Ezerszínű jelmezerdőbe csöppent, aki az
utolsó, igazi farsangi hét végén – éppen egy péntek tizenharmadikán – a balassagyarmati Kiss
Árpád Általános Iskola folyosóira, vagy a tornatermébe tévedt.
Emitt Tündér Ilona toppant elénk gyönyörű fehér öltözékében,
mögötte kipingált arcú, bozontos hajú, piros orrú bohóc integetett. Egy szülő
gondosan megigazította indiánná „átvedlett” csemetéjének toll-fejpántját, és
egy tetőtől-talpig bepólyázott legény (vagy leányzó?) is araszolt a sorban. De
volt a gyerekek között gitáros rockzenész, mások televíziós közkedvelt
mesefigurák bőrébe bújtak, jöttek széles karimájú kalapos bűbáj-varázslók,
félszemű kalózkirály, lábujj-topános balerina, sildes sapkás pizzafutár,
harisnyás fejű kommandós osztagparancsnok, pisztolyt forgató vadnyugati hős, és
még sorolhatnánk az ötletesebbnél ötletesebb maskarákat.
Persze a pedagógusok sem maradhattak ki az önfeledt
játékból. Sőt: olyan fergeteges boszorkánytáncot roptak, hogy csak ámult-bámult
a diáksereg. A „bebanyásodott” buzgó tanerő tagjait szinte fel sem lehetett
ismerni az álarc mögött. Aztán jöttek sorban az apróságok: az alsósoktól kezdve
a legidősebb felsősökig, mintha csak egy divatbemutató forgatagában váltották
volna egymást a „módi” lovagjai. Végül a szülők is mulattattak: „őserdei”
hangulatokkal.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése