Tizenegy kisiskolás töltötte a
péntekről-szombatra virradó éjszakát a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban.
Az ok: a Kultúrházak éjjel-nappal című program keretében a kézműves műhelyben
közösen készítettek el egy nemeztakarót.
Három évtizednél régebbi múltra tekinthet vissza a város
művelődési központjában működő kézműves műhely. Jakus Juli művelődésszervező
irányításával-szervezésével különböző generációk dolgoznak itt együtt a péntek
délutáni foglalkozásokon. Nem, csupán megismerkednek a múlt értékeivel, így az
ősi magyar motívumokkal, hanem azzal, hogy tárgyakat készítenek, értéket is
teremtenek, őriznek.
Mostanában jellemzően kisiskolások, alsó tagozatos tanulók
járnak ebbe a műhelybe. Így aztán többnyire kevesebb erőkifejtést igénylő, rövidebb
ideig tartó, kisebb munkákat végeznek, miközben ámulva tekintenek a falakon lévő,
idősebb „elődeik” által készített mívesebb alkotásokra. Meg is kérdezték, vajon
ők, mikor csinálhatnak ilyet? Ez adta az ötletet, hogy egy úgynevezett
„ottalvós műhelyt” szervezzenek a házigazdák.
A szülők szépen felkészítették a csemetéket, különösképpen
arra az izgalomra, hogy lényegében először aludtak az otthonuk falain kívül,
meg persze a munkára is, ami vár rájuk. A rendhagyó foglalkozáson az ő
kérésükre készült el a közös mű, a nemeztakaró.
Magát a mintát is közösen tervezték meg a kisdiákok és a
műhelyfelelős, akinek két serény segítőtársa akadt a középiskolai önkéntes
programban részt vevő Lestyánszki Fanni és Amberger Georgina. A gyerekek egy
régi magyar ornamentikai kincset, egy életfát álmodtak meg a takaróra, amely
gyökereiből szárba szökkenve a fény felé növekszik. Egy szívet ölelő
virágkehely ér fel a Naphoz és a Holdhoz. A munkához szükséges gyapjút 32
különböző színből választották ki, a kék árnyalataival dolgoztak. A lepedőre
előbb a mintát rakták ki az apróságok, majd gondosan elvégezték a
„háttértakarást”. Leszappanozták, letapogatták, feltekerték, meggyúrták,
ütögették az alkotást. Mégis a „kibontás” után némi hiányérzetük támadt a
gyerekeknek: egy ölelő kerettel még tetszetősebbé tették a takarót.
Az elkészült remekre aztán nagy büszkeséggel tekintettek rá
a fiatalok, majd fáradtan nyugovóra tértek. A nemeztakaró a jövőben a
műhelyterem ékessége lesz.
H.H.
Fotó: Amberger Georgina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése