestere és felesége beszélget.
Miközben indul a lovasíjász-bemutató és megérkezik az egyik
sztárvendég, a Felszállott a páva tévéműsorból ismert Herczku Ágnes
népdalénekes és csapata, mi már készülődünk a távozásra. A viharveszélynek
híre-hamva sincs már, szép, nyugodt lesz az este Patvarcon – már ami az
időjárást illeti, mert a kavalkád folytatódik, Bunyós Pityuval, Gáspár Lacival,
és a B. City Band fergeteges muzsikájával.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése