Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
A legkisebb apróságok még este kilenc órakor is önfeledten
szórakoztak, mi több, a színpadon táncoltak szombaton, a honti falunapon. A
remek hangulatban minden műfaj rajongói megtalálták a maguk örömét.
Nógrád megye északnyugati szegletében járunk. Valóban
szeglet ez, mert nyugat felől szinte egy vonal mentén magasodnak fölénk a
Börzsöny vonulatai, északról pedig az Ipoly, és tágas ártere zárja le a tájat.
Itt terül el, a 2-es út zajától kísérve, de azért forgalmától elkerülve Hont
község. Ide tartunk, a falunapra.
Az autóbusz útját takaros porták kísérik. Egy almafa büszkén
hajol be a járda fölé, roskadoznak rajta a termések. Néhány házon az „Isten
hozott” felirat díszeleg. A polgármesteri hivatal udvarára igyekszünk, ahol már
nagy a készülődés. Fehér ruhás, népviseletes asszony hívja a vendégeket egy
sátor hűvösébe, ahol helyi termékeket kóstolhatnak. A drégelypalánki
hagyományőrzők nem is restek, néhány perc múlva buzgón falatozzák a
süteményeket.
Nemsokára indul a műsor. A színpadon három kislány.
Hastáncosok. Ahogy jártuk korábban a megyét, a hasonló rendezvények
elmaradhatatlan kelléke a hastáncolás – korosztálytól függetlenül. Lám, a
kicsik, néha még esetlenül utánozzák a mozdulatokat, de ahogy múlik az idő, úgy
jönnek egyre jobban bele. Ahogy mondani szokás: itt is szükség van az
utánpótlásra. Nemsokára oktatóik következnek, hatalmas, szárnyszerű kellékek
kitartó lengetésével színesítik programjukat.
A drégelypalánkiak befejezik a „nassolást”, hiszen ők
következnek. Miközben az asszonyok énekelnek, egy idős bácsi olyan „hetykén”,
legényesen ropja a talpalávalót, hogy a fiatalok a nyomába sem szegődhetnek.
Házigazdák jönnek. Előbb a modern tánccsoport nagyszerűen
koreografált előadását látjuk, majd Kamilla és Marika asszony vív tréfás
szópárbajt a honti mindennapok összes kedélyes témáját felemlegetve. Miközben a
fiatal színi-tehetségek „A beteg disznó” című komédiáját nézzük, Gál Magdolna,
a helyi polgármester asszony sodródik mellénk. „A mi falunapunkon nem az a fontos,
hogy neves sztárvendégekkel csalogassuk ide az embereket, hanem az, hogy az
itteni, és a környékbeli értékeket mutassuk be” – mondja, és aligha lehet
vitába szállni az igazsággal.
Egy furulyás és egy népdalos kislány után megzenésített
versek hangzanak fel. Az előadók a messziről jött idegen számára meglehetősen ismeretlennek
tűnnek, de megtudjuk, errefelé igencsak népszerű fellépő a bernecebaráti és
kemencei tagokból álló K-Ember együttes. Egy Szabó Lőrinc vers „kántálása”
alatt kis kitekintőt teszünk a sátrak mögé. Nem túl nagy, még a kézilabda pálya
méreteit sem elérő, és cseppet sem mértani tökéletességű foci küzdőtérhez
jutunk, ahol nagy port felverve éppen két bősz csapat feszül egymásnak.
Megtudjuk, korábban az ilyen eseményeken a focibarát férfiak rendszeresen a
település túlsó végén lévő „hivatalos” pályára mentek át a labdát kergetni, de
jobb így, ha egy helyen van minden, a kisebb területen is vígan elfáradnak az
emberek - néhányan közülük már lihegve „osonnak” egy hűsítő korsó sörért.
Már szürkülni kezd, mikor a dejtári Szivárvány kórus
szórakoztatja a nagyérdeműt – a kizárólag asszonyokból álló dalos társaság még
egy ajándékot is hozott: a vendéglátó polgármester nemrégiben ünnepelte neve
napját, ez alkalomból köszöntik.
Lassan beáll tényleg az este, a szúnyog-légiók is megkezdik
vérszívó munkájukat. Ideje indulni: még látjuk, ahogy az utolsó fellépő,
Demeter Zsuzsi a közönség köréből választ magának mambó-táncpartnert, és
miközben a kedvelt dalokat zengi, kislányok perdülnek táncra a színpadon a háta
mögött – aztán búcsúzunk is Honttól, az Ipoly-parttól.
Szöveg és fotó: Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése