Mozgalmas életút a muzsika szeretetében

Bősze Ádám, a Virtuózok című tehetségkutató televíziós műsor vezetője ország-világ elé tárta a minap, hogy milyen jó hírű Balassagyarmaton a zeneiskola. Ennek, a teljes nevén Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolának (RMAMI) igazgatója immár harmincegy esztendeje Ember Csaba, akit nemrégiben, több évtizedes kimagasló szakmai tevékenysége elismeréseként Nógrád Megye Díszpolgára címmel jutalmaztak. Vele készítettünk interjút.

*Hogy is volt az a kezdet, az ismerkedés a muzsikával?

*Zeneszerető, de nem szakértő szüleimnek köszönhetem mindezt. Talán hároméves lehettem, amikor kiderült, abszolút hallásom van. Négyévesen édesanyám elkezdett zongorázni tanítani. Mivel otthon nem volt hangszerünk, hát egy papírlapra felrajzolta a billentyűzetet, és így gyakoroltam, miközben elképzeltem, miként is hangzana ez élőben. Ez még Ecsegen történt. Később, 1955-ben Balassagyarmatra költözött a család. Itt először Bertalan Ákosnál, majd a Réti Zoltán és Hemerka Gyula nevével fémjelzett, az akkori művelődési házban (ahol ma is dolgozom – jegyzi meg) működő zenei munkaközösségben kezdtem komolyabb tanulmányaimat, több hangszeren tanultam, és kórusban is szerepeltem.

*A reményteli indulást követően azonban kis híján pályát módosított.

*Nővéremet és bátyámat korábban már felvették a konzervatóriumba, és ahogy a legkisebb gyermeknél szokás, nekem más pálya után kellett néznem. Így kerültem a Szántó Kovács János Gimnáziumba, ahol Skotnyár Ottó, Balázs Pál és Kurinczi Béla tanár urak jóvoltából rendkívüli módon megszerettem a fizikát és a kémiát, olyannyira, hogy országos tanulmányi versenyeken is részt vettem. Mi több, eldöntöttem, hogy a továbbtanulásomat ebbe az irányba „fordítom”. Csakhogy elbuktam a felvételin.

*És megint előtérbe került a zenei pálya.

*Azért a középiskolás évek alatt sem hanyagoltam a muzsikálást, többször kísértem például a Csikász-féle irodalmi színpados csoportot, kamaraegyüttesben játszottam. (Hej, azok voltak a szép idők – sóhajt fel.) Ha már nem lehetek természettudományos oktató, hát megint a zene felé kacsintottam. Felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tagozatára, e mellett Balassagyarmat város egyéni ösztöndíjjal is támogatott.

*Miért éppen a pedagógusi szak vonzotta, miért nem a hangszeres karrier?

*Már gyermekkoromban szerettem a fiatalabbakkal törődni, a kicsikre vigyázni. Emlékszem, egyszer a Bajcsy Iskola balatoni táborában harminc alsós diákot bíztak rám. Ugyanez vonatkozik a zenére is, a tanítás, a tudás átadása óriási öröm számomra.

*A budapesti évek alatt sok mindenbe „belekóstolt”.

*A főiskola igen sokrétű élményt biztosított. Számos, ma nemzetközileg ismert művész volt a hallgató-társam, elég, ha csak a Virtuózok egyik zsűritagjára, Szenthelyi Miklósra gondolok. Menet közben elvégeztem a Magyar Rádió zenei forgatói tanfolyamát, külsős munkatársként tevékenykedtem a tévénél is. Az Állami Bábszínházban Pernye András tanárom javaslatára zenetörténetet és a Pinceszínházban hangképzést tanítottam. Akkoriban ez a sokrétű munka teljesen természetesnek számított a főiskolán.

*Diplomaszerzés után ugyan kapott csábító állásajánlatokat, Ön mégis hazatért Balassagyarmatra. Miért?

*Tartoztam ennyivel a városnak. Az otthonomnak, amely ösztöndíjjal támogatott, amely felkarolt. Illett viszonozni mindezt. Remélem, az elmúlt negyven esztendőben sikerült valamit törlesztenem.

*Hazatérve rögtön belecsöppent egy nagy hagyományokkal rendelkező kórus életébe.

*Hivatalosan ugyan csak 1979-től számítok az idén már 151 esztendős Balassagyarmati Dalegylet kórusvezetőjének, de lényegében 1974-től ketten vezényeltük a város és a szövetkezetek által támogatott énekkart Réti Zoltánnal. A rendszerváltás után nyertük el újra patinás nevünk. Rengeteg kedves emlék fűz a dalegylethez. Külföldi fellépések sokasága, versenysikerek. Felejthetetlen pillanatok. Most is készülünk, Prágába kaptunk meghívást, egy nemzetközi adventi kórusfesztiválra.

*A „zeneiskola” irányítását 1983-tól vette át, amely azóta nem csupán hírnevében, hanem oktatási „skálájában” is erősödött.

*Büszke vagyok azokra az értékekre, amelyeket az elmúlt három évtizedben – őrizve a Réti Zoltán teremtette értékeket – a munkatársaimmal megteremtettünk. Először is, remek, összetartó, kiváló minőségű tanári kar dolgozik nálunk. Nem csupán a saját, egyéni sikereikkel emelkednek ők ki, az Apáczai Csere-díjakkal, a Németh László – és Csokonai-díjakkal, hanem a tanítványok világraszóló eredményeivel is. Banda Ádám hegedűművész, Tóth Balázs trombitaművész, és még sorolhatnám a neveket, mind-mind innen, az Óváros térről indultak a hírnév felé, és ami roppant fontos, nagy örömmel térnek vissza, akár egy-egy röpke koncert erejére is. Másodsorban a hatalmas népszerűségnek örvendő rendezvényeinket, legfőképpen a nyári muzsikus tábort említeném. Legalább negyven-ötven ország ifjú tehetsége töltötte itt nálunk a július végét, és pallérozódott olyan neves tanárok segítségével, mint Perényi Eszter, Keönch Boldizsár, vagy Klenyán Csaba, a Berlini Filharmonikusok hegedűse, a lengyel származású berlini karmester, Karol Borsuk pedig szinte hazajáró vendégnek számított, amikor a nagy népszerűségű Carmina Burana-t dirigálta. Rengetegen vitték ezzel Balassagyarmatnak jó hírét a világban. Harmadrészt az oktatási profilunk bővüléséről szólnék. Kezdődött mindez a kihelyezett tanszakokkal, Szécsényben, Érsekvadkerten, majd Diósjenőn, Nézsán, vagy éppen Bercelen. Később következett a képzőművészeti oktatás megszervezése Pénzes Géza segítségével, a drámatagozat Csábi István irányításával, de említhetném a modern – és népi táncos tanszakot is.

*Nemrégiben töltötte be hatvanötödik életévét. Gondolkozik-e már arról, hogy mivel foglalkozik majd, ha Arannyal szólva „letészi a lantot”.

*Ezt én végképp nem tudom elképzelni – mármint, hogy nyugdíjas éveimben felhagyjak minden zenei foglalatossággal. Az igazgatói megbízatásom 2017. július 31-én jár le. Papíron ekkor mindenképpen nyugállományba vonulok, de akad még pár tervem. Így például, szeretnék aktívabban részt venni a város közéletében. Hiszen rengeteg teendőm miatt nem jutok el a különféle kulturális eseményekre, kiállítás-megnyitókra, könyvbemutatókra, egyéb programokra. Illetve szerveznék egy fiúkórust, látni szeretném, akadnak-e „érctorkok” még a városban és környékén. Szeretnék a szenvedélyemre, a fotózásra is mind több időt fordítani. Egy biztos: zene nélkül egy percig sem tudnék élni.

***

(Sok minden kimaradt ebből a beszélgetésből. Így például az országos zenei életben vállalt szerepek, a Zeneiskolák Országos Szövetségének elnöksége, a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumi tagsága. De nem említettük a politikusi tevékenységet, a tanácstagi, illetve a nyolcévi városi önkormányzati képviselői munkát. De egy ilyen hosszú életút méltatásából nem véletlen, ha imitt-amott kimaradnak részletek.)

Hegedűs Henrik

Fotó: Pénzes Géza