Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
A Bánki Nyár programsorozatának egyik legfontosabb „kelléke”
a június végi dzsesszfesztivál. Ennek a rendezvénynek „nagykövete” volt éveken
keresztül a két esztendeje elhunyt kiváló klarinétos, Joe Murányi. Az ő tiszteletére
most szobrot avatott az utókor.
Két szobor áll mostantól egymással szemben a bánki tónál. Az
országút felőli oldalon, a hotel kertjében Louis Armstrong a varázslatos
„fekete trombitás” néz vissza a járókelőre. A túlparton, a víziszinpad
tőszomszédságában pedig Joe Murányi mosolyog hamiskásan, bal kezében lazán
tartva elmaradhatatlan kísérőjét, a klarinétot. Hűs éjszakákon talán meg is
elevenedik a két alkotás, s miközben „Dzsó bácsi” csodálatosan szólózik, az a
rekedtes hang is megszólal az éterben: „What a wonderful world…”.
Joe Murányi nem akárki volt a világ dzsessz-színpadjain.
Közel negyvenévesen kerül be az Armstrong-zenekarba, ami óriási
megtiszteltetésnek számított, szakmai kitüntetésnek, nem mellesleg egyetlen
fehér bőrű művészként muzsikált a „bandában”. A magyar származású, mezőkövesdi
gyökerekkel rendelkező remek zenész idősödő fejjel csöppent a bánki fesztivál
forgatagába, s lett örökös fővédnöke a rendezvénynek. Ahogy
szoboravató-köszöntőjében a helyi polgármester, Ivanics András fogalmazott,
„Dzsó bácsi” szerette, sőt, imádta ezt a tóparti környezetet, s nem csupán
utánozhatatlan hangszeres játékával, hanem remek humorával, könnyedségével is
lenyűgözte a zenerajongókat. Megérdemelte, hogy szobrot állítsanak neki, amely
példás együttműködés eredményeként készült el Győrfi Lajos műhelyében: a
költségekhez hozzájárult a Nemzeti Kulturális Alap, több civil szervezet, és a
Tó Hotel tulajdonosa is.
Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke beszédében „a
dzsessz katedrálisának” nevezte a bánki eseménysorozatot, amely Nógrád megye, a
Palócföld jó hírét viszi el messzi tájakra. Joe Murányi pedig ebben a
népszerűsítésben igazi vezérszerepet vállalt, személyes jelenlétével az évek
során emelve a rendezvény rangját.
A továbbiakban, a szakma nevében Nagy Iván, a Swing Jazz
Kultúráért Alapítvány kuratóriumi tagja elevenítette fel személyes élményeit
Joe Murányiról, majd Prokai Gábor művészettörténész magáról a szoborról mondott
pár érdekes méltató szót. Scott Robinson pedig, aki akár Murányi-örökösként is
tekinthető, a mester szeretett hangszerével szólaltatta meg „Dzsó bácsi” egyik
saját, „Dont Cry” (Ne sírj) című szerzeményét.
A szobor leleplezését követően kezdetét vette a három napos
dzsesszfesztivál.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése