A Mennyországban az egyik
középső felhőn sütkérező Sebes Gusztáv fogja
magát, engedélyt kér Szent Pétertől, hogy néhány órára lemehessen a Földre,
körbeszaglászik szeretett hazájában, mégis, mi fán terem manapság a magyar
foci.
Lepottyan Budapest belvárosában, beszáll egy taxiba,
kiviteti magát délnyugat-Budára, az MLSZ székházába, oda a Balatoni út mellé.
Bemenne, de a portás útját állja, meghökkenve nézi az ötvenes évek viseletét
rajta:
-
Maga kicsoda?
-
Sebes Gusztáv vagyok.
-
Nem ismerem magát jóember. Kihez jött?
-
Hát csak körbenéznék fiam, tudja én voltam ebben az
országban a legeredményesebb szövetségi kapitány…
-
A franccal szórakozzon öregúr, húzzon a fenébe.
Azzal kitessékeli az ajtón Guszti
bácsit.
Egye fene, mormogja magában, hát
inkább továbbállok, hátha máshol nagyobb kedvvel fogadnak. Visszahuppan a
taxiba, és ha már erre vezetett az útja, elviteti magát Telkibe. Hallotta, ott
valami komoly komplexum épült, elsősorban az utánpótlásnak, megnézi hát a
fiatalokat, netán rácsodálkozik egy-két tehetségre.
Kiérve Telkibe először csettint
egyet, mondván szép kis vityillót húztak fel itt, biztos kényelmes is, meg
mindennel felszerelve, remélhetőleg egy-két taktikai tábla is van, amelyre
felrajzolható a védekezési-támadási stratégia.
Az egyik pályán éppen edzést
tartanak. Valamelyik U-válogatott foglalkozására téved, nekitámaszkodik a
kapunak. Épp támadás fut a pályán, a szélen a felnyírt hajú kiskölyök átveszi a
labdát, pontosabban csak átvenné, mert dadog a bokán a játékszer. Bent középen
mozog a társ, hát nagy nehezen megszelídíti a lasztit, beível, de rendkívül
pontatlanul, messzi túlszáll a középcsatár feje felett. Az ívelő ráhorkan a
társra, és akkorát káromkodik, hogy az Etyeki-dombság összes csúcsa beleremeg.
Persze a sértett fél sem hagyja annyiban. Guszti bácsi pedig szomorúan sarkon
fordul. Rájuk nem érdemes az időt és az energiát pazarolni…
Visszafelé menet a fővárosba,
eszébe jut a Ferencváros. Vajon mi van a legnépszerűbb klubbal? Az Üllői út-Könyves
Kálmán körút sarkán keresi a pályát. De csak sisakos urakat lát tömegével,
hatalmas darukat, meg egy félkész stadiont. Odalép az egyik munkáshoz és
megkérdi:
-
Öcsémuram, mi épül itten?
-
Hát nem tudja maga, hiszen az egész ország ezt dörmögi:
a Fradi-stadion.
-
De jó! És hol játszanak ma a fiúk?
-
Hát a Puskásban!
-
Micsoda???
-
Ja… maga még Népstadionként ismeri.
-
Netán valami nemzetközi kupában?
-
Áhhh… dehogy, csak itt a magyar bajnokságban.
-
És legalább vezetik a bajnokságot?
-
Francokat! Még dobogón sincsenek.
-
És ki az edző?
-
Ricardo Moniz.
-
Nem magyar az ipse? Még a nevét se hallottam sosem.
-
Valami holland ürge.
-
És kik játszanak? Nyilasi, meg valami kissrácról
hallottam… Várjon csak, mi is a neve… igen… Lisztes!
-
Hol vannak azok már. Csak a Józsi meg…
-
A Mucha még játszik?
-
Áhhh… a Józsi vezetéknév, ő a csapatkapitány is.
-
De azért vannak a Fradiból válogatottak, nem?
-
Csak a Böde. Az tudja, nagydarab csatár.
-
Más nem?
-
Mások? Tele van külföldivel a csapat. Néhány néger
srác, hollandok, egy spanyol...
Na, ez már sok(k) volt tényleg
Guszti bácsinak. Búcsúzóul kezet fog, jó munkát kíván, de itt sincs már több
keresnivalója.
A Hungária körúton haladva gondol
még egyet, hátha lesz valami pozitív élménye is. Betér egy kocsmába.
Nagybajszú, hetven év körüli, jó
százhúsz kilós törzsvendég könyököl a pultnál, megszólítja.
-
Milyen a magyar foci, barátom?
-
Maga honnan jött, hogy nem tudja! A béka feneke alatt
van!
-
Hogyhogy?
-
Most aláztak le bennünket a hollandok 8-1-re, a románok
levertek 3-0-ra, nem jutottunk ki a világbajnokságra…
-
Sajnálom. De gondolom, ez valami különleges eset volt.
-
Dehogy uram, legutóbb 1986-ban voltunk kinn VB-n, akkor
meg a ruszkik páholtak el 6-0-ra.
-
De hát remény csak van… Most voltam kinn Telkiben,
láttam azt a szép edzőközpontot, meg az épülő Fradi-stadionnál is megálltam.
-
Hja, bátyám, pénz az van dögivel itt, minden a bőrlabda
körül forog, csak úgy úsznak befelé a milliók és milliárdok a fociba, a
miniszterelnökünk is stadiont épített magának a szülőhelyén. Csak tudja, a
mennyiség, még nem minőség…
-
És maga szerint mi kellene a minőséghez…
-
Futballisták uram, futballisták. Mert ezek, akik most
vannak falábúak. Sok-sok pénzt keresnek, tudásuk meg nulla. Visszasírom én,
kérem szépen a régi szép időket, kisgyerekként láttam Puskást, Kocsist,
Czibort, az volt ám a nagy csapat, ezek a nyomukba sem jöhetnek.
Guszti bácsi nem fedi fel
kilétét, csendesen elmosolyodik, és kilép a kocsmából. „Ideje hazamenni”, szól
egyet, majd a következő pillanatban eltűnik a Föld színéről.
Jobb neki a Mennyországban. Ott
ultizhat Puskással, fröccsözhet Lakat Karcsi bácsival, de azért elmondja Bozsik
Cucuéknak: ha nem akarnak elszomorodni, inkább maradjanak itt fenn, a felhők
ölelésében, ne kívánkozzanak még egy percig sem a magyar futball jelenlegi
miliőjébe.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése