Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Az esztendő egyik legszerencsésebb időszakában,
épp a nyár kellős közepén található a naptárban Jenő napja. A diósjenőiek is
kiváltképp érezhették magukat Fortuna kegyeltjének, hogy szombaton, ragyogó
időben tarthatták a község „névnapi” rendezvényeit.
Felettébb csendesnek tűnik a diósjenői főutca, ahogy
délelőtt tizenegy óra tájban lassan haladunk az autóval a falu központja felé.
Aztán hirtelen megelevenedik minden. Egyre szaporodik a kocsisor az út két
oldalán, az óvodával szemközti közösségi téren, a szabadtéri színpad környékén
is egyre nagyobb a nyüzsgés, holott a műsorok sora csak kora délután kezdődik.
Mi egyelőre nem ide igyekszünk. Járművünk tovább gurul, a
piactér irányába. Leparkolunk egy kis fa árnyékában, itt kezdődik egy ünnepség.
Az önkormányzat több beruházást fejezett be a közelmúltban, ennek átadására
várunk. Hamarosan megérkezik Tóth János polgármester, Barna János megyei
közgyűlési elnök és Dudás György rétsági járási hivatalvezető társaságában. De
itt vannak a kivitelezők, sőt, testvér-települési polgármesterek is. Megtudjuk,
a piactér közel tizenkét millió forintból szépült meg. Több, fából készült
pavilon áll sorban, egymás mögött és egy régi, leromlott állagú épületből kiszolgáló
helyiséget létesítettek. Ahogy a község vezetője fogalmazott, itt a környék
helyi, jellegzetes termékeit, portékáit árulják majd, s a remények szerint az
egész járásban, sőt, a szomszédos Pest megyében is híre mehet az itteni piac
sokféleségének. A kiszolgáló épületen pedig egy térfigyelő kamera pásztáz
körbe. Ez, és további hat társa szintén egy pályázat útján, az itteni polgárőr
egyesület közreműködésével került ki a helyére, fokozva a lakosság
biztonságérzetét.
A szalagátvágás után indulunk tovább. Pár perces séta után a
Szentgyörgyi utca torkolatához érünk. Itt is kis átadóceremóniát tart az
önkormányzat. Mivel nem halmoztak fel adósságot, a kormány, ezt méltányolva 44
milliós támogatásban részesítette Diósjenőt. Tóth János nem is tagadja: az összeg
átutalása után első dolguk volt több, igencsak kátyúkkal tűzdelt, nagyon rossz
állapotban lévő utat aszfaltoztatni. Így nem csak ez az utca, hanem például a
horgászok és túrázók körében egyaránt közkedvelt, diósjenői tó partján
végigfutó utat is felújították – több mint harminc éves hiányt pótolva.
A Tájház megtekintése, és egy röpke helytörténeti előadás
után el is megyünk a tópartra. Valóban tükörsima aszfalton haladunk, bizonyára
az itteni víkendház-tulajdonosok is felettébb örülnek a vívmányoknak – igaz,
ebben a délidei melegben nyaralókkal alig találkozunk.
Ideje körülnézni a falunapi forgatagban is. Vissza tehát a
szabadtéri színpadhoz. Ahol egy kerthelyiségből igencsak finom illatok áradnak
szerteszét. A diósjenői civil szervezetek, tűzoltók, horgászok, tanárok,
óvónők, külön-külön sátrak alatt készítik az ízletes étkeket. Már kóstolni is
lehet, tálkákkal állnak sorban az éhes emberek. Emitt babgulyás fő, amott
csülök, a „karitászos” sátorból lángost, a tanárok hatalmas diósperecet
kínálnak, bennünket egy tál vadpörköltre hív meg a polgármester.
Kettőt üt a közeli templom harangja, amikor kezdetét veszi a
hivatalos ünnepség. Tóth János és Barna
János mond rövid köszöntőt, aztán szaxofon dallamaira üdvözlik az ötvenedik
házassági évfordulójukat ünneplő Schmittinger és Virág házaspárt. A díszpolgári
címmel jutalmazott Poszpisel Gyuláné – aki a helyi Szernt Antal Katolikus
Karitász Csoport vezetője és kiemelkedő közösségi személyiség – egyenesen a
kondér mellől, kötényben lép fel az emelvényre, átvenni az oklevelet. Alaksa
Mihály, aki a nyolcvanas évek óta volt tanácstag, majd jelenleg is képviselő-testületi
tag, szintén a faluért tett áldozatos tevékenységéért részesül Diósjenő
Szolgálatáért elismerésben.
Tovább folytatódik a program: eredményt hirdetnek a
diós-sütemények versenyében, fellépnek különböző csoportok, népdalkörök,
hagyományőrző kórusok, néptáncegyüttesek, a dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs
Intézet és Ápoló, Gondozó Otthon lakói jeltolmács-produkciót adnak elő, s tart
az esemény éjszakáig, a szabadtéri bálig.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése