2015. február 15., vasárnap

Kézműves kultúrházi éjszaka kisiskolásoknak



Tizenegy kisiskolás töltötte a péntekről-szombatra virradó éjszakát a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Az ok: a Kultúrházak éjjel-nappal című program keretében a kézműves műhelyben közösen készítettek el egy nemeztakarót.

Három évtizednél régebbi múltra tekinthet vissza a város művelődési központjában működő kézműves műhely. Jakus Juli művelődésszervező irányításával-szervezésével különböző generációk dolgoznak itt együtt a péntek délutáni foglalkozásokon. Nem, csupán megismerkednek a múlt értékeivel, így az ősi magyar motívumokkal, hanem azzal, hogy tárgyakat készítenek, értéket is teremtenek, őriznek.

Mostanában jellemzően kisiskolások, alsó tagozatos tanulók járnak ebbe a műhelybe. Így aztán többnyire kevesebb erőkifejtést igénylő, rövidebb ideig tartó, kisebb munkákat végeznek, miközben ámulva tekintenek a falakon lévő, idősebb „elődeik” által készített mívesebb alkotásokra. Meg is kérdezték, vajon ők, mikor csinálhatnak ilyet? Ez adta az ötletet, hogy egy úgynevezett „ottalvós műhelyt” szervezzenek a házigazdák.
A szülők szépen felkészítették a csemetéket, különösképpen arra az izgalomra, hogy lényegében először aludtak az otthonuk falain kívül, meg persze a munkára is, ami vár rájuk. A rendhagyó foglalkozáson az ő kérésükre készült el a közös mű, a nemeztakaró.

Magát a mintát is közösen tervezték meg a kisdiákok és a műhelyfelelős, akinek két serény segítőtársa akadt a középiskolai önkéntes programban részt vevő Lestyánszki Fanni és Amberger Georgina. A gyerekek egy régi magyar ornamentikai kincset, egy életfát álmodtak meg a takaróra, amely gyökereiből szárba szökkenve a fény felé növekszik. Egy szívet ölelő virágkehely ér fel a Naphoz és a Holdhoz. A munkához szükséges gyapjút 32 különböző színből választották ki, a kék árnyalataival dolgoztak. A lepedőre előbb a mintát rakták ki az apróságok, majd gondosan elvégezték a „háttértakarást”. Leszappanozták, letapogatták, feltekerték, meggyúrták, ütögették az alkotást. Mégis a „kibontás” után némi hiányérzetük támadt a gyerekeknek: egy ölelő kerettel még tetszetősebbé tették a takarót.
Az elkészült remekre aztán nagy büszkeséggel tekintettek rá a fiatalok, majd fáradtan nyugovóra tértek. A nemeztakaró a jövőben a műhelyterem ékessége lesz.
H.H.
Fotó: Amberger Georgina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése