Galgaguta központjába érve, a faszobor-park és az
evangélikus templom mellett balra fordulva térünk utunk célállomása, a
galgagutai focipálya felé. Ahogy a mellékutcában haladunk, terebélyes tócsákat
kerülget autónk – bármennyire is csodálatosan süt a nap, a tegnapi esőzés
nyomai saras-vizes formában mindenütt látszanak.
Az öltöző épületének szomszédságából finom illatok áradnak.
Egyre közelebb és közelebb jutunk a gőzölgő kondérokhoz, bizony bele is
szagolunk. A galgagyörki nyugdíjas egyesület asszonyai főzik buzgón a
sztrapacskát, hamar megtudjuk, juhtúróval-szalonnával ízesítve tálalják
nemsokára.
Éppen csak letelepedünk, amikor a hangszórókból a köszöntőt
halljuk. Ismerős hang a bemondóé, keressük, de a színpad üres. Aztán
felfedezzük a népszerű Ayala humoristát, ahogy a nép közé vegyülve szórakoztat.
Nemsokára megérkezik Orgoványi László házigazda polgármester, aki a naphoz
méltó mókás mondatokkal üdvözéi az egybegyűlteket.
Közben az étel is elkészült már, nem csupán a „tót”
sztrapacskát kóstolhatjuk, hiszen azért körülöttünk a Cserhát dús erdei
emelkednek, nem maradhat el a friss vadhús, az őzgulyás és a vaddisznó-pörkölt
sem.
Ebéd után kezdődik a műsorfolyam. Miközben néhány szomszédos
település – Becsek, Bercel, Szécsénke – polgármestereivel tereferélünk, Ayala
egy Janicsák-paródiával nevettet. A berceli asszonykórus „vevő” a poénra, és a
közös előadásban megszületik a sajátos dél-nógrádi „hankitank-vúmen”. Harsány
kacaj az egész nézőtér.
A becskei asszonyok jönnek. Tényleg térségi kavalkád ez.
Szaniszló Gyula, vagyis „Csülök” (a környéken mindenki csak a becenevén
szólítja az együttes vezetőjét) kíséri őket harmonikán, először halkan szól a
nóta, kissé el is nyomja a muzsika, de aztán belelendülnek a hölgyek, és a
végére a domboldal zengi vissza az éneket.
Orbán Sándor, ugyancsak a humorista-nemzetségből való művész
váltja a hagyományőrzőket, egy szál gitárral a kezében is képes az egész
színpadot benépesíteni, hát még milyen mosolyokat fakaszt a produkciójával: a
legnépszerűbb magyar rock és beat dalokat írta át, hogy minél mókásabb szövegük
legyen.
A programok sora – ahogy egy jó falunaphoz dukál – estébe
nyúlóan folytatódik, nekünk viszont lassan indulnunk kell. Vár a következő
állomás – Nógrádsáp.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Ezen a falunapon én is ott voltam, felejthetetlen volt és vidám. Még sok ilyet kívánok kicsinyke falum lakóinak, köszönöm neked Évike a közzétételt, mert szeretem olvasni amiket írsz, lelkem újra hazaszáll falumba, Galgagutára, ahonnan már 56 éve elkerültem.
VálaszTörlés