Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Minden egyes tájegységnek megvan a rá jellemző,
hamisítatlan foglalkozása. A Hortobágy pusztaságán csikósok kurjantása
hallatszik, míg a Cserhát, vagy a Börzsöny erdőségeiben fakitermelők vágják a
csereket és tölgyeket hűvös halomba. Ez utóbbi mesterség művelőinek rendeztek
versenyt Keszegen.
Valóban, az időjárás szinte Petőfi pennájára való:
"tüzesen süt le a nyári nap sugára", ahogy megközelítjük a keszegi
szabadidőközpont széles rétjét. Szinte mindenütt narancssárga „pólós” férfiak,
ők a versenyzők. Hátukon szám jelzi, egytől tizennyolcig, melyik csapathoz
tartoznak. Hiszen szerte e régióból, a Börzsöny és Cserhát, vagy a Pilis
területén működő gazdaságok és cégek munkatársai jöttek el, hogy az országos
fakitermelő verseny regionális válogatóján megmutathassák tudásukat.
Egy hűs fa tövében Juhász István pihen, de nemsokára már
buzgón nyilatkozik az Ipoly TV kamerája előtt. Ő hazánk legkiválóbb
„timber-mestere”, világbajnoki hetedik a sportágban, tudják, az olyan
foglalatosság, amikor a nehéz fatörzseket pillanatok alatt dirib-darabra
vagdossák a tekintélyes méretű baltákkal.
De nincs idő bámészkodni, mert az egyik szervező, az Ipoly
Erdő Zrt. képviseletében a „szpíker” szerepkörében beszélő Lengyel László máris
a motorfűrész-összeszerelő viadalra hívja a jelentkezőket. Hosszú asztalon
sorakoznak a fakitermelés eme elengedhetetlen kellékei, egyik oldalon a
versenyzők, velük szemben a szigorú bírák. Rajtjelre indul a „meló”:
villámgyorsan mozognak az újjak, pillanatok alatt tekerednek le a csavarok,
kerül fel a láncsor a fogakra, majd újból le és föl. Lám, szurkolók is akadnak,
a barátok hevesen biztatnak: „gyerünk Pisti, jól húzd meg” – és István máris
kész a művelettel, emeli kezét, befejezte. Talán fél perc volt az egész.
Kissé odább baktatunk. Egy patakmedret átugorva lovakat
pillantunk meg. Hiszen a girbe-gurba, vékony hegyi ösvényekre bizony a
legfelkészültebb terepjáró alkalmatosságok sem jutnak el, oda bizony a négylábú
állatok szükségeltetnek. A műsorközlő hosszan ecseteli e kiváló csődörök
tulajdonságait: hidegvér és szívósság, kitartás és bivalyerős alkat. Íme,
könnyedén húzza magával a paci-páros a mázsás fahasábot, még a legnehezebb
akadályokon is átjut. Persze ez most csak síkvidéki bemutató, ám nem nehéz
elképzelni mindezt a meredekebbnél meredekebb terepeken, hóban, sárban,
fagyban.
Hamarosan újabb feladat következik, ahol a csapatmunkáé a
főszerepet. Egy pályán kell végighaladni a team-nek. Van benne minden, ami elengedhetetlen
a fakitermeléshez. Fűrészelés, majd darabolás, hasítás, nyesedék-eltávolítás,
mindezt percek leforgása alatt. Nini, egy jó hatvanéves munkás mekkora elánnal
vágja bele hosszú nyelű baltáját a fába, ami rögvest kettéhasad. A nagy
hőségben kövér izzadtságcseppekkel birkóznak a favágók, de tökéletes a
csapatmunka.
Körbenézünk még egy kicsit: egy sátor alatt,
látványosságként apró vízimalom lapátkerekei forognak, odébb a szponzor, Stihl
szakemberei tartanak termékbemutatót. A versenyzők számára pedig következnek az
újabb feladatok, hogy aztán a győztesek büszkén emelhessék magasba megérdemelt
jutalmukat.
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése