Egy palóc népi ételkülönlegesség körül forgott a
cserháti kisközség éves nagy ünnepe. Az idei ilinyi Derelyefesztiválon a
testvértelepülések csoportjai is részt vettek.
A falu központja felé haladva egyre bővülő kocsisor fogadja
az érkezőt, bizony a rendezvény helyszínéhez közel nem találunk parkolóhelyet.
De nem csak mi járunk így, hanem a közvetlenül mögöttünk beguruló Balla Mihály
országgyűlési képviselő és Barna János megyei közgyűlési alelnök is. Az Idősek
Klubja udvarán, árnyas helyen sorakoznak a sátrak, ezek alatt készülnek a finom
derelyék. Ki-ki milyen ízesítésben szereti, így tálalják számára az étket.
Szilvával, töltve, vagy mákosan, ahogy teszik – mint például a csitáriak tálalása
szerint. Pár méterre innen Alpagoból érkezett szemüveges ikerlányok ékes olasz
nyelven kínálják a különféle sajtokat – ahogy az illik, talján szokás szerint.
Odébb az őrhalmi menyecskék is élen járnak a főzésben. Mellettük igen nagy a
csoportosulás. Nem véletlen, hogy a lengyeleket igen vendégszerető népként
tartják nyilván a világon. Van itt minden a terítéken, mi szem-szájnak ingere.
Kis kupicába tölti egy úr a pálinkát, egyetlen korty, és a szesz égetve szalad
le a nyelőcső sodrában. Amire aztán némi húsféleség, kis kolbász dukál
kísérőül. Meg egy röpke „traccs”, hiszen Béla fotósunk jól beszéli a „polák”
nyelvet, hamar össze is barátkozunk a Blizyn-i vendégekkel.
Ahogy felérünk a kis kaptatón a szabadtéri színpad
szomszédságába, szinte pillanatra pontosan a déli harangszóra, kezdetét veszi a
hivatalos ünnepség. Dudás úr, és egy kobzos hölgy felvezetésével vonul a menet,
a résztvevők kéz a kézben járnak egy köszöntő körtáncot. Aztán érdekes rész
következik a programban: helyi fiatalok táncolnak palotást, megadva ezzel
valóban az alaphangot, és némi feszes ünnepélyességet is „csippentenek” a vidám
hangulatba.
Elhangzanak az üdvözlő beszédek. Balla Mihály honatya
kiemeli, ha egy közösség elég erős, könnyen rátalál távoli partnerekre, ahogy
azt az ilinyiek példája jól mutatja. Dovicsin Ottó, a helyi polgármester pedig
arról beszél, ezek a közösségek nem a virtuális térben, hanem a személyes
kapcsolatokban születnek.
Megy tovább az események sora: ostorpattogás. Elöl egy
legényke a magyar zászlóval, mögötte idősebb társai haladnak – majd az egyre
nagyobb népszerűségnek örvendő ősmagyar harcművészeti ág, a „baranta”
bemutatója következik. Nagy az ámulat a laikus tömeg részéről.
Mi lassan távozunk, de persze az európai kavalkád, itt, a
derelyével fűszerezett falunapon folytatódik tovább, a késő éjjeli zárásig.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése