„A legíróbb író.” „Isten a Palóc
Olümposzról.” Ilyen jelzőket használtak például a kortársak és az utókor
méltatói Mikszáth Kálmánnal kapcsolatban. Szűkebb hazánk kiemelkedő irodalmi
személyiségére születésnapja alkalmából Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima
téren is megemlékeztek.
Az ünnepség elején a Mikszáth Kálmán Társaság nevében
Pásztor Sándor köszöntötte a jelenlévőket, majd felvezetésként néhány
gondolatot idézett az ezen a blogon korábban megjelent „Miért szeressük Mikszáth
Kálmánt?” című jegyzetből.
Ezután a Szent Imre Keresztény Iskola diákjai adtak elő egy
jól megszerkesztett műsort, amelyben párhuzamosan olvastak fel
visszaemlékezéseket, illetve részleteket néhány Mikszáth-műből. Mondataik
nyomán megelevenedett a Ló a bárányka és a nyúl című novella tragikus háttere, s
elhangzott: „Jánoska, hallod, apád az életbe visszadalolt”. De felidéződött a
Beszterce ostroma temetési jelenete, a Néhai bárány pár kezdő „képsora”, vagy
az „Az a fekete folt” néhány jelenete.
Az iskolás lányokat igazgatójuk, Melo Ferenc emlékbeszéde
követte. Ő elsősorban azt hangsúlyozta ki, mennyire volt Mikszáth Kálmán az
ellentmondások embere. Mert a joviális, nyugodt, a karosszékében pipára gyújtó
úr e benyomás alapján akár „unalmas” író is lehetett volna, „érdektelen”
témákkal, ellenben varázslatosan nyúlt a történetekhez, a figurákhoz. Írásaiból
nem hiányzott a romantika, viszont végtelenül realista módon mutatott
olykor-olykor ironikusan éles képet saját koráról. Közismerten elítélte a
dzsentri életmódot és viselkedésformát, mégis, pozitív hőssé változtatja az e
magatartásformát mutató Noszty Ferit. „Megkésett hősei”, mint Pongrácz István,
vagy az „időutazóvá” váló Zrínyi Miklós őrültnek tűnnek, talán azok is
valójában, ugyanakkor a régimódiság jegyeit erkölcsi magasztosságukban,
lovagias emberségükben is magukon viselik. Melo Ferenc hozzátette: számunkra,
nógrádiaknak ő a „Nagy Palóc”, aki nem csupán az ország, de az egész világ elé
tárta e vidék, a palóc emberek, a palóc táj értékeit, minden szokásával,
babonáival. Ezért is, talán mi, a kései „leszármazottak” tudjuk igazán
értelmezni, egyben értékelni és elfogadni Mikszáthot.
A rendezvény végén a megemlékezők megkoszorúzták az író régi
vármegyeháza előtt álló szobrát.
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése