2015. január 25., vasárnap

Málnaünnep a Börzsöny lábánál

Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.
 
Amikor véget ért a szüret, és az utolsó szem gyümölcs is a kosárban landolt, a tömött málnás ládák pedig a hűtőházban várnak további sorsukra, nos akkor már van mit ünnepelni. Mint ahogy Berkenyén tették a kétnapos Málnafesztiválon.

A község központjában, ezen a vasárnap kora délutáni órán igen nagy nyüzsgés fogadja a látogatót. A fogadó tőszomszédságában sátrak sorakoznak, alattuk különböző portékákat kínálnak serényen az ideérkező vendégeknek. Szemközt, a színpadon a műsor kezdődik.  Az elmúlt hetek folyamatos falujárása során tapasztalt magyar népzene után üdítőleg hat ránk a német nemzetiségi muzsika. A verőcei Őszikék néptáncegyüttes hölgytagjai gyönyörű kék ruhában mutatják be a hagyományos sváb táncot – később férfiak is csatlakoznak hozzájuk. Míg a műsort csodáljuk, odalép mellénk Schmidt Józsefné, a házigazda polgármester, aki mondja, a német tradíciókat Nógrád megyében már csak Berkenyén és a szomszédos Szendehelyen őrzik. Lám, ahogy elhangzik a mondat, a bemondó máris a szendehelyi kórust kéri fellépésre. Harmonikaszóra zeng a „sramlidal”, a közönség pedig, mintha csak egy bajor vásárban lennénk, vállvetve ring a ritmusra, balra és jobbra: „Sag dankeschön mit roten rosen” éneklik, s valóban hálás köszönet a szép előadásért.

A hőség egyre elviselhetetlenebb, az egyre gyarapodó közönség nagy többsége az árnyékba húzódik. Innen szemlélik előbb a vácrátótiakat, majd mosolyogva azt az alpesi szerelmi évődést, amit a verőcei csoportból mutat be egy idős pár – nemsokára megtapasztalhatjuk, a kor végképp nem akadály, ha jókedvre kell deríteni az embereket, hiszen a hetvenhét éves (!) táncos úr úgy ropja, mint egy hetyke legény, a botot sebesen pörgetve teste körül.

A következő szám a málnaszedés pillanataiba ad betekintést. A berkenyei vegyeskórus málnával díszített egyenpólóban mulat és mulattat a színpadon. Vége a munkának, lehet nótázni bátran, s ezt teszik a vendéglátók fiatalabbakból álló csoportjának tagjai is. Aztán ismét a verőceiek következnek: gyors átöltözés után fergeteges cigány-produkciót mutatnak be – természetesen a fentebb említett pergő lábú bácsi főszereplésével.

A nagy melegnek hamar vége szakad, mire a nagymarosi, legalább negyvenfős fúvószenekar zenélni kezd, egyre feketébb felhők gyülekeznek a falu fölött, és félő, hogy hamar leszakad az ég. Az eső áldását nem is ússzuk meg – jól időzítve, a színes felvonulás kezdetére érkezik meg a kiadós zápor. Villámgyorsan fut be a hosszú, gumikerekű turista-vonat fedett része alá a nép, a felvezető traktorok bakján ülők esernyőt nyitnak, csak szegény lovasok áznak, de ők megszokták ezt. Így megy a menet egyik utcából a másikba, üdvözölve azt, hogy idén is jó termést szüreteltek, akadt bőven a Börzsöny alján ebből az ízletes málnából.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése