Első hazai meccs. Kiemelten fontos.
Egyesületnek, játékosoknak, szurkolóknak, szponzoroknak, vezetőknek egyaránt.
Itt az éles bevetés, amelyen téthelyzetben bizonyíthat a társaság. Erre a
kíváncsi a nép, ezért hagyja ott a meleg szobát a drukker, ezért veszi az
irányt az Ipoly-part felé. Hiszen hallotta-olvasta a beharangozókat:
tizenkilencre akar lapot húzni tavasszal a Kábel. Márpedig, ha ilyen komoly
kijelentések hangzanak el, akkor érdemes meggyőződni arról, a valóságban mi
várható.
Valóban, mintha szaporább lenne az
össz-pulzus, mintha hevesebben vernének ott a lelátón a szívek, mintha a két
üstdobos legény is erősebben csapna oda a pálcával a bőrfelületre, talán a
dudák is most hangosabban szólnak.
Indul a meccs. Kissé furcsa felállásban,
mert az égimeszelőnek cseppet sem nevezhető Piroska Krisztián kerül a
jobbátlövő posztra. De fut a gárda, gyors két hazai gól a nyitány, mindkettőt
Szabó Tamás jegyzi, látszik is rajta, felettébb nagy kedvvel kézilabdázik. Síró
Zoltán meg fog, mint a tinta, a főként talpról próbálkozó mizsei átlövők
kísérleteit szorgalmasan hárítja.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „Lehet, hogy meglepetés volt Piroska
átlövőben való szerepeltetése, de a heti forma és sérülések miatt egy labdabiztos
játékos kellett odatennem. Látva a Mizse előző mérkőzését, kimondottan a sok
ütemtelen lövés és talajról történő test melletti lövések miatt gondoltam úgy,
hogy ma Sírónak kell bizalmat szavaznom. Bejött.”)
Hiába azonban a kiváló védekezés, a beállós
szinte tökéletes kizárása, a remek kapusforma, ha elől akadozik a gépezet.
Különösen a széleken. Bécsi Mihály a jobb oldalon nem találja el a kaput,
egymás után kétszer bombáz bele a hálóőrbe. Szemközt vele Szabó András szintén
ront egyet. Az átlövők sem állnak a helyzet magaslatán. A fiatal Albert-Tóth
László ugyan kiválóan lát a pályán, pontos átadással hozza kihagyhatatlan
helyzetbe Maleticset, de nem igazán lendül bele. Csak Szabó Tamás hozza igazi
formáját támadásban. Nem is telik bele sok idő, máris emberfogást rendel ki rá
Tóth Edmond, a Lajosmizse szakvezetője.
(Molnár F.: „A kérdés számomra az volt, hogy Szabó Tomit mikortól fogják
emberfogással és az átlövők milyen teljesítményt nyújtanak az 5-5 elleni
játékban. Ezt az időszakot, ha hibákkal, labdaeladásokkal, kapkodással,
türelmetlenséggel is, de átvészeltük.”)
Így igaz. A vetélytárs, amely a tabellán
jóval előkelőbb helyet foglal el a gyarmatiaknál, s már-már a dobogóra
törekszik, nem tudja kihasználni a kábelesek tétlenkedéseit. Végig a Balassagyarmat
vezet, még egyenlíteni sem sikerül. Mi több, Maletics kiállításának idején Piroska lő gólt, aztán egy Drabant indításnál
Síró van résen, és amikor végre Bécsi is feliratkozik a góltermelők listájára
már 9-5 áll az eredményjelzőn. Az előnyt azonban nem tartja meg a hazai
alakulat. Megint zárkózik szívósan a Lajosmizse, de egy találatnál közelebb
képtelenek „odaférkőzni”. Szabó Tamás pedig őrzés ide-oda, egy szabaddobás után
fogja magát, kígyó módra átcsusszan a védőfal tagjai között, és máris: 10-8. A félidő végéig marad is ez
a különbség, és ha kicsit jobban figyelmek a fiúk Takács időntúli
szabaddobására – így 12-10 a
szünetben.
(Molnár F.: „Pontosabb támadás-befejezésekkel az első félidőben már
magabiztosabban vezethettünk volna. Sajnálhatjuk az eladott labdákat, a
gyengébb lövéseket. Reméltem azért, hogy nem úgy alakul a folytatás, mint egy
hete, Orosházán.”)
Ha nem is teljes kopírozás, de valami
hasonló történik. Szabó András például jó labdát kap, de rálép a vonalra –
előfordul az ilyen. Szabó Tamás labdavezetés közben elveszti a játékszert – ez
is benne a pakliban. Szerencsére ott van Síró, aki lereteszelte a kapuját. A
beállós például tiszta ziccerben kapja meg a bejátszást, Síró repül felé, és a
labda a lábáról az alapvonal mögé pattan. Ám ő sem lehet tökéletes „megváltó”.
Az indításokkal szemben neki sem sok ellenszere lehet. Kiegyenlít a Mizse KC:
13-13.
(Molnár F.: A második félidőt nagyon rosszul kezdtük. Nem a megbeszélt, a pálya
szélességét kihasználó és abból átlövő, beállós kapcsolatokból építkező játékot
alkalmaztunk, hanem szélső befutásokból akartunk gólokat lőni.”)
Nem sokkal később jön az újabb
„feketeleves”, hogy még valami sújtsa a szünet után a fordulatszám-gyorsítás
módozatait kiváltképp nem lelő legénységet. Egy gyors rohanás közben Szabó
Tamás rosszkor fordul, ütközik az ellenféllel, fájdalmas arccal rogy a földre,
a térdét lapítgatja. Szmolnik gyúró fut be hozzá, de saját lábán hagyja el a
játékteret. Visszatérhet-e még? Mindenesetre Radjenovics jön őt helyettesíteni.
Apró termetű legényke, ügyes a lelkem, de láthatóan nem ez az igazi posztja.
Azt a pár percet „kibekkeli” úgyis a csapat, míg a szervező ember visszatérhet!
Közben Albert-Tóth feléled, előbb Maleticset jól játssza meg, majd ő maga
szerez egy igazán fontos találatot: 15-13. Sőt, az ifjú Danisovszki röviddel
ezután olyan sistergős kapufát lő, hogy a buszpályaudvarig visszhangzik. A
védekezésben remeklő Tihanyi – akin nem jut át még egy légypiszok sem ma – elől
vitézkedik, és hogy mennyire kiélezett a helyzet, öklét rázva fut vissza.
Megint túllépett a társaság a holtponton.
(Molnár F.: „Szabó Tomi sérülésekor gondolom mindenki azt hitte, hogy elúszott a
mérkőzés. De jól reagáltuk le a kiesését. A védekezésünk működött és Síró
továbbra is szenzációsan védett.”)
17-15 az állás, amikor Molnár Ferenc időt
kér. Megérett a pillanat Szabó Tamás visszaküldésére. Máris ügyes akció fut a
pályán, Danisovszki előtt megint tiszta lövőhelyzet adódik, de elhibázza. Drabant
szépít is, igaz csak átmenetileg, mert kisvártatva egy „négykezes” blokkolást
követően Bécsi iramodik meg: 19-16.
Megnyugvás helyett viszont ismét holtpont.
Szinte grundkézilabdába illő jelenetek. Először hosszú az indítás, simán
lekapcsolják a lajosmizseiek, aztán túl hosszú, a kapusnak könnyű zsákmány.
Pedig fel lehetne tenni az i-re a pontot.
(Molnár F.: „A végjáték eleje 19-16-os vezetésnél rosszul sikerült. Fegyelmezetlen
labdaeladások jellemezték ekkor a játékunkat, hiába kértem, hogy legyen türelmünk.
Ezt a későbbiek folyamán ki kell küszöbölnünk.”)
A hibák ellenére nem áll be újabb fordulat.
Síró egymás után három próbálkozást hatástalanít – a kispadon a statisztikus
írhatja sorra a „pálcikákat”. 19-18-nál pedig a nap góljának örvendhet a lelkes
publikum. Összehozza az ész és a rutin. Piroska hajszálpontos átadása az
őrzőjétől megszabaduló Szabó Tamásnak, és a legjobb mezőnyjátékos most sem véti
el a célt. Kulcs fordult a zárban. Innen már zsebben a két pont.
A végére még akad egy kis szópárbaj lajosmizsei
kispad és szurkolók, lajosmizsei kapus és néhány drukker között, a nem ritkán
szidalmazott játékvezetői páros rezzenéstelen arccal mutat fel kétperces
kiállítási ujj-jelzéseket, aztán egy időntúli büntetőt hanyag eleganciával hajt
végre Bécsi Mihály. Vége: 22-19-re nyert a Balassagyarmati Kábel SE, és
bravúros sikerével egy tyúklépésnyire eltávolodott a veszélyzónából.
(Molnár F.: „Megérdemelten, hatalmas küzdelemben sikerült itthon tartanunk a két
pontot, de ilyen lövő játékkal ez Ózdon kevés lesz.”)
Tóth Edmond, a vendégek mestere így
értékelt: „Küzdelmes mérkőzésre számítottam, de a mai
nem a mi napunk volt. Csapatom rossz felfogásban, sok hibával játszott, aminek
meg is ittuk a levét. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennyire elfogult,
kritikán aluli, rosszindulatú játékvezetéssel ritkán lehet találkozni, mely
nagyon zavarta csapatom játékát, bár egy jó teljesítménnyel még ilyen
körülmények között is lehetett volna nyerni!”
A jegyzőkönyv:
Balassagyarmati Kábel SE –
Mizse KC 22-19 (12-10)
Játékvezetők: Murvai-Buzogány,
Szilvási.
Kábel SE: SÍRÓ – Bécsi 4/1,
SZABÓ T. 8/2, Piroska 1, MALETICS 3, Albert-Tóth 3, Szabó A. 2. Csere:
Jakubecz, TIHANYI 1, Danisovszki, Radjenovics. Vezetőedző: Molnár Ferenc.
A Mizse KC legjobb dobói:
Takács 7/2, Bujdosó 4, Drabant 4.
Hétméteresek: 3/3, ill. 3/2.
Kiállítások: 8, ill. 12 perc.
Az eredmény alakulása: 4.
perc: 2-0, 12. perc: 6-3, 18. perc: 9-5, 23. perc: 9-8, 38. perc: 13-13, 45.
perc: 16-14, 49. perc: 17-16, 55. perc: 19-18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése