Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
A dejtári testvér-települési találkozóról csupán
pár perces autóút a Vecei Vigalom. Hiszen itt is „banzáj” van, azaz falunap.
Aminek az első felvonása még egy komoly ünnepség, aztán utána jöhet az össznépi
móka és kacagás.
A polgármesteri hivatal épületétől indul a menet. Elöl
népviseletes fiatalok vonulnak, nemzetiszínű lobogóval, mögöttük a községi
címert hordozzák. A temető melletti trianoni emlékkő az állomás. Itt beszél az
egybegyűltekhez előbb Molnár János polgármester, majd Balla Mihály
országgyűlési képviselő. A koszorúkat pedig Molnár Fanni Honfoglalás-énekére
helyezik el a talapzaton.
A községháza udvarán és a művelődési ház mögötti szabadtéri
színpad környékén nagy már a körforgás. Egy kis karámban kecske és birkák,
gondosan simogatják is őket a gyerekek. A túloldalon már készülnek a
finomságok, hiszen egyidőben ezzel Fakanál Fesztivál is zajlik, a pörkölttől a
palacsintáig többfajta főtt étel közül lehet válogatni.
A színpadon kezdődik a mulatság. Hagyományőrző csoportok
lépnek fel. A helybéliek pajkos körtánca nagy tapsvihart arat, de ezt a
jutalmat kapja a szomszédos települések, a palánkiak, a folyón túli
ipolynagyfalusiak, vagy a borsosberényiek produkciója is.
Mi lehet az az emberpróba? A „szpíker”, Szőlősi Kornél
rövid, tömör választ ad: „majd meglátjátok”. Aztán valóban hahotától zeng az
egész környék. Mert a hét jelentkező fiatalember számára igencsak
„emberpróbáló” feladatsorokat ötlöttek ki. Gumikesztyűs tehénfejés egy műanyag
pohárba. Bizony mindenhová fröcskölték a vizet a fiúk, de csak elvétve jutottak
el a cseppek a célig. Vagy Toldi Miklós-féle kéz-oldaltartás, igaz, nem
petrencés rúddal, hanem egy-egy borosüveggel. Ki bírja legtovább? Három percnél
megáll az óra, de a karok még mindig bírják a „gyűrődést”. Na, de az
„erőspistával” és chilivel megfűszerezett palacsinta csupán szájjal történő
felmajszolása a tányérról! Ugyan már, gyerekjáték! Vagy sörivás szívószállal?
Egy férfiembernek ez sem jelenthet akadályt. Mindenesetre a nézőtér egy nagy
kacagás.
És megy tovább a műsor, hastánccal, néptánccal,
kabaré-előadással, "szentivánéji" tűzugrással, végül a hagyományos
Eperbállal.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése