2015. január 30., péntek

Kitárta kapuit a Civitas Fortissima Múzeum



Csütörtökön délelőtt alig ütötte még el a tízet a balassagyarmati Nagytemplom órája, amikor egyre többen gyülekeztek izgatottan a Széchenyi és Ady utcák sarkán. Az egykori Huszár-villában kialakított Civitas Fortissima Múzeum – bár még csak egyfajta „próbaüzemben” működve – megnyitotta kapuit a látogatók serege előtt.

Amikor ifj. Tóth György, a Magyar Rádió riportere társaságában megérkeztünk a villához, éppen egy népes társaság ballagott a bejárati lépcsőn felfelé, köztük például Balla Mihály országgyűlési képviselő és dr. Szakács Zoltán a Civitas Fortissima Kör elnöke. Nyomukban kisvártatva „befutott” Medvácz Lajos, a város polgármestere. Benn már megkezdődött az alkalmi tárlatvezetés. Harth Tamás muzeológus buzgón kapcsolgatta a távirányítót, ujjai nyomán az aulában felállított képernyőn sorra jelentek meg a korabeli film – és fényképfelvételek, bejátszások, amelyhez rövid magyarázatok is elhangzottak. A terem közepén egy első világháborús géppuskát szemlélhettek meg a látogatók – ehhez hasonló fegyverekkel is lőtték annak idején Vizy Zsigmond százados katonái a kaszárnyába befészkelődött cseheket.

Az egyik belső teremben Matúz Gábor, a múzeum alapítója buzgón nyilatkozott Olicsek Ádámnak, az Ipoly TV riporterének, mellettük a vendégek a kiállítási tárgyakat vizsgálgatták. Néhányan a mai is meglévő (a Kossuth utcában most az idegenrendészeti szálló lakóinak „otthona”) egykori laktanya makettjét járták körbe, ami, mint kiderült, nemrégiben készült el. A falon a harcokban részt vevők neveit olvashatták az érdeklődők, a Civitas Fortissima Kör ötletgazdájának, Kamarás Józsefnek a fia, Kamarás Sándor pedig az üvegbúra mögötti plakátok feliratait olvasgatta. De sokan álltak meg a vasutas egyenruha, vagy a régi vasútállomás képét elénk táró makett előtt is, aki pedig akarta, egy korabeli vasúti váltót is megmarkolhatott.

A legbelső, harmadik kiállító helyiségben egy 1919-es szoba tárult elénk, nagy szekrénnyel, fotellal, az íróasztalon egy ősi Remington (?) típusú írógéppel. Itt szólítottuk meg a tévés interjú végeztével Matúz Gábort, hogy mit is jelent voltaképpen a „próbaüzem” kifejezés.
- Saját meglátásom szerint most mintegy hatvan százalékos berendezettségi állapotban van a Civitas Fortissima múzeum – mondotta. – Akad még néhány pótlandó használati tárgy, például szőnyeg, néhány falra is kerülnek még vitrinek, plakátok, de az igazi érdekességek még váratnak magukra. Szeretnénk még inkább „interaktívvá” tenni a kiállítóhelyet, hogy ne csupán az emlékek között sétálhassanak a látogatók, hanem kis programokat is szervezünk majd számukra. Megsúgom, már készül az a Benes, volt csehszlovák elnököt ábrázoló portré, amelyet majd puzzle-darabokból lehet kirakni, de egyéb különlegességekkel is készülünk.
Nemsokára, a tárlat megtekintésének szinte csúcspontján ismét az alapító kért szót – a látogatókhoz fordulva. Mivel eljött Medvácz Lajos és Balla Mihály is, hát szóljanak a vendégekhez. Mi több, a polgármester gyorsan magára öltött egy első világháborús honvéd zubbonyt – közben rászólt valaki, hogy a nyaknál is gombolja be -, magára csatolta az övet, kezébe vett egy puskát – Balla honatya tréfásan odavetette: ne felé fordítsa a csövet -, fejére húzott egy sisakot és hozzákezdett rövid beszédéhez.
-        Nagyon jó érzés, mondhatni repes a szívem most, hogy azon a helyen, ahol egykor Huszár Aladár, Balassagyarmat városparancsnoka lakott, most egy múzeumot nyithatunk ki. Egy olyan kiállítóhelyet, amelynek megtervezése, kialakítása, berendezése mind-mind hűen mutatja azokat az értékeket, amelynek szellemében 1919-ben elődeink harcoltak – vitézség, hazaszeretet, összetartás, és mérhetetlen lokálpatriotizmus.
Az országgyűlési képviselő, pedig átvéve a „gondolati fonalat”, köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek a múzeum megteremtésében. Kiemelte az Ipoly Erdő Zrt. szerepét, hangsúlyozva, hogy a gazdasági élet szereplői a kultúra terén is mecénássá léphetnek elő, ezzel gazdagítva a történelmi várost, ápolva a múlt értékeit. Örömét fejezte ki, hogy széles együttműködés keretében, színvonalas kiállítóhelyet alakítottak ki Balassagyarmat legfényesebb napjának tiszteletére.

A meglepő alkalmi megnyitót követően még jó ideig elidőztek a vendégek a kilencvenhat esztendővel ezelőtti események relikviáit szemlélve – és reméljük, mihamarabb immár a teljes tárlati anyagot megtekintheti a közönség.
Hegedűs Henrik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése