„Ha kedd, akkor Belgium” – tartja az ismert
mondás, de a mi kies nyugat-nógrádi közegünkben ez a mondat bátran átírható,
valahogy így: ha augusztus utolsó hét végéje, akkor Szilvaszombat Kétbodonyban.
Bár még igencsak reggelt mutat az óra, kis kerülővel
közelítjük meg a Szilvaszombat helyszínét, a művelődési ház udvarát-kertjét,
gondolván arra, érdemes biztonságos parkolóhelyet választani, hiszen nemsokára
még nagyobb tömeg kíváncsiskodik majd a rendezvényen.
Már most is nagy a nyüzsgés. Alighogy betérünk, és fotós
kollégám a buzgó témakeresés érdekében elővenné a gépét, termetes férfi toppan
elénk. Fején ördögszarv, s ékes szólással, mint valami kisbíró harsogja a
népnek: mindenki ide jöjjön, hiszen a legfinomabb gombóc a rétsági Kereplő
néptáncegyüttes sátra alatt készül. Sokan tüsténkednek is itt, gondosan gyúrják
a tésztát. Mi viszont tovább sétálunk, szemrevételeznünk kell a többieket.
Néhány méterrel arrébb a felsőpetényieknél ismerősökbe botlunk, pár szót
váltunk is velük, mifajta különlegességekkel rukkolnak ők elő. Szemben velük a
bánkiak sem adják alább, kézről-kézre jár a
nyújtófa, és hámozzák a krumplit serényen. De egyre előrébb járnak a
műveletekben a mohoraiak, a pataiak, a kerepesiek, és persze a házigazda
kétbodonyiak is. Hiszen verseny ez, küzdelem a javából, és nem csak a sasszemű
és kifinomult ízlésű zsűri tetszését akarják elnyerni, hanem az érkező
vendégseregét is, elővesznek hát minden főzési, formázási fortélyt a minél
jobb, teljesebb eredmény elérése érdekében.
Nemsokára elhalkul a háttérzene, és énekszó csendül. A
szomszédos utcából indul el a felvonulók menete, népviseletbe öltözött hölgyek
és urak jönnek, a fellépő csoportok képviselői, akik majd a Szilvaszombat
műsorát színesítik. Koczúrné Halász Judit, a házigazda polgármester köszönt
mindenkit, és igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a gombócokat bíráló
bizottság szigorított a szabályokon, és semmilyen kifogást sem szeretnének
hallani a termékek iránt, egyetlen kóstoló vendégtől sem. A figyelmeztetés
persze hasznos, értő fülekre talál, folytatódik a munka hatalmas buzgalommal.
Közben mind többen és többen érkeznek, néha nem magyar szó
hallik, például egy rimaszombati rendszámú autót látunk, amint hölgysofőrje
meglehetős precizitással próbál parkolót lelni járgányának – tehát határon
túlról is komoly az érdeklődés az esemény iránt.
A színpad újra benépesül. Kezdetét veszi a
folklór-találkozó, mert ugye itt nem csak az édesszájúság „oltárán” illik
áldozni. A kétbodonyiak adnak elő egy tréfás, tipikus falusi, évődős-mondókás,
énekes játékot, kacag a közönség.
Maradnánk még, hiszen egyre nagyszerűbb a hangulat, de
várnak ránk más szombati programok – még
egy kitérőt teszünk a kerítésen túli vásáros forgatagban, aztán búcsúzunk a
Szilvaszombattól – és az elfogyasztott gombócok sem akadtak meg a torkunkon.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése