Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Amikor véget ért a szüret, és az utolsó szem
gyümölcs is a kosárban landolt, a tömött málnás ládák pedig a hűtőházban várnak
további sorsukra, nos akkor már van mit ünnepelni. Mint ahogy Berkenyén tették
a kétnapos Málnafesztiválon.
A község központjában, ezen a vasárnap kora délutáni órán
igen nagy nyüzsgés fogadja a látogatót. A fogadó tőszomszédságában sátrak
sorakoznak, alattuk különböző portékákat kínálnak serényen az ideérkező vendégeknek.
Szemközt, a színpadon a műsor kezdődik.
Az elmúlt hetek folyamatos falujárása során tapasztalt magyar népzene
után üdítőleg hat ránk a német nemzetiségi muzsika. A verőcei Őszikék
néptáncegyüttes hölgytagjai gyönyörű kék ruhában mutatják be a hagyományos sváb
táncot – később férfiak is csatlakoznak hozzájuk. Míg a műsort csodáljuk,
odalép mellénk Schmidt Józsefné, a házigazda polgármester, aki mondja, a német
tradíciókat Nógrád megyében már csak Berkenyén és a szomszédos Szendehelyen
őrzik. Lám, ahogy elhangzik a mondat, a bemondó máris a szendehelyi kórust kéri
fellépésre. Harmonikaszóra zeng a „sramlidal”, a közönség pedig, mintha csak
egy bajor vásárban lennénk, vállvetve ring a ritmusra, balra és jobbra: „Sag
dankeschön mit roten rosen” éneklik, s valóban hálás köszönet a szép
előadásért.
A hőség egyre elviselhetetlenebb, az egyre gyarapodó
közönség nagy többsége az árnyékba húzódik. Innen szemlélik előbb a
vácrátótiakat, majd mosolyogva azt az alpesi szerelmi évődést, amit a verőcei
csoportból mutat be egy idős pár – nemsokára megtapasztalhatjuk, a kor végképp nem
akadály, ha jókedvre kell deríteni az embereket, hiszen a hetvenhét éves (!) táncos
úr úgy ropja, mint egy hetyke legény, a botot sebesen pörgetve teste körül.
A következő szám a málnaszedés pillanataiba ad betekintést.
A berkenyei vegyeskórus málnával díszített egyenpólóban mulat és mulattat a
színpadon. Vége a munkának, lehet nótázni bátran, s ezt teszik a vendéglátók
fiatalabbakból álló csoportjának tagjai is. Aztán ismét a verőceiek
következnek: gyors átöltözés után fergeteges cigány-produkciót mutatnak be –
természetesen a fentebb említett pergő lábú bácsi főszereplésével.
A nagy melegnek hamar vége szakad, mire a nagymarosi,
legalább negyvenfős fúvószenekar zenélni kezd, egyre feketébb felhők
gyülekeznek a falu fölött, és félő, hogy hamar leszakad az ég. Az eső áldását
nem is ússzuk meg – jól időzítve, a színes felvonulás kezdetére érkezik meg a
kiadós zápor. Villámgyorsan fut be a hosszú, gumikerekű turista-vonat fedett
része alá a nép, a felvezető traktorok bakján ülők esernyőt nyitnak, csak
szegény lovasok áznak, de ők megszokták ezt. Így megy a menet egyik utcából a
másikba, üdvözölve azt, hogy idén is jó termést szüreteltek, akadt bőven a
Börzsöny alján ebből az ízletes málnából.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése