2015. január 7., szerda

Kajakos névadó a szülőfaluban



A híres vár lábánál található kis községből, Nógrádról indult a világhírnév felé dr. Hesz Mihály, hogy 1968-ban a mexikói olimpián aranyozza be kajakos pályafutását. A fiatalos, életvidám sportolót, aki „civilben” fogorvos, szombaton szülőfalujában köszöntötték, ahol az általános iskola immáron az ő nevét viseli.
A jeles napon zsúfolásig megtelt az általános iskola tornaterme. Balra a tanulók foglaltak helyet, az első sorban pedig a díszvendégek, köztük az ünnepelt, valamint egykori edzője Babella László. A színpad előtt ott feküdt a kajak, amelyben ülve és serényen lapátolva Hesz Mihály oly sok dicsőséget szerzett hazánknak. Mellette pedig egy kis teknő, amelyben kisgyermekként az első ismerkedéseket tette meg a vízzel.

Először a település polgármestere, Szórágy Gyuláné szólt a megjelentekhez. Kiemelte, hogy olyan személyiséget választottak névadóul, akikre felnézhetnek a gyerekek, akiket példaképként állíthatnak maguk elé, hogy tehetséggel, szorgalommal, kitartással milyen komoly teljesítményt, milyen nagyszerű eredményeket lehet elérni. Babatiné Márton Márta, a Hesz Mihály Általános Iskola igazgatója hasonlóképpen szólt: a név kötelez, és a kiváló kajakoshoz méltóan kell élniük, tanulniuk mindazoknak, akik a jövőben a nógrádi intézmény padjait koptatják. 

Ezután két diák idézte fel az olimpiai bajnok életútját, majd egykori felvételen elevenedett meg, amint 1968-ban, a Xochimilco (ejtsd: Szocsimilkó) tó vizén, az utolsó métereken hajrázva dőlt el a kajak egyes ezer méteres küzdelem Mexikóvárosban. Az ünnepelt beszédében elárulta a „titkot”, mi vezetett a nagy győzelemhez: egy esztendővel az olimpia előtt már jártak a helyszínen, megismerték a klímát, megtapasztalták a magaslati levegő hatásait, és Hesz Mihály rájött arra, ha az utolsó kétszáz méterre elegendő oxigént tartalékol, ha a végletekig visszatartja a lélegzetét, marad annyi ereje, hogy nagy lendülettel a célig lapátoljon. Így is lett: a szovjet Saporenko ereiben szinte meghűlt a vér, ahogy magyar vetélytársa „faképnél” hagyta a hajrában.
- Az első csomagot otthonról, a szülőföldről, Nógrádról hoztam. A szorgalmat, a fegyelmet, a kitartást, a hazaszeretetet, amely jellemezte a nógrádi vár hőseit. Aztán tizenkét évesen Vácra kerültem. A második útravaló csomagot itt kaptam. Sokféle sporttal próbálkoztam, míg ráleltem a kajakozásra, s szerencsés módon összetalálkoztunk mesteremmel, Babella Lászlóval. A Duna egyszer és mindenkorra megbabonázott. Kajakkal jártam fel Pestre edzeni, majd onnan, árral szemben haza. Ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre jobb eredményeket érjek el. Mexikóba már egy tokiói ezüstéremmel a nyakamban érkeztem. Tudtam, itt kevés a kirobbanó erő, ésszel kell cselekedni, mert különben alaposan pórul járhat az ember. Taktikusan versenyeztem: az első kétszáz méteren a mezőnnyel haladtam, hogy egy kicsit altassam a legnagyobb vetélytársakat, hiszen korábban mindig lassabban kezdtem. A táv közepén tudatosan kiengedtem, hogy maradjon energia a hajrára. Ott aztán mindent egy lapátra tettem fel. Látni kellett volna Saporenko döbbent arcát, ahogy ritmust váltva elhaladtam mellette. Biztos vagyok abban, hogy a korábbi akklimatizáció, az olimpia előtti év tapasztalatszerzése okozta, hogy minden Mexikóba kiutazott kajakos és kenus olimpiai érmes lett 1968-ban” – emlékezett vissza a múltra Hesz Mihály.

Dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára következett a szónokok sorában. Elmondta, egy olyan családhoz csatlakoznak a nógrádi iskolások, amelynek jelképe a színes ötkarika. A diákok előtt pedig nem csupán arra nyílik lehetőség, hogy rendszeresen találkozzanak, és együtt táborozzanak a többi, olimpiai bajnok nevét viselő intézmény „kispajtásaival”, hanem magukba szívhatják azt a szellemiséget is, amelyet az olimpiai mozgalom képvisel.
Az ilyen ünnepségek elmaradhatatlan kelléke a szalagtűzés. Az iskola egykori és mai diákjai hozták be a zászlót, amelyre nagy műgonddal helyezte el Hesz Mihály a kézjegyével ellátott „pántlikát”. Majd minden egyes tanuló személyesen vehette át a névadótól az olimpiai bajnokot ábrázoló kis jelvényt.
A program következő részében Dudás György a Rétsági Járási Hivatal vezetője, Selmeczi Zoltán a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ főosztályvezetője szintén a névadás jelentőségéről szólt, Pető Tibor evezős világbajnok, Vác alpolgármestere pedig személyes emlékeket idézett, ahogy fiatal sportolóként Hesz Mihály őt biztatásul kedélyesen vállon veregette. 

Az ünnepségen színesítő kulturális műsorban felléptek a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola helyi tagozatának muzsikus növendékei és tanárai, a berkenyei népet nemzetiségi énekkar, a nógrádi néptáncosok, valamint a házigazda iskola tanulói.
Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése