A Balassagyarmati Kábel SE Szondy Kupa névre keresztelt,
január 17-i felkészülési kézilabda tornája tökéletesen megfelelt a célnak.
Mármint annak, hogy a február 8-i tavaszi szezonkezdetre készülő, és mostanság
igencsak izzasztó tréningeken részt vevő legények kicsit „kivackolódjanak” a
hétköznapok unalmas fáradtságából, meccseljenek egy jót, érezzék meg a wax hamisítatlan
szagát, és persze felmérjék, hol is tartanak mostanság.
Jelenet a Kábel SE - KTE mérkőzésről
Nem volt szemkápráztató játék, aki ezt várta, inkább a tévét
kapcsolja be, és nézze a katari világbajnokságot. Sok hibát vétettek a fiúk,
megannyi ziccert kihagytak, büntetőket lőttek bele a kapusokba, labdákat adtak
el. Persze most még ezeket nem is lehet számon kérni a fiúktól, hiszen mint
fentebb említettem, nem a lenyűgözés, hanem az erőfelmérés volt az elsődleges
cél.
Djukanovics teljesítményére nem lehetett panasz
Ha pusztán a házigazda társaság teljesítményét nézzük, akadt
azért csettintenivalója nem egy és nem kettő, mind a közönségnek, mind a
mesternek, Molnár Ferencnek. Vegyük példának okáért a kapusok, Rados
Djukanovics és Síró Zoltán produkcióját. Remek védéseket mutattak be, óriási
helyzetekben hárítottak hidegvérrel, és nyugodtan lehet őket dicsérni. Mint
ahogy az elismerés hangján kell szólni Bécsi Mihályról. A jobbszélső minden
fölös energiáját belefektette a szombati játékba, hajtott, loholt, inalt,
indult, mert pontosan indították, és saját posztján sem jött zavarba. Vagy
említhetjük a régi-új arcot, pontosabban-helyesebben szólva harcost: Jakubecz
Jánost. Védekezésben egy tűzgolyóként pattogott ki és be a falból, érezni
lehetett rajta a „kézilabda-éhséget”, mint aki hosszú étvágytalanság után
nekiesik az asztalon pompázó falatoknak. Nem kétséges, hasznára lesz a gyarmati
legénységnek. A másik új szerzemény, a kis hazánk sportági „Mekkájából”, azaz
Veszprémből származó balátlövő, Albert-Tóth László ugyan még eléggé hullámzóan
teljesített, a keze sem „sült” rendesen, de ahogy a lelátón mögöttem izguló
szép kedvese említette: sérüléséből lábadozik, és ugyebár, aki nem is olyan
régen a juniorválogatott színeiben még az NB I-ben szórta a gólokat, annak nem
kell különösebb ajánlólevél. Nem hiszem, hogy csalódniuk kell majd benne a
Kábel-drukkereknek.
Az új szerzemény: Albert-Tóth László
Egyszóval sok-sok tanulsággal szolgált ez a szombati játék a
játékosoknak, szakvezetőknek. A startig hátralévő három hétben lehet finomítani
a taktikán, ki lehet küszöbölni a hibákat, a „mókuskerékbe” beilleszteni az új
embereket, hogy aztán majd február 8-án, Orosházán minden a legjobban
„klappoljon”.
Ja, persze, az eredmény: A hazaiak először a kecskeméti
KTE-Kisokossal 21-21-es döntetlent játszottak (amivel bizonyára a másik
kispadon fel-alá járkáló és rendíthetetlenül magyarázó ex-gyarmati Ocsovai
Zsolt is elégedett lehetett), majd kiélezett küzdelemben, a hajrában bukták el
végül 36-31-re a csatát a volt válogatott kiválóságot, Bendó Csabát
felvonultató Szentendrével szemben. Akik, miután a KTE-t is legyőzték,
elhódították a kupát.
(Aki bővebb statisztikákra, gólszerzőkre kíváncsi, olvassa
majd el Kanyó Ferenc tudósítását a Nóügrád Megyei Hírlapban.)
Hegedűs H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése