A legnagyobb élményről lemaradtunk. A Csóványos tetején
épült, felújított geodéziai mérőállomás-kilátó átadásának kora délelőtti idején
még tejfelszínű köd lepte el a környéket, így a teraszra fellépdelve, szinte az
orrunkig sem láttunk. Aki viszont kitartott, déltájban már varázslatos
panorámában gyönyörködhetett.
Már maga a kijutás a Csóványos tetejére is igencsak „rázós”.
A szó szoros értelmében. A diósjenői szabadidőparkból induló Land Rover
terepjáró sofőrje felettébb megszakad, míg a meredek emelkedőkön kaptatva, éles
kormánymozdulatokkal, ralisokat megszégyenítő módon a járművet az úton
igyekszik tartani. Az effajta vadregényes „kiránduláshoz” nem szokott
sajtómunkatárs hangos „hopp” felkiáltásokkal jelzi, mennyire szokatlan számára,
amint a sártengerben cikázva ide-oda csúszik alatta a kocsi. Az adrenalin-szint
ilyenkor megemelkedik, s bizony az autóban jól esik a humorizálás.
Nagy nehezen aztán megérkezünk a Börzsöny legmagasabb
csúcsához. Bár a mi terepjárónk másodikként „fut be”, fenn már sokan
várakoznak. A bátrak bátrai ők, iskolások és elszánt túrázók, akik
gyalogszerrel tették meg ezt a mintegy kilenc kilométert a csúcsig.
Köröttünk tejfehér köd lepi el a tájat, a látótávolság talán
tíz-tizenöt méter lehet, a kilátó tetején lobogó zászlók is elvesznek a párával
itatott levegőben. Érdemes összehúzni a kabát cipzárját, mert az erős szél
bizony metsző hideget áraszt, kifejezetten fázik az ember.
Míg mindenki felér, legalább fél óra eltelik. Miután a
kilátó tövében kihelyezett ismeretterjesztő táblákat elolvassuk, felmászunk a
133 fokból álló körlépcső soron. Igaz, tudjuk előre, a táj előttünk tényleg a
ködbe vész, az élmény akkor is óriási, hiszen érezzük, alattunk az ország. Nem
marad más, a legfelső teraszon előttünk lévő tablókon nézzük meg, ha szép,
tiszta lenne az idő, meddig révedhetne el tekintetünk, talán még a Magas-Tátra
bércei is felbukkannának északon.
Mire leérünk, nemsokára kezdődik az ünnepség. Házigazdánk,
az Ipoly Erdő Zrt., a „Nyugattól keletig a nógrádi erdőkben” címet viselő
komplex ökoturisztikai fejlesztés keretében korszerűsítette ezt a kilátót,
amely eredetileg geodéziai mérőállomásnak készült, de a mai idők kihívásai azt
diktálják, az idegenforgalom érdekeit is illik kihasználni. Nem csupán erről a
Pest-nógrádi vidékről (hiszen éppen két megye határán állunk), de Budapest
közelsége miatt a fővárosból és környékéről is szép számmal érkeznek ide
turisták, hogy miután jól elfáradtak, a 22 méter magas torony
tetejéről csodálhassák meg ezt az erdő borította, varázslatos tájat. Erről
beszélnek a magas rangú vendégek is, mint dr. Bitay Márton Örs állami földekért
felelős államtitkár, Balla Mihály és Harrach Péter országgyűlési képviselők,
dr. Szabó Sándor Nógrád megyei kormánymegbízott (maga is lelkes természetjáró),
és természetesen Kiss László, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója. Megtudjuk,
hogy ez a projekt egy 505 milliós, három lépcsős program része, és hamarosan a
kibővített katalinpusztai látogatóközpont és a somoskői vadaspark is elkészül.
Szó esik arról, hogy a közelmúltban a pénzügyi szemléletet egyre inkább a
szakmai megközelítés elsőbbsége váltotta fel az erdőgazdálkodásban, az emberek
felé igyekeznek nyitni, amelynek egyik pontja például a tíz százalékos
árkedvezménnyel ellátott szociális tűzifa-program – az Ipoly Erdő Zrt. ehhez
hétezer köbméteres mennyiséggel csatlakozott. Minden felszólaló igyekszik
hangsúlyozni, remélhetőleg a közeli – és középtávoli jövőben más erdészeti
társaságok is belefognak komoly fejlesztésekbe, hogy egyre több ilyen kiváló
hely szolgálja ki a természetjárókat, mint ez a csóványosi kilátó.
A nap lassan kezd kibújni a fellegek közül, amikor
elindulunk lefelé a terepjáróval. Nem veszélyesebb (vagy veszélytelenebb?) az
út lefelé, mint fölfelé, apró zökkenőkkel gurulunk le a fák közötti szűk úton.
Kicsit irigykedve tekintünk vissza azokra, akik még maradtak, mert a köd már
szűnik, és talán perceken belül kitisztul a láthatár. Nem baj, lesz még idő,
hogy megcsodálhassuk ezt a pompás panorámát.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése