Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Ebben a gyönyörű időben, ami szombaton mosolygott rá a
Börzsönyre, egyáltalán nem „hanyatlott felhőbe” a drégelyi rom. A hagyományos
várjátékokat a különböző helyszíneken több százan tekintették meg.
Aki akarta, felmehetett egyenesen a várba is. Igaz,
Drégelypalánk határától, de még a Schaffer-kúttól (eddig lehet jönni autóval
vagy vonattal) is kiadós a túra, néhol igen meredek szakaszokkal, de aki
kedveli az effajta kirándulásokat, biztosan jól esik számára a legalább
háromnegyed órás gyaloglás.
Az újságíró és fotós kollégája már csak időbeosztási okokból
sem vállalhatja fel ezt a kalandot. Maradtunk hát nézelődni a kút tövében, ahol
a tisztáson és a környező fák árnyékában akadt bőven látnivaló. Középkori
lovagok vértben-páncélban, különböző fegyverekkel a kezükben sétáltak fel és
alá, várva arra, hogy mikor indulhatnak harcba. Még egy megszeppent kis apródot
(akár Szondi hű kardhordozójának is beillene) is magukkal hoztak a nemes
vitézek, akiket biztos nem irigyeltek az érdeklődők, hiszen a kiváltképp nagy
melegben igencsak fullasztó lehet „talpig vasban” párbajozni. De itt volt maga
a „mágia” is. Merlin és felesége. Az asszony különböző boszorkányos trükkökkel
szórakoztatta az egybegyűlteket, miközben egy ketrecbe zárt szőrtelenített
macska nyávogott fennhangon mellette. Az alkimista „méregkeverés” mesterségére
férje oktatta a kíváncsiskodókat, de lám, még a csontváz sem ijesztette el az
embereket. Lányuk pedig „Seherezádé-viseletben” kígyót bűvölt karcsú testén.
Családi vállalkozás a’la lovagkor-idézés.
A kisfiúk persze nem viselhetnek élesre fent fegyvereket,
nekik maradt a fakard és a fapajzs, a harci kedv viszont nagy, csak úgy
kopogtak a hatalmas viadal során a kellékek. De a párnás végű dupla-lándzsával
vívott ütközet is vonzotta az apróságokat. Pattogtak az ostorok is, igaz, fura
látványt keltettek a páncélos lovagok közt a kalapos csikósok, mindenesetre
bárki kipróbálhatta milyen nehéz is „kicsiholni” egy kis hangot ezekből az
ostorokból.
Akik nem vágytak effajta harci mulatságokra, logikai
játékokkal múlathatták az időt, vagy éppen az árnyékba húzódva hörpölték a
finom italokat, és haraptak bele jóízűen a sültkolbászba.
És így ment ez a középkori forgatag, hastáncosokkal, nomád
íjászokkal, apródok fogatolásával, egyéb játszóházi programokkal, egészen
napestig.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Gyurkó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése