Csütörtökön délelőtt alig ütötte még el a
tízet a balassagyarmati Nagytemplom órája, amikor egyre többen gyülekeztek izgatottan a
Széchenyi és Ady utcák sarkán. Az egykori Huszár-villában kialakított Civitas
Fortissima Múzeum – bár még csak egyfajta „próbaüzemben” működve – megnyitotta
kapuit a látogatók serege előtt.
Amikor ifj. Tóth György, a Magyar Rádió riportere
társaságában megérkeztünk a villához, éppen egy népes társaság ballagott a
bejárati lépcsőn felfelé, köztük például Balla Mihály országgyűlési képviselő
és dr. Szakács Zoltán a Civitas Fortissima Kör elnöke. Nyomukban kisvártatva
„befutott” Medvácz Lajos, a város polgármestere. Benn már megkezdődött az
alkalmi tárlatvezetés. Harth Tamás muzeológus buzgón kapcsolgatta a
távirányítót, ujjai nyomán az aulában felállított képernyőn sorra jelentek meg
a korabeli film – és fényképfelvételek, bejátszások, amelyhez rövid
magyarázatok is elhangzottak. A terem közepén egy első világháborús géppuskát
szemlélhettek meg a látogatók – ehhez hasonló fegyverekkel is lőtték annak
idején Vizy Zsigmond százados katonái a kaszárnyába befészkelődött cseheket.
Az egyik belső teremben Matúz Gábor, a múzeum alapítója
buzgón nyilatkozott Olicsek Ádámnak, az Ipoly TV riporterének, mellettük a
vendégek a kiállítási tárgyakat vizsgálgatták. Néhányan a mai is meglévő (a
Kossuth utcában most az idegenrendészeti szálló lakóinak „otthona”) egykori
laktanya makettjét járták körbe, ami, mint kiderült, nemrégiben készült el. A
falon a harcokban részt vevők neveit olvashatták az érdeklődők, a Civitas
Fortissima Kör ötletgazdájának, Kamarás Józsefnek a fia, Kamarás Sándor pedig
az üvegbúra mögötti plakátok feliratait olvasgatta. De sokan álltak meg a
vasutas egyenruha, vagy a régi vasútállomás képét elénk táró makett előtt is,
aki pedig akarta, egy korabeli vasúti váltót is megmarkolhatott.
A legbelső, harmadik kiállító helyiségben egy 1919-es szoba
tárult elénk, nagy szekrénnyel, fotellal, az íróasztalon egy ősi Remington (?)
típusú írógéppel. Itt szólítottuk meg a tévés interjú végeztével Matúz Gábort,
hogy mit is jelent voltaképpen a „próbaüzem” kifejezés.
- Saját meglátásom szerint most mintegy hatvan százalékos
berendezettségi állapotban van a Civitas Fortissima múzeum – mondotta. – Akad
még néhány pótlandó használati tárgy, például szőnyeg, néhány falra is kerülnek
még vitrinek, plakátok, de az igazi érdekességek még váratnak magukra.
Szeretnénk még inkább „interaktívvá” tenni a kiállítóhelyet, hogy ne csupán az
emlékek között sétálhassanak a látogatók, hanem kis programokat is szervezünk
majd számukra. Megsúgom, már készül az a Benes, volt csehszlovák elnököt
ábrázoló portré, amelyet majd puzzle-darabokból lehet kirakni, de egyéb
különlegességekkel is készülünk.
Nemsokára, a tárlat megtekintésének szinte csúcspontján
ismét az alapító kért szót – a látogatókhoz fordulva. Mivel eljött Medvácz
Lajos és Balla Mihály is, hát szóljanak a vendégekhez. Mi több, a polgármester
gyorsan magára öltött egy első világháborús honvéd zubbonyt – közben rászólt
valaki, hogy a nyaknál is gombolja be -, magára csatolta az övet, kezébe vett
egy puskát – Balla honatya tréfásan odavetette: ne felé fordítsa a csövet -,
fejére húzott egy sisakot és hozzákezdett rövid beszédéhez.
-
Nagyon jó érzés, mondhatni repes a szívem most, hogy
azon a helyen, ahol egykor Huszár Aladár, Balassagyarmat városparancsnoka
lakott, most egy múzeumot nyithatunk ki. Egy olyan kiállítóhelyet, amelynek
megtervezése, kialakítása, berendezése mind-mind hűen mutatja azokat az értékeket,
amelynek szellemében 1919-ben elődeink harcoltak – vitézség, hazaszeretet,
összetartás, és mérhetetlen lokálpatriotizmus.
Az országgyűlési képviselő, pedig
átvéve a „gondolati fonalat”, köszönetet mondott mindazoknak, akik
közreműködtek a múzeum megteremtésében. Kiemelte az Ipoly Erdő Zrt. szerepét,
hangsúlyozva, hogy a gazdasági élet szereplői a kultúra terén is mecénássá
léphetnek elő, ezzel gazdagítva a történelmi várost, ápolva a múlt értékeit.
Örömét fejezte ki, hogy széles együttműködés keretében, színvonalas
kiállítóhelyet alakítottak ki Balassagyarmat legfényesebb napjának
tiszteletére.
A meglepő alkalmi megnyitót követően még jó ideig elidőztek
a vendégek a kilencvenhat esztendővel ezelőtti események relikviáit szemlélve –
és reméljük, mihamarabb immár a teljes tárlati anyagot megtekintheti a
közönség.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése