Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Szente – Sokszínű programokkal csábították a vendégeket múlt
vasárnap a község közösségi terére és környékére. Termelői vásár, sütés-főzés,
mesejáték-előadás és tájházavató ünnepség jól megfért egymás mellett – a
késő-délutáni, esti fergeteges koncertekről már nem is beszélve.
Fura látvány fogadott bennünket, ahogy a hatalmas hőségben
odaérkeztük a szentei közösségi térhez. Egy traktorszerű jármű éppen
kiszabadított egy sár fogságába esett furgont – amelynek sofőrje ügyet sem
vetett a sárga-piros szalaggal elkerített „tiltásra”. Illés Kálmán, a házigazda
polgármester fejcsóválva figyelte az eseményeket, de hamarosan jobb lett a
kedve, amint az aznapi programokat ecsetelte. Az Ipoly-menti Palócok
Térségfejlesztő Egyesületének néhány munkatársa kíséretében kisvártatva elindultunk
a „szomszédságba”. Fahídon áthaladva értünk a tájházhoz, ahol az udvaron már
helyi fiatalok, népviseletbe öltözötten gyülekeztek. Miután megérkezett Balla Mihály
országgyűlési képviselő, kezdetét vette az átadóünnepség. Felvezetőként
furulyajáték szólt, majd Illés Kálmán számolt be arról, milyen forrásokból
„csinosították” ezt a régi parasztházat és szerezték meg a berendezéseket, a
kiállítási tárgyakat. Segítettek ebben az uniós pályázatok, de kiemelte a
helybéliek jótékony adakozókedvét is. Balla Mihály személyes példákkal szolgált
arra, milyen fontos a mai, üzletlánc-termékeken felnőtt nemzedéknek az elődök
értékeinek megőrzése, a hagyományok ápolása. Egy-egy százéves komód, egy-egy
régi-régi szerszám, amit utoljára talán nagyapáink használtak a mezőn a széna
összehordása közben, milyen hatalmas kincs az utókornak. Urbán Gábor, a
térségfejlesztő egyesület nevében végül örömét fejezte ki, hogy a tájház létrehozásában
ők is közreműködhettek.
A szalag átvágása után, benn az épületben kellemesen
üdítőleg hatott a kintinél jó pár fokkal alacsonyabb hőmérséklet. A búbos
kemencén csuprok és fazekak sorakoztak, meg is jegyezték néhányan, milyen finom
is az ilyen cserépedényekben készült jófajta töltött káposzta. A konyha után
nézelődtünk kicsit a tisztaszobában, majd visszatértünk a hőségbe. Először a
szabadtéri kemence környékén „szaglásztunk”. Tejfölös-hagymás kenyérlángos
készült éppen – meg is indultak a pavlovi reflexek. Nem messzire innen
palacsintasütő asszonyok sürgölődtek, s ha már ez a mértéktelen majszolásra
ingerlő édesség került fókuszba, hát a közösségi ház előtti színpadon is az
ízletes étek került szóba. A „Palacsintás király” című mesejátékot adta elő a
mihálygergei amatőr színtársulat – palóc tájszólással vegyítve. Az asszonyok
humoros produkcióját kacagva nézték az apróságok és szüleik.
Sétánk során még röpke szemlét tettünk a helyi portékák
kirakodó vásárán, de a fő műsorszámokat, amelyre majd a nagy tömeg befutott,
már nem vártuk meg – este a Hooligans zenekar fellépésén százak és százak
„csápoltak”.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése