Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Szent és profán. Kettős ünnep ez a mai. Hiszen Szent
Annáért, Jézus nagyanyjáért szól az ima. Másrészt minden palóc egy közös
„kupola” alatt hirdeti az egymáshoz tartozást. Délelőtt a vallásé, délután a
hagyományok őrzéséé a főszerep ezen a vasárnapon, Balassagyarmaton.
Sokan vagyunk mi itt együtt. A Szent Anna
ünnep és a palócbúcsú július utolsó vasárnapján tömegeket vonz az Ipoly-parti
városba. Zászlók lengenek, táblák emelkednek a magasba, hirdetve mindazon települések
közösségét, akik eljöttek.
A nagytemplom elől indul a menet. Az esemény történetében először
a felújított főtéren keresztül. A hőség e korai, délelőtti órán is egyre
elviselhetetlenebb. Többen árnyékba húzódnak. A szent menet ezt nem teheti. Ők
a forró macskakövön vonulnak. Elöl egy apró kislány. Az élénk szél igencsak
lengedezteti a zászlaját, pici kezeivel alig bírja tartani a rudat. De menetel
serényen. Mögötte jönnek sorban a többiek: Érsekvadkert, Cserháthaláp,
Ipolybalog, Mohora, Csesztve, Cserhátsurány, Herencsény, Patvarc, Dejtár
maroknyi küldöttsége. Legtöbben Rimócról érkeztek. Négy lány cipeli vállán a
Mária-szobrot. Hangos az énekszó, a rezesbanda muzsikájára zengnek az egyházi
énekek.
A csoportok után halad a sorban dr. Márfi Gyula veszprémi
érsek. Ahogy sétál, menet közben áldást oszt. Dr. Stella Leontin, a gyarmati
plébános ugyanígy tesz. Hátrébb a világi méltóságok: Medvácz Lajos, a város
polgármestere és Balla Mihály országgyűlési képviselő, és még sokan-sokan – az
őrhalmiak zárják a menetet.
A Palóc Múzeum udvarán, a szandai kis káponka másánál rövid
megálló. Stella Leontin itt imád mond. A hangosbeszélőn az egész Palóc liget
hallja, hiszen közben mindenki megérkezett a búcsú fő helyszínére. A széles
központi tisztáson nagy színpad, ennek tetején áll az alkalmi oltár. Itt
kezdődik nemsokára a szentmise, amit Márfi érsek celebrál.
***
A délután már a profán világé.
Alig ért véget Szent Anna palóc miséje, fekete fellegek
gyülekeztek a gyarmati Palóc liget fölött, így a nagyszerűen sikerült
délelőttöt követően a délutáni népművészeti fesztivált kis híján meghiúsította
az időjárás.
Sokan meg is ijedtek a készülődő vihartól,
összeszedelőzködtek, s elmentek. Akik viszont kitartottak, a tömegrendezvényből
immár családias hangulatúvá vált eseményen szórakozhattak, ahol a
hagyományőrzés került előtérbe. Nagyszerűen táncolt például az ilinyi pergő
lábú legényke, Gyimesi Bence, míg az ipolybalogi „mindentudó” asszony, Lőrincz
Aranka Sarolta nagyszerű mesét mondott az egybegyűlteknek, amelyben
megelevenedett a Felvidék magyar-tót kevert világa.
A program gyorsítása végett a beharangozott időpontnál kissé
korábban kezdődött meg a Dobroda zenekar muzsikus aláfestésével a népviseletes
bemutató és Palócország szépeinek megválasztása. Gyimesi Bence nagy kedvvel
vitte táncba a fiatalabb és kicsit idősebb menyecskéket, ám nemsokára egy újabb
kiadós égi áldás következtében, aki tehette, felmenekült a színpadra, de a
vidám hangulat eme közjáték alatt is megmaradt.
Miután kitisztulni kezdett az égbolt, folytatódhatott a
műsor. A zsűri árgus szemekkel vizsgálta a jelölteket, és nem csak az volt a
fontos számukra, mennyire tökéletesen fest minden egyes részletében az adott
falura jellemző népviselet, hanem lényeges szempontként mutatkozott, ki milyen
büszkén, milyen tartással hordja elődei öltözékét. Végül a bíráló bizottság
döntése értelmében a gyönyörű őrhalmi ruhában pompázó Rados Zsófiának ítélte
oda a „Palócország Szépe” címet, és az azzal járó jutalmakat. A legszebb palóc
fiatal menyecske a szintén őrhalmi Bóta Bettina lett, míg a „korosabb”
menyecskék táborából a rimóci Holecz Istvánné bizonyult a legcsinosabbnak. A
legszebb palóc leánynak az érsekvadkerti Kovács Nikolettet választották, a
családi kategóriát pedig ugyancsak az őrhalmiak nyerték, az ipolybalogiak
előtt.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Gyurkó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése