A híres vár lábánál található kis községből, Nógrádról
indult a világhírnév felé dr. Hesz Mihály, hogy 1968-ban a mexikói olimpián
aranyozza be kajakos pályafutását. A fiatalos, életvidám sportolót, aki
„civilben” fogorvos, szombaton szülőfalujában köszöntötték, ahol az általános
iskola immáron az ő nevét viseli.
A jeles napon zsúfolásig megtelt az általános iskola
tornaterme. Balra a tanulók foglaltak helyet, az első sorban pedig a
díszvendégek, köztük az ünnepelt, valamint egykori edzője Babella László. A
színpad előtt ott feküdt a kajak, amelyben ülve és serényen lapátolva Hesz
Mihály oly sok dicsőséget szerzett hazánknak. Mellette pedig egy kis teknő,
amelyben kisgyermekként az első ismerkedéseket tette meg a vízzel.
Először a település polgármestere, Szórágy Gyuláné szólt a
megjelentekhez. Kiemelte, hogy olyan személyiséget választottak névadóul,
akikre felnézhetnek a gyerekek, akiket példaképként állíthatnak maguk elé, hogy
tehetséggel, szorgalommal, kitartással milyen komoly teljesítményt, milyen
nagyszerű eredményeket lehet elérni. Babatiné Márton Márta, a Hesz Mihály
Általános Iskola igazgatója hasonlóképpen szólt: a név kötelez, és a kiváló
kajakoshoz méltóan kell élniük, tanulniuk mindazoknak, akik a jövőben a nógrádi
intézmény padjait koptatják.
Ezután két diák idézte fel az olimpiai bajnok életútját,
majd egykori felvételen elevenedett meg, amint 1968-ban, a Xochimilco (ejtsd:
Szocsimilkó) tó vizén, az utolsó métereken hajrázva dőlt el a kajak egyes ezer
méteres küzdelem Mexikóvárosban. Az ünnepelt beszédében elárulta a „titkot”, mi
vezetett a nagy győzelemhez: egy esztendővel az olimpia előtt már jártak a
helyszínen, megismerték a klímát, megtapasztalták a magaslati levegő hatásait,
és Hesz Mihály rájött arra, ha az utolsó kétszáz méterre elegendő oxigént
tartalékol, ha a végletekig visszatartja a lélegzetét, marad annyi ereje, hogy
nagy lendülettel a célig lapátoljon. Így is lett: a szovjet Saporenko ereiben
szinte meghűlt a vér, ahogy magyar vetélytársa „faképnél” hagyta a hajrában.
- Az első csomagot otthonról, a szülőföldről, Nógrádról
hoztam. A szorgalmat, a fegyelmet, a kitartást, a hazaszeretetet, amely
jellemezte a nógrádi vár hőseit. Aztán tizenkét évesen Vácra kerültem. A
második útravaló csomagot itt kaptam. Sokféle sporttal próbálkoztam, míg ráleltem
a kajakozásra, s szerencsés módon összetalálkoztunk mesteremmel, Babella
Lászlóval. A Duna egyszer és mindenkorra megbabonázott. Kajakkal jártam fel
Pestre edzeni, majd onnan, árral szemben haza. Ez mind-mind hozzájárult ahhoz,
hogy egyre jobb eredményeket érjek el. Mexikóba már egy tokiói ezüstéremmel a
nyakamban érkeztem. Tudtam, itt kevés a kirobbanó erő, ésszel kell cselekedni,
mert különben alaposan pórul járhat az ember. Taktikusan versenyeztem: az első
kétszáz méteren a mezőnnyel haladtam, hogy egy kicsit altassam a legnagyobb
vetélytársakat, hiszen korábban mindig lassabban kezdtem. A táv közepén
tudatosan kiengedtem, hogy maradjon energia a hajrára. Ott aztán mindent egy
lapátra tettem fel. Látni kellett volna Saporenko döbbent arcát, ahogy ritmust
váltva elhaladtam mellette. Biztos vagyok abban, hogy a korábbi akklimatizáció,
az olimpia előtti év tapasztalatszerzése okozta, hogy minden Mexikóba kiutazott
kajakos és kenus olimpiai érmes lett 1968-ban” – emlékezett vissza a múltra
Hesz Mihály.
Dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia
főtitkára következett a szónokok sorában. Elmondta, egy olyan családhoz
csatlakoznak a nógrádi iskolások, amelynek jelképe a színes ötkarika. A diákok
előtt pedig nem csupán arra nyílik lehetőség, hogy rendszeresen találkozzanak,
és együtt táborozzanak a többi, olimpiai bajnok nevét viselő intézmény
„kispajtásaival”, hanem magukba szívhatják azt a szellemiséget is, amelyet az
olimpiai mozgalom képvisel.
Az ilyen ünnepségek elmaradhatatlan kelléke a szalagtűzés.
Az iskola egykori és mai diákjai hozták be a zászlót, amelyre nagy műgonddal
helyezte el Hesz Mihály a kézjegyével ellátott „pántlikát”. Majd minden egyes
tanuló személyesen vehette át a névadótól az olimpiai bajnokot ábrázoló kis
jelvényt.
A program következő részében Dudás György a Rétsági Járási
Hivatal vezetője, Selmeczi Zoltán a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ
főosztályvezetője szintén a névadás jelentőségéről szólt, Pető Tibor evezős
világbajnok, Vác alpolgármestere pedig személyes emlékeket idézett, ahogy
fiatal sportolóként Hesz Mihály őt biztatásul kedélyesen vállon veregette.
Az ünnepségen színesítő kulturális műsorban felléptek a
Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola helyi tagozatának muzsikus
növendékei és tanárai, a berkenyei népet nemzetiségi énekkar, a nógrádi
néptáncosok, valamint a házigazda iskola tanulói.
Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése