Azon a szörnyű hajnalon, 1944. december
9-re virradóra iszonyatos robbanás rázta meg a várost. A menekülő német
csapatok romba döntötték a település ékkövét, Közép-Európa egyik legnagyobb
ortodox zsinagógáját. A pusztulás hetvenedik évfordulóján az utókor emléktáblát
állított a díszes épület tiszteletére – ahol egykor magaslott, a mai piac
területén.
Egy közösség erejét, számát, jelentőségét hűen jelzi minden
városban, faluban, mekkora nagyságú a temploma, ahol a hívek összegyűlhetnek.
Miután a balassagyarmati és környékbeli zsidóság lélekszáma a XIX. század
közepén egyre csak gyarapodott, kézenfekvő volt, hogy új zsinagógájukat is
monumentálisra emeljék. Így készült el 1868-ra a négyezer embert is befogadni
képes, hatalmas épület a mai
Thököly és Hunyadi utcák között, a jelenlegi piac helyén.
Csakhogy, amikor elérkezett a második világháború vérfürdőjének végzete, a nyár
elején elhurcolt izraelita lakosság sorsához hasonlóan a zsinagóga sem élte meg
a békét. A német hadsereg raktárnak használta a templomot, majd miután
menekülniük kellett a városból, felrobbantották.
A hetvenedik évfordulóra a Hit Gyülekezete helyi szervezete
által kezdeményezett emléktábla-állítás avatóünnepségén a vasárnap délelőtti
esőmentes, de cseppet sem kellemes időben, Nógrádi Gergely operaénekes, a budapesti
Frankel Leó utcai zsinagóga kántora előadásában gyönyörű siratóének szólt
bevezetőül, majd Bauer József, a balassagyarmati zsidó hitközség elnöke
emlékezett. Elöljáróban, néhány mondatban az idei Holocaust-emlékév helyi
eseményeit és a nagy múltú közösség történetét idézte fel, milyen komoly
szerepet is játszott több évszázadon át a város kulturális, gazdasági,
kereskedelmi, művészeti életében. Majd rátért a zsinagógára. Kiemelte, hogy
mivel az 1850-es években már száz-százhúsz zsidó gyermek született a városban
és környékén, így fontossá vált, egy méltó méretű templom felemelése. Amely
aztán a nagy ünnepeken telis-tele lett emberekkel. A szónok kiemelt néhány
momentumot is, az épület fennállásának közel nyolcvan évéből. Újságcikkekből
idézett, hogy a megyei sajtó milyen szép szavakkal szólt arról például, amikor
a belső térben, az első világháborúban és a Civitas Fortissima „csehkiverő”
harcaiban életét áldozott zsidó katonák emléktábláját avatták, vagy azt a
napot, amikor ezrek köszöntötték a városba érkező új főrabbit. Kitért a szomorú
időkre, a Holocaustra, és a felrobbantás szörnyű óráira.
Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere személyes,
meghitt gondolatokkal hangsúlyozta, a település szent helyének számít, ahol
egykor a zsinagóga állt. A zsidóság múltja, azok az értékek, amelyeket annak
idején megteremtettek, azok a vívmányok, amelyekkel a zsidó emberek, az
egyszerű pékek, kereskedők, vagy akár az építész Magos (Munk) Dezső
hozzájárultak a település fejlődéséhez, mindi-mind szerves részét képezik a
város történelmének, és az utókor kötelessége, hogy tisztelegjen előttük. Egy
idézetet is hangoztatott, mely szerint az izraelita hitű lakosságot a gyűlölet
pusztította el, és a szeretet emlékezik rájuk, és a mai nemzedékeket ez a
szeretet vezesse, ha a múltat idézik, ha a jelent látják, vagy a jövőbe
tekintenek.
Mocsár Richárd, az ötletgazda Hit Gyülekezete lelkésze pedig
két fontos szempontot emelt ki: azt, hogy a felrobbantott templom és a hozzá
szorosan kötődő oktatási és kulturális intézmények egyfajta szellemi műhelyt
képeztek annak idején, másrészt utalva Medvácz Lajos szavaira kiemelte, a
szeretet mellett az igazságosság is előtérbe kerüljön, ha a múlt ártatlan
véráldozataira gondolunk.
Az emléktábla leleplezését, és a koszorúk elhelyezését
követően zárásként ismét Nógrádi Gergely énekelt – a Remény Dalát előadva.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése